Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai esti tanításából)

Ma ismét egyfajta keserű piruláról lesz szó. Legutóbb arról beszélgettünk, hogy mi tekinthető tudásnak, bölcsességnek, és ez a hosszú felsorolás az alázattal kezdődött illetve az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatással zárult. S közben szó esett arról is, hogy a születés, betegség, öregség és halál, mint az élet velejáróinak a megfigyelése, felismerése szintén része ennek a tudásnak.

Azt mondhatom, hogy egyszerre kell realistának és hihetetlenül idealistának is lennünk. Keleten az emberek igencsak pesszimisták az élet anyagi dolgait illetően, mert tudják, hogy az csak szenvedés, mégis képesek mosolyogva élni. Ezzel szemben itt Nyugaton mi azt mondjuk, hogy az élet az csupa boldogság, mégis állandóan kesergünk. Tehát valami nem stimmel ezzel az egyenlettel. Azt gondoljuk, hogy ‘Ezek a keletiek nagyon pesszimisták’, mégis mosolyognak, mi pedig optimisták szeretnénk lenni, mégis búslakodunk. De azt kell mondjam, hogy a keletiek nagyon optimisták az élet lelkiségét, az örök életet tekintve. S talán emiatt tudnak annyira boldogok lenni, tehát van mit tanulnunk tőlük. 

Ezért kell ma ennek a hosszú listának a következő eleméről, a betegségről beszélnünk. Van itt olyasvalaki, akit egyáltalán nem érint ez a téma, azt se tudja mit jelent? Úgy hiszem mindannyiunknak szembesülnie kell ezzel a problémával az életben. Már beszéltünk arról, hogy sírva születünk, majd egy életen át panaszkodunk, és elégedetlenül távozunk. Azonban meg kell változtatnunk ezt a negatív körforgást. 

S a betegség csak az egyik alapvető probléma az anyagi létben. Bár ártatlan csecsemőként érkezünk, és azt gondoljuk, hogy az élet jó, mégis nagyon hamar szembesülnünk kell a gyermekbetegségekkel. Felszalad a lázunk, hánynunk kell, nagyon rosszul érezzük magunkat, meg még egyéb különböző tünetek jelentkezhetnek. Nem igazán tudjuk, hogy mi történik velünk, egyszerűen csak kellemetlenül érezzük magunkat, nincs minden rendben. Az édesanyák sokkal inkább izgulnak  nálunk, mert ők tudják, hogy mi történik velünk. Tehát, bár egyáltalán nem számítottunk arra, hogy betegek leszünk, mégis szembesülnünk kell vele, el kell fogadnunk azt. Fiatalként még nem fordítunk ezekre túl nagy figyelmet, mert azt gondoljuk, hogy könnyű az élet, viszont nagyon hamar megöregszünk, és ekkor a régi barátokkal már csak ez az egyetlen témánk marad, hogy kinek milyen betegsége van, vagy mit élt túl. S ekkor finoman próbáljuk túllicitálni egymást, „Nekem ilyen, meg ilyen betegségem volt.” „Ne-már, tényleg? Nekem meg amolyan nyavalyám volt.” Örülünk, hogy van valamilyen bajunk, örülünk, ha az esendőségünkről beszélhetünk. Nem fiatalon, hanem kicsit később, már ez lesz a beszédtémánk. Tehát egyre inkább szembesülnünk kell ezzel a valósággal, hogy kiszolgáltatott az egészségünk. 

Szerencsére tudjuk, hogy nem ez a test vagyunk, és egy intelligens ember igyekszik megoldást találni az élet problémáira. S lelki lényekként a mi alternatívánk a problémákra, betegségekre nem a gyógyszerekben, hanem a meditációban rejlik. Tehát nagyon komoly meditációba kell kezdenünk, amikor teljesen egyhegyű a figyelmünk, semmi zavaró dolgot nem tapasztalunk a test-elme egészéből. S ekkor egyszercsak hirtelen egy kis fogfájást tapasztalunk. Bár csak két centiméteres az a fog, mégis teljesen keresztülvágja a fájdalom a meditációnkat. Ez az erős elköteleződésünk a lelki gyógymód iránt teljesen darabokra hullik. Nem is beszélve a komolyabb betegségekről! Amint kapunk egy ilyen jelzést, azonnal kétségbeesünk. Szóval a testtudatunk azonnal felerősödik, mivel a test-elme komplexummal azonostjuk magunkat.

Az emberi lét nagyon törékeny, és az egészségünk könnyen kibillen az egyensúlyából. Azt mondhatjuk, hogy az egészség alapvetően egy olyan állapot, amikor nem vagyunk tudatában a lehetséges betegségeinknek. Mondhatjuk, hogy ez egy álom, nem pedig egy valódi állapot. „Ó, én egészséges vagyok, jól érzem magam.” Természetesen egy életmódváltással, anélkül hogy valóban fel kellene adnunk az értékrendünket, kicsit jobban meg tudjuk őrizni az egészségi állapotunkat. De gyakorlatilag a betegség teljes elkerülése lehetetlen, mert ez a tapasztalatszerzés része az anyagi létünknek. 

(folytatása következik)