Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Jan

6


„A bölcs ne zavarja meg a gyümölcsöző tettekhez ragaszkodó tudatlanok elméjét. Nem a tétlenségre kell buzdítani őket, hanem az odaadó szellemben végzett munkára.”[1]

Ez a vers beszél arról, aki bölcs, és arról, aki nem bölcs. A vers önmagában nagyon tanulságos: a bölcs ne zavarja meg azok elméjét, mentalitását, akik nem bölcsek. Ebből megérthetjük, hogy ameddig meg akarjuk változtatni mások mentalitását, nem vagyunk bölcsek.

De ki az igazi bölcsességgel rendelkező személy? Ki az igazi szent; mert egy bölcs embertől azt is elvárjuk, hogy szent tulajdonságokkal rendelkezzen. Azt mondhatjuk, hogy egy szent ember olyasvalaki, akinek a társaságában, mások is szentként próbálnak meg viselkedni. Okoz egy ilyen bölcs személy aggodalmat másoknak? Néha igen, mert nem vagyunk azon a szinten, hogy helyesen cselekedjünk. Mégis, mivel elég toleráns és türelmes, és tudja, hogy ez egy folyamat, ily módon segít megváltoztatni mások mentalitását saját maguk által! Nem arról van szó, hogy én változatom meg a mentalitást; hanem, hogy az illető saját maga fog készen állni a változtatásra. A bölcs ember olyan nagylelkű, hogy nem akarja magának megtartani egy másik személy mentalitása megváltoztatásának méltóságát; neked adja ezt a méltóságot – saját magad változtathatsz.

Mik egy bölcs ember ismérvei? Ezt megérthetjük a tükörképből, a tükröződésből. Mert mik egy nem-bölcs ismertetői? Egy nem-bölcs vonzódik az eredményhez, a gyümölcsökhöz. Ha megvizsgáljuk magunkat: mennyi ideje vonzódunk tetteink eredményéhez! Hosszú-hosszú ideje! Néha a bhakták megmosolyognak egy egyszerű vonzódást, más emberek ragaszkodását, úgymond külsősök ragaszkodását: „Ah, ragaszkodik a pénzhez, a vagyonhoz, a sikerhez,” és így tovább. De ha megvizsgáljuk önmagunkat, láthatjuk, hogy minket is vonzanak, mi is ragaszkodunk tetteink gyümölcseihez. Rendben: a bhaktit gyakorlod és bhaktává szeretnél válni. Ez egy ragaszkodás! Vagy még általánosabban, lelki szeretnél lenni, hogy élvezhesd a lelki boldogságot. Vagy elvégzel egy tisztító folyamatot, hogy megtisztulj. És ha mégsem történik meg, akkor csalódott leszel. Ez azt jelenti: nem-bölcs. Mert egy bölcs ember az nem-ragaszkodó. Ez azt jelenti, hogy nagyon szerető, nagyon gondoskodó, de nem keveredik bele.

Váljunk hát bölccsé! Miért maradnánk ostobák, a korlátozott koncepciók nehézségei által korlátozottak? Az isteni tudatosság megnyitja a távlatokat. Mint amikor csukva vannak a szemeid és jön valaki, aki a tudás fáklyalángjával megnyitja a vak szemeket.

Az igazi bölcsesség a szeretetre való gyakorlati képesség. Mindannyiunknak ilyen bölcsekké kell válnunk, hogy gyakorolhassuk a tiszta istenszeretetet.

És a versben az áll: Ne zavard meg azokat, akik ragaszkodnak. Mégis légy olyan, mint egy jó edző. Egy jó edző tudja, hogy ez a fickó nem lesz képes lefutni a száz métert tíz másodperc alatt. De reményt ad az illetőnek, hogy megtaníthassa a képességei szerinti legjobbat futni. Ki az edző és ki a futó? Legyetek saját magatok edzői. És fussatok. Hogy képesek legyetek meglátni a bennetek lévő lehetőségeket: Le tudom futni a száz métert! De ne várjatok egy másik bölcs emberre, aki majd kívülről fog zavarni titeket – zavarjátok saját magatokat!

Mi a megoldás: ne lelkesítsünk senkit arra, hogy hanyagolja el a kötelességeit, de segítsük őket abban, hogy ezt odaadó hangulatban tegyék. Ha saját magad edzője vagy –  „told” magad az odaadó szolgálat felé. Ne hozd a lelki tanítómestert abba a nehéz helyzetbe, hogy neki kelljen ezt megtennie. A guru általában nem egy csendőr, aki jön egy ostorral, hogy azzal terelje a bhaktákat az odaadó szolgálatra. Éreznünk kell: a Krsna iránti odaadás jó nekem. Mert ez a vers azt is megmutatja, hogy a cselekvés a gyógymód.

Legyetek tehát aktívak az odaadásban, ne okozzatok nehézséget másoknak, de mutassatok jó példát. A tettek beszéljenek hangosabban, mint a szavak. Ha átadtuk magunkat az Úr vagy a guru által adott szolgálatnak, az emberek lassan, lassan megértik ezt. Csak, hogy összefoglaljam a leckét egy mondatban: legyetek bölcsek.

 



[1] Bhagavad-gítá 3.26.



Leave a Reply