Sharanagati

Nárada így szólt: ” Napjainkban Földünkön az ateizmus barátja, a szörnyű Kali korszak uralkodik, minek következtében szinte teljesen kiveszett már az igazságosság, az önfegyelmezés, a testi és lelki tisztaság, a könyörületesség, valamint az önzetlen adományozásban megnyilvánuló nagylelkűség. Ily módon a nyomorult embereket kizárólag hasuk megtömése érdekli, minek érdekében könnyen kaphatók bármilyen hazugságra. Manapság rettenetesen lusták, ostobák, szerencsétlenek, valamint (betegségtől és gondoktól) kínzottak az emberek. A magukat vallásosnak feltüntetők hamis tanokat hirdetnek, míg a világi örömökről lemondott „aszkéták” dúskálnak a javakban, sőt, házas életet élnek. A családokban a nő parancsol, de a feleség fivérének is nagy a befolyása. A pénzéhes szülők eladják lányaikat, a férj és feleség közötti veszekedés pedig mindennapos. A zarándokhelyeket, remete-tanyákat és szent folyókat barbár, idegen törzsek foglalták el, akik gonosz módon, tömegével rombolták le az Istenség lakhelyéül szolgáló templomokat. Napjainkban már nincsen (valódi) jógi, tökéletességet elért misztikus, de megvilágosodott bölcs vagy (kizárólag) jámbor tetteket végző ember sem. Az erdőtűzként pusztító materializmus hamuvá égetett minden lelki gyakorlatot. Kali korszakában feltűnően sokan árulnak ételt pénzért, a bráhmanák eladják védikus ismereteiket, a nők pedig prostituáltak módjára viselkednek.”

Az itt leírtak a Kali-júga tünetei. Az, hogy nincsen tisztaság, nincsen lemondás; ez azt is jelenti, hogy az odaadás is ritka. Az értékek mind, vagy majdnem mind elvesztek. Ebben az időben és ezen a helyen igen nehéz a lelki megvilágosodás. Az emberek nem úgy élnek, ahogyan azt relatív helyzetük megkövetelné, nem teljesítik elvárható kötelességeiket, és nagyon sok a veszekedés, a félreértetés. Ezek a Kali-júga természetes tünetei. Ne engedjétek, hogy a Kali-júga belépjen az életetekbe! Védekezzetek az itt leírtakkal szemben.

És van itt valami nagyon furcsa, méghozzá az, hogy az emberek üzletelnek az élelemmel, nem ingyen osztják tehát, hanem árusítják! Az élelmet biztosítani kéne az emberek számára! Nem árusítani! De az emberek feltalálták ezt a furcsa dolgot, amit pénznek hívnak. És azt gondolják, hogy ezáltal megoldhatják a problémákat és megvehetnek mindent, amire szükségük van.

Nárada hozzáteszi: „A szörnyűséges Kali-korszakban élünk, melynek hatására kipusztult az igazságos cselekvés, a jógikus életmód, valamint az önfegyelmezés. Az emberek csalók és gonoszak; megannyi hasonmása Agha démonnak. A jelen éra szentjei szenvednek, míg az istentelen, bűnös személyek ujjonganak. A mai korszakban egyedül az az ember mondható műveltnek és bölcsnek, aki képes megőrizni nyugodtságát. Földünk – amely már azt sem érdemli meg, hogy pillantásunkat rávessük, vagy hogy (lábunkkal) megérintsük – évről-évre súlyosabbá válik a Sésa kígyó számára. Kedvező jeleket sehol nem lehet látni. A szent zarándokhelyeken könyörtelen emberek élnek, ezért azok elvesztik értéküket. Akiknek elméjét a szenvedély, a harag, a túlzott kapzsiság és az élvezet utáni vágy uralja, külsőleg aszketikus életet élnek, ezért az aszkézis értéke is elveszett. Az elme nem kontrollált, kapzsiság és képmutatás uralkodik, az emberek eretnek tanokat követnek. Nem tanulmányozzák a szentírásokat és nem gyakorolják a meditációt. A tanult panditok elmerülnek a szexuális élvezetekben, akár csak a bivalyok. Szakértők a gyermeknemzésben, de semmit nem tudnak a felszabadulás eléréséről. Sehol sem látni az Úr Vishnu iránti odaadást. Ily módon tűnt el mindennek a lényege. Bárhogy is, ilyen a kor szelleme. Ezért tolerálja mindezt a lótusz-szemű Úr Vishnu, habár oly közel van hozzánk saját szívünkben. Minden dicsőséget Vrindávannak, ahol a bhakti vígan táncolt! Itt Vrindávanban senki sem akarja a gjánát vagy vairagját.” Vrindávanban senki nem kutat a gjána, vagy a vairagja lemondás után.

El kell tehát jutnunk Vrindávanba, ahol a bennünk lévő bhakti-kapacitás fejlődhet. Mert az emberi lény legfontosabb része az érzelmek. Az emberiség univerzális nyelve az érzelmek nyelve. Ez a bhakti visszatükröződése. Bármi is történjen tehát itt, mindaz azért nyilvánul meg mert odafönn is megtalálható… De ez csak a tér, fenn és lenn. Terjesszük ki, nem csak térben, hanem időben is. Ami mögöttünk van, az van előttünk is. Mi a múlt jövője? Ez a jelenlegi helyzet. És mi a jövő múltja? Az is a jelen. Ezért a jelen idő nagyon fontos, fontos, hogy hogyan élünk. Ha bhaktival telve élünk, nagyon mély tartalmú életünk lesz. Lehet, hogy nem lesz könnyű – szeretnélek figyelmeztetni benneteket – de nagyon mély tartalmú lesz. Mert a bhakti jelenti az emberi létezés végső szintjét. És nem csak az emberi létezés, hanem a lelki létezését is, mert ez a szív és a lélek nyelve.

Ha eljutunk tehát Vrindávanba a bennünk lévő bhakti fejlődésnek indul. Nagyon is lehetséges, hogy elveszted a tudásod. Semmi gond. Nagyon is elképzelhető, hogy elveszíted lemondásaidat. Még ez sem nagy veszteség, ha elnyered az odaadást. De odaadás nélkül semmi sem teljes. Ha szeretnéd, hogy valaki szárnyaljon, egyszerűen csak mutass némi érdeklődést iránta. Az energiád ráfordítása által segíthetsz másokat. Másokat szolgálva, javíthatsz mások életén, teljessé teheted azt. És végül hogyan szolgálhatunk egy magasabb célt, mint például a tudás, lemondás, vagy a bhakti ? Az által, hogy követjük a tanácsokat. Ha tehát követjük a bhakti jóga javaslatait, elősegítjük a bhakti növekedését.

Ez a folyamat: tudakozódjatok, hogy hogyan fejlődhettek, hogyan tehetitek teljessé az életeteket. Ily módon a tudás és a lemondás, mint a bhakti természetese velejárói – mint a fiak – szintén kifejlődnek. A mi látásmódunk szerint, a mi végkövetkeztetésünk szerint a bhakti az első. Ha van odaadás a tudás és a lemondás is eljön. De egyszerűen csak tudás, vagy lemondás által nem érhető el a tökéletesség. Ezért tudakozódj az odaadás természetéről. Ápold az odaadás képességét. Fejezzük ki odaadásunkat az Isteni Pár felé. Egyszerűen ez a bhakti jóga, az érzelmi kapcsolat az ember és a Legfelsőbb között.

A vágy az amely foglyul ejti Krsnát. Ez a lobha, transzcendentális lobha, a vágy a mélységes vágy, ami nélkül semmit sem érhetsz el! Ha e nélkül az ÉGETŐ vágy nélkül hajtod végre a rítusokat, követed a szabályokat és előírásokat, mi lesz az eredmény? Csak néhány formális eredmény. A fiatal gópik a rituálékban teszik próbára magukat, de mindig Krsnára gondolnak. A fő probléma az, hogy mi önmagunkra gondolunk és Krsnát tesszük próbára. Változtassuk meg tehát a mentalitást: gondoljatok Rá és próbáljátok ki magatokat.