Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.10-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)
„Krsna legeslegkiválóbb tartózkodási helye ezernyi szirmú és pártájú lótuszvirághoz hasonlatos. Ez a Gókula néven ismeretes hajlék az Ő végtelen aspektusából (Ananta) hajtott ki. E virág kelyhe Krsna igazi otthona.” [1]
Mint tudjuk Krisna a szépséges Isten, aki annyira gyönyörű, hogy még saját Magát is elbűvöli. Emlékeztek arra, hogy mennyire lenyűgözte az, amikor megpillantotta a saját tükörképét. Nos, a kérdés az, hogy milyen lakhelyet tudunk elképzelni ennek a leggyönyörűbb személynek? Tehetjük Őt, akár lakótelepi lakásba, családi házba, palotába, vagy erdőbe, de akár elhelyezhetjük Őt egy lótuszvirág kelyhébe is. Keressük meg a legcsodálatosabb helyet a leggyönyörűbb Isten számára. A Brahma-szanhitá első versben olvashattunk Krisna anádi (kezdet nélküli) aspektusáról, itt pedig megjelenik az ananta, mint vég nélküli jellemző – s ezt a végtelen aspektusát szolgálja ez a leggyönyörűbb lótuszvirág. Tehát nincs se kezdete, se vége – ilyen a kiválasztott lelkek világa. De akkor mi van velünk? Nekünk kell, hogy legyen kezdetünk, mivel mi korábban materialistaként éltünk, most pedig elkezdtünk bhaktaként viselkedni, legalább is azt mutatni, mintha azok lennénk. Nos kedveseim a lényeg, hogy igen van valamilyen kezdeti állapot, de nem szabad, hogy véget érjen. Ezért abban az esetben, ha valaki megtalálja a hazafelé vezető utat, vissza ehhez a gyönyörű lótuszvirághoz, ahol Krisna lakozik, akkor annak sohasem lesz vége. Tehát ez Krisna igazi lakhelye!
„E transzcendentális lótuszvirág hatszögletű kelyhe az a birodalom, ahol Krsna lakozik. Ez az otthona az Abszolút benső lényéből fakadó uralt s uralkodó arculatának. Középütt a támasz, a gyémánthoz hasonlatos, önnön fényében ragyogó Krsna áll, mint az összes energiák lelki forrása. A tizennyolc transzcendentális szótagból álló szent mantra hat részre tagoltan, hatszög alakban nyilvánul meg.” [2]
Ez nagyon fontos leírás! Korábban azt gondolhattuk, hogy ez csak valamiféle szép természeti szimbólum, ez a gyönyörű virág, de ebből a versből megérthetjük, hogy ez a lótuszvirág felfed számunkra valamit, egy még nagyobb titkot. E lótuszvirág közepén, mint egy gyémánt oszlop, Krisna áll. Hát nem gyönyörű? Egy bársonyos szirmú lótuszvirág és egy tündöklő gyémántoszlop! Ha a lótuszvirág szimbólumának kapcsán említettétek ezt az óm mani padmé hum mantrát, akkor annak az értelme is az, hogy itt van ez a gyöngéd lótuszvirág, melynek kelyhében ott van a gyémánt. Tehát kedves buddhista testvéreink így dicsőítik Góvindát. Vannak olyan buddhista sztúpák, ahol ez a mantra folyamatosan szól, melyet vannak akik értenek, és vannak olyanok, akik még teljesebben értenek. Van egy kedves bhakta barátom, akivel egyszer meglátogattunk egy buddhista sztúpát, ahol, mint tudjátok olyan imakerekek találhatók, melyeken mantrák vannak felírva, s ha elhaladnak mellettük a hívők megforgatják azokat. 108 ilyen imakerék volt a sztúpa körül. Nos, ez a bhakta barátunk elhatározta, hogy parikramát tartva zengi a mahámantrát az imakerekek körül.

(folytatása következik)

1. Brahma-szanhitá, 5.2.
2. Brahma-szanhitá, 5.3.