Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.31-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Paramánanda kérdése: Sríla Srídhar Mahárádzs szívesen idézte a következő gondolatot, -„Az ostobák ajtóstul rontanak be oda, ahová az angyalok is csak félve teszik be a lábukat.” Ezen a lelki úton számos olyan ajtó van, mely nagyon vonzónak tűnhet, és ezek nyitva is állnak. Viszont nem minden esetben kapunk meghívást, vagy utasítást az oda való belépésre. S azon gondolkozom, hogy vannak-e olyan pillanatok, amikor át kell lépnünk ezeket a határokat?

Szvámí Tírtha: Igen. Más kérdés? Íme egy hosszú és részletes kérdésre adott egyszerű válasz. Sajnálom, tudjátok én egy egyszerű valaki vagyok. Nem tudok erre bonyolult válasszal szolgálni. Azonban említettél egy nagyon fontos dolgot, ami a meghívás volt. Én pedig egy másik fontos dologról szeretnék beszélni, ami a megfelelő hangulat. Ha megvan bennünk ez a belépéshez szükséges különleges hangulat, és meghívást is kapunk, abban az esetben beléphetünk oda. Tudniillik ebben van egy objektív, és egy szubjektív felelősségünk is. Az objektív az a meghívás, és a szubjektív pedig az, hogy erre rezonál a szívünk. Tehát, ha megvan bennünk az ehhez szükséges hangulat, csak akkor léphetünk be.

Élt egyszer Indiában egy nagyon híres filozófus, Csárvaka Muni, aki tudta, hogy hogyan kell élni. Nagyon különleges filozófiát vallott, ugyanis, azt mondta, hogy „Nem, nem létezik karma, és felejtsük is el azt, hogy a lélek örök, mit sem szólva a reinkarnációról? Ezek nincsenek… A lényeg, az élvezet. Minden mást felejtsetek el! Élvezzétek a dolgokat!” Látjátok mennyire modern filozófus volt! Ez nagyon is aktuális a 21. században. Élvezet! S még azt mondta, hogy, „A legkiválóbb étkezési alapanyag a ghí. Próbáljatok annyi ghít szerezni, amennyit csak tudtok. Felejtsétek el a bűnös cselekedeteket. Felejtsétek el a következő életekre szóló utasításokat. Nincs karma. Ghí! Szerezzetek ghít. Kolduljatok, kérjetek kölcsön, vagy akár lopjatok, amennyit csak tudtok! Csak a most van! Nincs jövő, nem létezik a holnap. Még ma szerezzétek meg, amit akartok!”

Tulajdonképpen 99%-ban egyet is tudunk érteni ezzel. A ghí az egy nagyon jó dolog, s ki tudja lesz-e holnap vagy sem? S még azzal is egyetértünk, hogy soha ne szalasszunk el egyetlen lehetőséget sem az igazi élvezetre. Ne hagyjunk ki egyetlen pillanatot sem. Nos, más szempontból viszont egy kicsit bonyolultabb a dolog, és nehezen tudok egyetérteni mindezzel. Ám azzal az elvvel megintcsak tudok azonosulni, hogy kolduljunk, kölcsönözzünk, vagy akár lopjunk is ghít. Hiszen ezzel a mestereink is egyetértenek, hogy bárhol is találjunk rá az igazi lelki inspirációra, akkor menjünk oda, oda kell mennünk. Kolduljuk, kölcsönözzük, csenjük el, szóval próbáljuk megszerezni azt. 

Ez a belső sóvárgás, vágyakozás, szükséges az igazi sikerhez. Tehát, ha kapunk meghívást, és megvan bennünk ez a hajlandóság, akkor szabadon beléphetünk. Egyetértek azzal, hogy a lelki életben az ajtók többsége nyitva áll, viszont legtöbbször mi nem állunk még készen arra, hogy belépjünk oda. Ha őszinték vagyunk, akkor ebben egyet kell, hogy értsünk. De, ha továbbra is állhatatosak vagyunk a lelki gyakorlatainkban, és próbálunk megszabadulni a hamis csábításoktól, akkor valószínűleg közelebb kerülünk a végső célunkhoz, vagy akár egy szempillantás alatt el is érhetjük. 

Különböző eszközeink vannak ennek a végső célnak az elérésére, például a szádhana, mint lelki gyakorlat. S mi az eredménye a szádhanának, az hogy szádhukká váltok, vagyis az igazság iránt elkötelezett személyekké, és ez a szádhana igazi gyümölcse. Vagy pedig előfordul, hogy kapunk egy csepp kegyet egy ilyen személytől, s akkor már semmi egyebet nem kell tennünk. Mármint természetesen kell tennünk, de ez a magasabb szintre való kegyes meghívás olyan túláradó érzelmekkel tölt el bennünket, hogy ezáltal szinte szárnyakat kapunk. 

A tökéletesség, szanszkrtül sziddha elérésének háromféle módja ismeretes. Tehát, vagy nitja-sziddhák örökké tökéletesek vagytok, vagy szádhana-sziddhák, akik a lelki gyakorlatokon keresztül érték el a tökéletességet, vagy pedig krpá-sziddhák, akik a kegy útján jutottak tökéletességre. Azt nem tudom, hogy nektek mekkora esélyetek van ezekre, de ha megvizsgálom magam, akkor az teljesen bizonyos, hogy nem vagyok nitja-sziddha, azaz örökké tökéletes lélek. Netán szádhana-sziddha? Lelki gyakorlatok… azt mondják, hogy a kali-jugában csak egyfajta tapaszját végezhetünk, méghozzá lemondást. Mit gondoltok milyen tapaszja ez? 

Válasz: A Szent Nevek zengése.

Szvámí Tírtha: De az nem tapaszja! Az a nektári része  a dolgoknak. 

Válasz: Az igazmondás.

Szvámí Tírtha: Az jó lenne, de ez a szatja-jugára jellemző.

Válasz: Húsmentes élet.

Szvámí Tírtha: Ez sajnos hozzátartozik az emberi léthez. Segíthetek egy kicsit? Mások elfogadása, ez az egyetlen tapaszja, amit gyakorolunk. Ó, Istenem, de hogy ez is mennyire nehéz! Annyira nehéz! Tehát csak ezt a kis tapaszját kell megtennünk, és akkor már szert is tehetünk egyfajta tökéletességre. Viszont, ha megvizsgálom magam, akkor úgy látom, hogy nekem mindenképpen a Kegyért folyamodók csoportjába kellene beiratkoznom.