Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.06-ei szófiai előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ott tartottunk, hogy Srídhar Mahárádzs navadvípi templomának tetőteraszán szemlélődött, miközben gondolatait Csaitanja Maháprabhuval kapcsolatos emlékek, élmények hullámai töltötték el. S egyszer csak észrevette, hogy valaki ott ül mellette. A látogatóhoz fordulva, így szólt: „Mit szeretnél?” „Meg tudná magyarázni, miképpen lehetséges az, hogy az emberek a Szent Nevet zenghetik, ha az teljességgel lelki?” – kérdeztem, eléggé ostobán érezve magam. Némi hallgatás után Srídhar Mahárádzs megszólalt, „Nitái Csaitanja, Nitái Csaitanja, majd belekezdett válaszába.” [1]

Ha hallgattatok már bármilyen felvételt Sríla Srídhar Mahárádzstól, akkor talán emlékeztek, hogy amikor szünetet tart, ő mindig azt mondja, hogy „Nitái Csaitanja, Nitái Csaitanja”, ahelyett, hogy „Nos…”, ő azt mondja, hogy Nitái Csaitanja. Ki Nitái? Nitái, a mi Gurudévánk. És ki Csaitanja? Ő Rádhá-Góvinda. Tehát ők a mi szentháromságunk, ez a négy személy. Az első, Nitái, aki Gurudév, a második és harmadik egyben Rádhá-Góvinda, s a negyedik Maháprabhu, akiben mindezek együttesen jelen vannak.

Majd Srídhar Mahárádzs belekezdett a magyarázatába, „A Szent Nevet nem ejtheti ki anyagi nyelv, nem hallhatja anyagi fül. A név adhóksadzsa, vagyis túl van a tapasztalati tudáson, s fönntartja magának a jogot, hogy rejtve maradjon a világi érzékek előtt. Tapasztalataink, tudásunk és emlékeink, amivel csak rendelkezünk, mind a világi érzékekkel foghatók fel. Nyelvünk főként föld-, és vízelemből áll, de a szervezetet behálózó idegvégződések, amelyek elektromos töltést hordoznak, szintúgy anyagiak. Ha egy tárgy túlságosan távol van, érinthetetlen, nem látható, nem ízlelhető, de ha túlságosan közel van szemünkhöz, hasonlóképpen láthatatlan, hisz nem látjuk saját tilakunkat, vagy a szemfestéket sem.”

Az élet egy misztérium, ugyanakkor létezik biológiai, anyagi magyarázata is. Vannak akik anyagi módszerekkel próbálják megmagyarázni ezt a misztériumot, és azt mondják, hogy a gondolat az elme fölösleges hulladéka, ami nem valami kedves meghatározás. Vagy mondjuk, hogy az intelligencia, az idegek elektromos töltése, vagy hogy az érzelmeink, egyszerű biokémiai reakciók. Azt hiszem ez nem igazán kielégítő a számunkra. Az élet lényege, az élet misztériuma kicsúszik ezeknek a magyarázóknak a markából.

„Az érzékszerveinket megtoldó mikroszkópok és teleszkópok érzékenyebb eszközök, de még mindig az anyagi szférára korlátozódnak. Egyetlen teleszkóp sem képes kifürkészni az univerzum legkülső burkait, s a mikroszkóp lencséi is atomokból állnak, így nem képesek megmutatni az atomokat, vagy az annál kisebb részecskéket. Ugyanilyen eredménytelen a mentális agytorna is a lelki dolgok vizsgálatában Az elme olyan anyagi elem, melynek sűrűsége igen kicsiny. Így a magasabb absztrakciók cseppet sem lelkibbek a kődarabnál. Sokan hiszik, hogy az elme képességeinek kiterjesztésével, felfogható a végtelen, csakhogy  e számítás hibás. Ha a végtelen beleférne a korlátozott elmébe, nem lehetne végtelen. Az ember azt sem tudja, hány hajszála van, hiába töri a fejét az absztrakt zen – vagy upanisad – aforizmákon, hiába spekulál, saját erejéből úgysem válhat végtelenné. Szellemi önkielégítés ez, s az elme túlcsordul és kiég, ami sajnálatos következményekkel jár: az önvalót és a végtelent illető teljes tudatlansággal.” 

Kemény szavak, viszont nagyon igazak. Általában Srídhar Mahárádzs nagyon finoman fogalmaz, de ez az üzenet, amit át akar adni, nagyon erős. S valójában itt a hatósugárról beszél, a tapasztalataitok hatóköréről. Ez az a sugár, amilyen messze elértek. Tehát azt a következtetést vonja le, hogy az érzékek semmilyen képessége, még az elme sem elégséges ahhoz, hogy elérjük az élet igazi misztériumát. S ha csak ezeket az elmét meghódolásra késztető módszereket használjuk is, akkor is milyen eredményre számíthatunk? Az önvalót és a Végtelent illető teljes tudatlanságra. Az önvalóról való teljes megfeledkezés, ami ebben az értelemben olyan, mint a spirituális öngyilkosság, a létezésetek megszűnése. S ha kizárjátok magatokat, automatikusan kizártok mindenki mást is.

(folytatása következik)

1. Idézet Szvámí B. R. Srídhar: A Szent Név alászállása (lejegyezte: Acsjutánanda Mahárádzs)