Sharanagati

(az előző rész folytatása)

Jasódá kérdése: Szeretnék a vánaprasztha életszakaszról kérdezni, arról, hogy melyek az elvárható tulajdonságok? Erről nem esett szó.

Tírtha Mahárádzs: A vánaprasztha nagyon egyszerű. Láthatjuk, hogy a szannjászí nagyon magas szint. A grhasztha nagyon bonyolult. A brahmacsárí nagyon lemondott. Talán tényleg van egy igazi kibúvó – a vánaprasztha! Lehet, hogy Krsna néhány titkot meg akar tartani – a legjobb részt, a csokoládét rejtegeti! Nos, a vánaprasztha rend nagyon egyszerű: feladod az otthonod, a családod, a ruháidat; összegyűjtesz némi fakérget és bogyókat – ez az élelmed, nem főzhetsz; és egész nap jagjákat és áldozatokat mutatsz be. Vánapraszthák kí dzsáj! Ez tehát a csokoládé, ami nem szerepel a listán.

Jamuná: Mahárádzs, el tudod képzelni milyen nehéz lehet a családos élet, ha a vánaprasztha a gihaszthák álma.

Tírtha Mahárádzs: Nos, a vánapraszthát igazából a szannjászra, a teljes odaadásra való tréningnek tekintik. Átmenet az anyagi elfoglaltságokból a lelkiekbe.

Persze ha az életrendekkel kapcsolatos minden klasszikus sztenderdet gyakorolni szeretnénk, az ebben a korban nagyon nehéz. Mert láthatjuk, hogyan keverednek a szerepek. Néha az emberek azért mennek egy szannjászíhoz, hogy munkát vagy valamilyen támogatást kérjenek. A brahmacsáríknak néha dolgozniuk kell, gyakorlatilag, hogy pénzt keressenek, és ne csak egyszerűen adományokon éljenek. Néha a családok sem tudják teljes mértékben megvalósítani az elvárásokat. Manapság minden összekeveredett, az tehát, hogy klasszikus értelemben gyakoroljuk a vánaprasztha rendet szinte lehetetlen – nem elvárás, nem kell tehát az erdőbe vonulnod.

De az életünk egy adott szakaszán eljön a vánaprasztha rend; mert a család az utódlásra való. És amikor a természet rendje szerint a termékenység ezen testi funkciója megszűnőben van, akkor eljött az idő, hogy energiáidat és figyelmedet életed következő szakaszára fordítsd. Arra is utal, hogy csökkentheted anyagi elfoglaltságaidat, és több időt fordíthatsz a lelki szolgálatokra. A természet elrendezéséből minden megnyilvánul tehát, és ha odafigyelünk megérthetjük, miért így történnek a dolgok. A probléma akkor kezdődik, ha hatvan éves férfiként vagy nőként, húsz éves kölyökként próbálunk viselkedni.

Ez a vánaprasztha – maradj ott ahol vagy, de próbálj több figyelmet fordítani a lelki dolgokra.

Krsna-kathá kérdése: Lehetséges új tulajdonságokra szert tenni, vagy egyszerűen azt tisztítjuk meg, amink van?

Tírtha Mahárádzs: Nos, mondhatjuk, hogy az első feladat az, hogy megtisztítsuk amink van; a második pedig, hogy elsajátítsuk amink nincs. Ha csak saját magunkban bízunk, akkor mondhatni lehetetlen bármit is elsajátítani. Mégis ha Krsna szeretne adni neked valamit, mondhatod azt, hogy „Nem, köszönöm!” Ha azonban el akar venni valamit, tudod azt mondani, hogy „Állj!”?

Szaraszvatí kérdése: Említetted, hogy az eredeti üzenet az élőlények szívébe-lelkébe van írva. Mi a titok természete, és hogyan tárul fel? Ugyanaz az üzenet nyilvánul meg a különböző szinteken?

Tírtha Mahárádzs: Ez egy nehéz kérdés – mi a lélek kezdetekkor Istentől kapott belső üzenetének természete. Néhány bölcs ember, néhány bölcs vélemény azt mondja, hogy a lélek teljes tudással rendelkezik, elég tudással ahhoz, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Mivel a lélek a pará-saktihoz, vagy isteni saktihoz tartozik, a magasabb energiához, amikor ez az eredeti tudatosság feltárul, és a külső körülmények is segítik ezt a belső gyarapodást – ha párhuzam és harmónia van a belső és külső körülmények között – akkor a fejlődés zavartalan. És néha elmozdulás vagy verseny van a belső és külső körülmények között, mégis akár a belső üzenet oldaláról, akár a külső körülmények felől, az üzenet hibátlan. „Az élet nehéz. De közel a segítség. Nem te vagy az univerzum közepe. Létezik isteni elrendezés. És az istenszeretet az út.”