Sharanagati

Dámódar kérdése: Hogyan áll kapcsolatban ez a két dolog, az érzelmek és a hit? Először hinnie kell az egyénnek, hogy megjelenjenek az érzelmek; vagy az érzelmek eredményeként jön a hit?

Tírtha Mahárádzs: „Ádau sraddhá”[1] – az első a hit. De az a hit még csak egy kezdeti típusú hit. Mi van a hit előtt? Szukrti (jó tett) és kegy. Ez van a hit előtt. Ez az oka annak a kezdeti szintű hitnek. És amikor megvan ez a kezdeti hit, akkor elkezdünk társulni a szentekkel. Aztán jön a rucsi, a lelki íz, az igazi. Kezdetben is van íz, máskülönben nem lennénk itt. Ha nem érzünk valamit Krsna felé, mi oka lenne itt maradni? Az igazi hit és az igazi érzések tehát együtt járnak. Ádau sraddhá, az első a hit. Ez a hit segít minket abban, hogy társuljunk. Társulhatunk Krsnával, a vaisnavákkal, a guruval. A társulás tehát jelen van. Ennek egy speciális formája a guru-szévá. Aztán jön a lét tisztítása, hogyan szabaduljunk meg az anartháktól és szilárduljunk meg a szolgálatban, stb. Aztán jön a rucsi… rucsi azt jelenti íz, a magasabb íz. A magasabb íz pedig érvényre juttatja vagy növeli a hitünket.

Egyszer Sríla Srídhar Mahárádzs kómában volt, hosszabb ideig, napokig. Miután magához tért a bhakták megkérdezték: „Mi volt ott? Mit láttál?” Így válaszolt: „Teljesen sötét volt, csak a hit volt jelen.” Ez egy nagyon fontos dolog. Máshol azt mondja, hogy a hit a legnagyobb erő, ami a kezünkben van. Áthidalja még a legnagyobb hézagokat is, amik a jelenlegi helyzeted és lelki céljaid között állnak. Nagy a távolság a kettő között, így van? Mégis, hit által áthidalhatjuk ezeket a hézagokat. Ezért a hit nagyon fontos.

Már beszéltünk a hit különböző definícióiról. De azt gondolom számomra az egyik legértékesebb megfogalmazás az, hogy a hit egy olyan meggyőződés, melyet szeretet által lehet elérni. Azt gondolom ez a hit egy nagyon szép megfogalmazása – kezdeti szinten és végső szinten is.

A hitről és az érzelmekről kérdeztél. Természetesen az igazi lelki érzelmek mélyítik hitünket. A hit pedig segít abban, hogy megízelhessük az édes érzelmek nektárját. Hit  nélkül ez nem működik. De a hit nem vakhit. A hit nem tudatlanság. Ez egy olyan meggyőződés, amit szeretet által lehet elérni. Érzitek a különbséget? Sok embernek a hit olyasvalami, hogy „nem tudom, ezért hiszem”. A hitük inkább olyan mint egy hiedelem. De az igazi hit az meggyőződés. Nem amolyan „nem tudom”. Hanem: tudom, ezért csinálom. Hiszek, ezért csinálom.

Mi volt tehát előbb? A tojás vagy a tyúk? Mi volt előbb? Az érzelmek vagy a hit? Igazából a megtisztult szinten elválaszthatatlanok.

A gópíknak nem volt hite. Szerelmesek voltak. A hit, valljuk be, sok esetben elméleti. De a szeretet valós! A szeretet szubjektív része a bizalom; az objektív része pedig a szolgálat vagy áldozat. A gópíknak nem volt hite. Nem elméleti szinten mozogtak. Krsnát akarták. Minden eredménytől vagy visszahatástól függetlenül. „Örök pokolra kell mennünk? Nem probléma.” Ez nem hit, ezek érzelmek! Az érzelmek magasabbak mint a hit. Mert az érzelmi oldal sokkal aktívabb; a hit sokkal passzívabb. Kuruksétrán, amikor újra találkoznak – Krsna és a gópík –  így szólnak: „Nem elégszünk meg csupán az emlékekkel. Téged akarunk, nem az emlékeinket.” Hit ez?! Nem! Ezek érzelmek. „Birtokolni akarlak!” A hit azt jelenti „Tiéd vagyok.” A bhakti azt jelenti „Te pedig az enyém vagy!” Az egyik a hit, a másik a szeretet. Ez a különbség.

De hogy mi volt előbb, nem tudom megmondani. Ez a két testvér csak rohan egymás után. Az egyik megpróbálja elkapni a másikat; a másik megpróbálja szolgálni az elsőt. Együtt dolgoznak. A hited segíti az érzelmeid. Az érzelmeid segítik a hited.