Sharanagati

(B. K. Tirtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. Szeptember 6, Szófia)

Mennyire illik bele egy bhakta a kinti világba? Valószínűleg nem nagyon. De ez igazából nem is számít. Nem veszítetek semmit. Mert ha elveszítitek az anyagi társaságot, csak néhány akadállyal kevesebb lesz. Ha azonban odaadó körbe vagy szent emberek körébe kerülünk, akkor barátokat keresünk és családtagokat találunk. A társulás tehát legyen más fajta, nem csak egyszerű társulás. Ha összegyűlünk, akkor az nem csak egy egyszerű összejövetel. Isteni természetűnek kell lennie. És ne feledjétek amit Sríla Muni Mahárádzs említett múltkor, hogy egyszer Maháprabhu kírtanázni kezdett, de hirtelen abbahagyta: „Várjunk! Várjunk csak egy percet, van itt valaki, de ki az?” Valaki elbújt az oszlop mögött. Maháprabhu így szólt: „Vigyétek ki! Jelenléte zavarja a légkört.” Mindazok ellenére, hogy Maháprabhut a kegy inkarnációjának tartják. Mégis így szólt: „Vigyétek ki ezt a fickót!” Mert kegyes volt a többiekkel. Így van? Ne zavard őket, menj ki innen, ha nem akarsz itt lenni. Ha szíved nem a rásza-tánc ritmusára lüktet. Hová szeretnék tehát beilleszkedni?
Egyszer egy bhakták meghívtak egy TV műsorba. Élő közvetítés volt. A riporter megkérdezte: „Nem érzi úgy, hogy ha így cselekszik, ezt az utat követi, akkor egy kicsit… furcsának tűnik normális szempontból nézve?” És tudjátok, ez egy könnyed műsor volt, ahol kulturális programokat mutattak be és egyéb könnyed témákat, mindenki vidám volt és mosolygott tehát. De amikor meghallották a választ: „Nos, a bolondok társadalmában, az egyedüli normális személyt bolondnak fogják nézni”, akkor azonnal a riporter arcára fagyott a mosoly. El tudjátok képzelni, élő adásban! A bolondok társadalmában az egyedüli normális személyt bolondnak fogják nézni. Hamar végeztek is a kérdésekkel.
Persze ha megtesszük a következő lépést, a gyakorlótól eljutunk a mester fokozatra, akkor nem lesz több problémánk és bármely társadalomba be tudunk illeszkedni, bármely embercsoportba. Megtalálod az utat mindenki szívéhez. Ez a mestereknek való. Amíg nem vagyunk azon a szinten, látjuk a különbségeket, különbséget teszünk a szituációk, emberek között…
De az egyik legfontosabb elvet mi is követhetjük: ad meg a kellő tiszteletet mindenkinek. Mit jelent ez? Nem azt jelenti, hogy tisztellek téged, ezért mindenben egyet értek veled és követlek. Nem! Megadom a tiszteletet, de megvan a saját véleményem is. Lehet, hogy sok mindenben nem értünk egyet, lehet, hogy az elképzeléseid teljesen különböznek. Képzeljétek csak el, ha találkoztok egy egyszerű, anyagi beállítottságú emberrel. Ha magasabb szinten állsz, mert rendelkezel az isteni vagy lelki látásmóddal, megadod a tiszteletet a másiknak: „Óh, te egy nagyon kedves ember vagy”, így van? De ez nem jelenti azt, hogy követed mindazon gyakorlatokat, amit ez a személy, amik között lehetnek alsóbbrendű vagy helytelen gyakorlatok is. Ne várjátok el tehát, hogy ha valaki kimutatja a tiszteletét felétek, akkor követni is fog titeket és egyet fog érteni mindenben. A helyzet az, hogy NEKÜNK kell tiszteletet tanúsítanunk. De mások sem várhatnak el teljes meghódolást a tisztelet helyett.