Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 26-i ludastói esti tanításából)

 Szoktam említeni nektek, hogy a bhaktáknál nyolc vasárnapi “Sunday Love Feast”-nek (nagy, nyilvános templomi rendezvény) megfelelő programunk van hetente. Szerencsére mindig van alkalmunk az ünneplésre, akár több is, mint ahány napból áll a hét! Ma azonban egy szomorú valósággal kell szembenéznünk, melyet Maháprabhu legmagasabb eszményként javasolt a számunkra, mégpedig, az elválással. Ugye, alig néhány nappal ezelőtt kezdődött a találkozónk? Mégis olyan gyorsan elillant ez a hét, mint a kámfor. Azt hiszem valamennyi Dzsanmástamí ünnepet eddig is sikerült a bhakták felemelő társaságában töltenem, de be kell vallanom, hogy ez a mostani volt az egyik legemlékezetesebb.

Emlékszem milyen intenzíven meditáltunk 1988-ban, még az elmúlt évezredben, szóval lehet, hogy igaz sem volt, olyan régen történt! Akkoriban páran együtt ünnepeltünk Nandafalván. Egész nap főztünk, készülődtünk, ide-oda rohangáltunk, míg néhány leendő, felavatás előtt álló bhakta társunk a bécsi ásramába utazott Gurudévhez. Akkor megértettem valamit erről a bizonyos elválásról, azt hogy nagyon közel hoz bennünket egymáshoz! A reggeli árati közben a Bécsben tartózkodó hittestvéreinken meditáltunk, majd a halava készítésekor azon gondolkoztunk, hogy 10 óra van, már biztosan elkezdődött az ünnepség!’ Később azon elmélkedtünk, hogy: ‘Most már alighanem elkezdődtek az avatások!” Bár több száz kilométer választott el bennünket, mégis az elválásban nagyon közel voltunk egymáshoz!

Azután, később, amikor megláttam a fényképeket, melyek akkor készültek Bécsben, az gyönyörű lelki élmény volt! Találtam egy képet Gurudévről – ahol szépen megborotválkozva, világos dhótijában, mint egy mennyei Nap, úgy ragyogott! Két prabhu és két matadzsi hittestvérünk kapott felavatást akkor. Ahogy az áldásos ceremónia után figyeltem az arcukat, megértettem, hogy mi az a lelki test – gyönyörű fény, lelki ragyogás sugárzott róluk! Teljesen nyilvánvaló volt, hogy milyen közel álltak akkor a lelki önvalójukhoz.

Szóval, az az alkalom is egy nagyon emlékezetes Dzsanmástamí (Krisna születésének emléknapja) volt. Bár fizikálisan távol voltunk egymástól, lélekben mégis nagyon közel! Valójában ez határozott bizonyítéka annak, hogy a filozófiánk igaz. Együtt lehettek az elválásban, de sajnos fordítva is igaz, távol lehettek valakitől, miközben együtt vagytok vele. Ha nincs finoman hangolva a tudatotok, akkor bár fizikálisan igen, lelkileg viszont mégsem vagytok jelen.

(folytatása következik)