Archives

Calendar

April 2020
M T W T F S S
« Mar    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Mar

8


20170930_115657

(részlet Szvámí Tírtha 2015. augusztus 15-én Ludastón elhangzott tanításából)
  
(az előző hétfői tanítás folytatása)
 
Megvolt az elképzelésünk, ám az élet realitásai valami mást hoznak, s nekünk kell tudnunk rugalmasan alkalmazkodni. Sríla Shridhar Mahárádzs úgy vélekedett, hogy a vallás helyes alkalmazkodás. S azt gondolom, hogy Srídhar Mahárádzs néhány szava vagy egy mondata elég, hogy egy egész életen át meditáljunk rajta – ennyire mélyen szántó a véleménye.
A jövő elemzésének s a jövőre vonatkozó tervek készítésének tudományos módszerét prognózisnak nevezik. Ez tulajdonképpen a gjána tőből származik – tudás, gnózis, gjána – ugyanaz a szótő. Jelentései: előretudás, előrelátás, a jövőről alkotott elképzelés. A jövő nagyon speciális eset, mivel valójában nem létezik. Mégis részt vehetünk a jövő formálásában, megváltoztathatjuk a jövőt. A jövő tehát egyfajta közelgő, potenciális valóság. 
Pránanáth: Szerintem ez egy fontos téma. Hiszen a jövő azoké, akiknek van jövőképük még mielőtt a jövő lehetőségei feltárulnának. Ténylegesen csak kevesen látják a jövőt, de sokan állítják, hogy van egyfajta elképzelésük a jövőről, holott nincs. Ha csupán úszunk az árral, az vagy a teljes meghódolás jele, vagyis hogy bármit elfogadunk, amit a Jóisten ad, vagy egy teljesen szétesett állapot, amelyben fogalmunk sincs róla, hogy mi folyik. Létezik egy német közmondás, amit nem igazán tudok megemészteni: „Egy nagyon szimpla és unalmas ma az emlékeinkben egy kivételesen kellemes nappá válik a jövőben.” A jövő tervezése – úgy hiszem ez egy nagyon felelősségteljes feladat számunkra; előzetesen kell megalkotnunk egy ragyogó elképzelést a jövőről, ne utólag gyártsunk egy szép történetet a múltról. S hogyan teremtsünk fényes és nagyszerű jövőt? Két tényezőnek kell jelen lennie: az egyik az áldás, a másik pedig a közösség hozzájárulása. Ha e két tényezővel rendelkezünk, s hozzá tudjuk tenni az egyéni felelősségünket és elkötelezettségünket, akkor mindez biztosítani fogja a jövőbeni gyarapodást. Az élet nagyon értékes, nem hagyhatjuk, hogy a becses pillanatok, évek és korszakok a tudatosság hiányában múljanak el. Ahelyett, hogy vad álmokat szőnénk egy egyetem vagy egy idős bhaktákat ellátó otthon, egy ludastói kórház vagy repülőtér létesítéséről, nagyon következetesen nap mint nap felelősen kell gondolkoznunk ahelyett, hogy a terheket növelnénk túl nagy tervekkel, melyeket nincs, aki végrehajtson.
Szvámí Tírtha: Azt gondolom, hogy elméletileg leírtad az előre tervezés lényegét, ám én egy kissé gyakorlatiasabb elképzelésekre számítottam. Miért? Mert ha van valami konkrét, valami végrehajtandó, amiben bizakodunk, akkor azt teljesíteni tudjuk. Ha azonban csak homályos elgondolásaink vannak, akkor nagyon nehéz bárminek is történnie. Stabil, hosszú távú, békés gyarapodásra van szükségünk. A legöregebb fa nő a leglassúbb ütemben. Ha egyszer lépünk egyet, akkor azt végig kell vinni, nem pedig előre szaladni, aztán pedig visszatérni. Lassú, de folyamatos növekedésre van szükség.
Akincsan: Mindannyiunk számára az egyik fő motiváló tényező Ludastó mint központ, vagy ha ki akarjuk terjeszteni – a szent hely létezése. Mi, emberek alapvetően nem változunk. Ha egy szent hely, vagy a figyelem középpontja motiváló tényező volt a múltban, az a jövőben is az lesz.
Szvámí Tírtha: Az én elképzelésem a jövőről az, hogy ez a nagyszabású kísérlet sikeres. Úgy vélem, egy irányt mint jövőbeli fő célt Gurudév kezdeményezett, mert az istenszeretet egyetemes elvét – melyet Indiában őriztek meg, de a koncepció univerzális – akarta átültetni, integrálni. a mi országainkba. Ez egy cél a jövőre nézve. Kérlek benneteket, nagyszabású dolgokban gondolkodjatok – mi a cél? Az rendben van, hogy Ludastó növekedjék, de miért? Azért, hogy lehetőséget biztosítson az embereknek arra, hogy megértsék és magukévá tegyék ezt az egész lelki kultúrát. 
Rámvidzsáj: Gurudév, az előbb kísérletről beszéltél. Ez a szó számomra azt jelenti, hogy az eredmények bizonytalanok; hogy van egy elképzelésünk, de éppen azt vizsgálgatjuk, vajon működik-e. Mi tehát a különbség a lelki kultúra szokásos gyakorlása és a te kísérleted között? 
Szvámí Tírtha: Eretnekség. Abszolút pozitív értelemben, hiszen az ’eretnekség’ eredeti értelme az, hogy ’választani’, ’valamire rálelni’. A sok-sok létező alternatíva közül találj egyet, válassz egyet – ez eretnekség. Mi egy jó megoldást akarunk találni – nem az összes különféle opciót, hanem egy helyes megoldást. S azt gondolom, hogy kockázatot kell vállalnunk, hogy erre ráleljünk.
S egy nagyon lényeges dolog: kérlek benneteket, mindenki jegyezze meg! Az ásramokat szolgálni és támogatni kell. Amikor bajban vagytok, nagyon jól tudjátok, milyen fontos egy ásram – kérlek, ne feledjétek el ezt akkor sem, amikor jól megy a sorotok – akkor is kell támogatnotok az ásramot! 
Itt, Magyarországon különféle szervezeti formákban működünk, míg Szófiában még a kezdetek kezdetén úgy döntöttünk, hogy kerüljük ezeket az intézményi kereteket. Gyakorlatilag egyetlen virtuális szervezetünk van – a Bolgár Vaisnava Társaság, ami hivatalosan nem igazán létezik, ez az embereknek egy elvi alapokon szerveződő csoportja. Ugyanazokat a dolgokat, melyeket a magyarországi szolgálatban meg akarunk tenni, más módon, de Szófiában is meg tudjuk valósítani mindenféle jogi struktúra nélkül. Tehát ha azt kérdezitek, hogy mi a kísérlet – ez egy másik kísérlet: nézzük meg, hogy működik ez hivatalos intézmények nélkül! Biztosíthatlak benneteket, hogy jól. Mint ahogyan az intézményesített forma is jól működik Magyarországon. S ha mindkét alternatíva jótéteményeit élvezhetjük, s tudunk tanulni egymástól, akkor mindenütt gyarapodni fogunk. 

 



Leave a Reply