Sharanagati

A fohászok tekintetében különböző megközelítések léteznek. Nagyon hosszú ideje a saját céljainkat keressük, saját ambícióinkat, vágyainkat akarjuk beteljesíteni, amik nem feltétlen rosszak, mégis hétköznapiak. Aztán az első filozófia leckén megtanulod, hogy nem jó Krsnához önző vágyakért fohászkodni. És skizofrénné válsz; oly sok mindenre vágysz, de tudod, hogy tilos és nagyon rossz, ha ezekért fohászkodsz. Így van? Egy erős, egészséges személyként elkezdted ezt a fajta jógát gyakorolni és a 21. század skizoid emberévé váltál. Rendben van ez így? Ez az amit akarsz? Valószínűleg nem. Erősek és egészségesek akarunk lenni. Fel kell ismernünk a szintet ahol állunk. Ha még mindig szükségem van Krsna segítségére hová fordulhatok, kihez fohászkodjak? Ő az akihez fohászkodnunk kell!

Ne terheljétek hát önmagatokat azzal, hogy megpróbáljátok eltiltani magatokat a fohászoktól. Ha szükségetek van valamire, csak szóljatok. Azonban ne tegyetek mindent zsebre. Álljatok készen arra, hogy megosszátok másokkal is, amit kaptatok.

Azt is meg kell tanulnunk hogyan fohászkodjunk. A fohászoknak különböző típusai vannak. Mint például az áldáskérés, vagy a megbocsájtás kérése. Végül pedig, amikor elérkezel a fohászok igazi szintjére, elkezded dicsőíteni az Urat.

Ha oltalom alatt állunk, az azt jelenti, hogy van kihez fordulnunk. Bármilyen gondok vagy boldogság érjen is, van kivel megbeszélni és megosztani. Krsna tehát kész rá, hogy téged szolgáljon, de te mennyire állsz készen arra, hogy Őt szolgáld? Felajánlhatjátok egyszerű fohászaitok: „Oh, Uram, azt gondolom szükségem van erre, de mi a Te véleményed?” Ez egy fontos rész. Mert szabadon mondhatjátok: „Erre van szükségem, a segítségedre van szükségem.”  Ne legyetek tehát paranoiásak: „Megkérdezzem? Fohászkodjak? Talán igen… Talán nem… Meg van tiltva… „ Nem, egyszerűen csak ajánljátok fel a fohászokat. De mindig hagyjátok, hogy Ő döntsön.

Ily módon úgy tesztek mint Ő. Mert ugyanezt a választási lehetőséget hagyta meg Ardzsunának is: „Elmondtam neked mindent, rajtad áll.” Ugyanígy elmondhatjátok az egész történetet Krsnának, a végén azonban ne felejtsétek el hozzá tenni: „Most pedig Rajtad áll, hogy eldönts mit szeretnél.”

Mert igazából mindig az Ő választása szerint történnek a dolgok. Jobb tehát okosnak lenni már az elején és úgymond „megadni a választás lehetőségét” Neki, de egyben elégedettnek is lenni azzal amid van.

Azonban erről a kanistha szintről, amikor csak magunkért fohászkodunk, képessé szeretnénk válni arra, hogy hamarosan eljussunk a madhjama szintre, ahol másokért fohászkodunk. Mert nem vagyunk újoncok, gyakorlók vagyunk, másokért akarunk fohászkodni: „Uram, nem magamért fohászkodom, csakis másokért.” Ha viszont megtartjuk a kanistha mentalitást (a kezdők gondolkodásmódját), lelki erőszakot követhetünk el. Mit jelent ez? Ha például Istenhez fohászkodsz: „Kérlek Uram tedd Dámódar prabhut ilyenné vagy olyanná! Úgy cselekedjen, ahogy én szeretném!” Sokszor van ilyen érzésünk: „Bárcsak ez a barátom bhakta lenne. Tedd bhaktává!” Ez ugyanaz a dolog. Saját vágyaimat akarom a másikra kényszeríteni az Úr segítségével. Nem igaz? Nagyon sokszor megtörténik. Habár azt gondolhatjuk: „Hiszen érte fohászkodom:” Nem. Azért fohászkodsz, hogy saját vágyaid rajta teljesüljenek be. Érzitek a különbséget, ugye?

De akkor hogyan imádkozzunk másokért? Ha valakiért fohászkodunk, ne akarjuk vágyainkat rákényszeríteni, hanem próbáljuk meginvitálni az Úr kegyét, vagy ráterelni az Úr figyelmét. „Kérlek, légy kegyes hozzá! Tedd egyenessé az útját.” Ily módon a figyelmed, fohászaid ereje arra a személyre és az Úrra fog irányulni és egy csodálatos átvitel következik be. Óvatosnak kell tehát lennünk a fohászainkkal, mert nagyon erősek. Minél tisztább egy személy, annál hatásosabb a fohász.

Ne feledjetek hát oly módon imádkozni magatokért amiről beszéltünk: „Ez az én véleményem, ezek a vágyaim, de Te mit gondolsz?” – ne feledjétek a második részt. Ne feledkezzetek meg másokért fohászkodni: „Kérlek segítsd őket, tedd könnyebbé és simává az útjukat.” Végül pedig ne feledjetek dicsőítő hangulatban imádkozni. Az Ísópanisadban találunk egy Istenhez szóló kiáltást: „Oh Uram, hatalmas mint a tűz!” Egyszerű dicsőítés: „Oh, nagyszerű vagy! Ragyogsz! Erős!” Ez egy általános felfogás Istenről: Nagyszerű vagy! Mi azonban dualisták vagyunk, összetett kezekkel fohászkodunk hát. Mert az egész teremtést egyesíthetjük összezárt tenyereinkkel, felajánlhatunk mindent, amivel csak rendelkezünk.