Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Krsna-sakti kérdése: Hogyan viszonyuljunk helyesen ahhoz, ha valakinek a szülei a lelki élet elkezdésekor nem igazán támogatólag állnak hozzá?

Szvámí Tírtha: Mindenképpen tisztelettel, tiszteletteljességgel kell hozzájuk viszonyulnunk, hiszen ez a kapcsolatunk nem fog megváltozni. A test fegyelmezésével kapcsolatban a Gítá így ír: déva-dvidzsa-guru-prágja púdzsanam saucsam árdzsavam brahmacsarjam ahinszá csa sáríram tapa ucsjaté – „A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a bráhmanák, a lelki tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint a szülők imádatából áll. A tisztaság, egyszerűség, cölibátus és erőszaknélküliség is ide sorolható.” Tehát a test fegyelmezéséhez ez is hozzátartozik, mint alapelv. Itt nem csak egy személyes kapcsolatról van szó, hanem egy alapelvről, az apa, a guru ezek alapelvek. Sajnos sok esetben szüleink nem képviselik teljes mértékben ezt a lelki tekintélyt, de ez az áldás máshol is hozzáférhető a számunkra. A feljebbvalóink, mint például a szüleink iránti tiszteletnek mindig ott kell lennie! Viszont az idősek tisztelete nem jelenti azt, hogy minden szavukat követnünk is kell. Tehát megkülönböztetünk feljebbvalót, és lelki feljebbvalót, tekintélyt, és lelki tekintélyt, de a tiszteletet mindkettőnek meg kell adnunk! Ezért teljes mértékben hálával tartozunk a Szent Névnek, mert mint legfőbb lelki gyakorlat, meg fogja változtatni az életünket. Illetve már eddig is formálta azt, de további változások is várhatók. 

Paramánanda kérdése: Nanda Babával, Krisna édesapjával kapcsolatban szeretnék kérdezni. Bár a reggelije, amiből Krisna is evett igencsak fűszeres volt, mégis ő továbbra is csipegetett belőle. Ez azért volt, mert nagyon éles lehetett, vagy esetleg van ennek valami más oka is? 

Szvámí Tírtha: Ő folyton éhes, de egy nagyon különleges eledelre, mégpedig az odaadásunkra. De ez az odaadás nem olyan, mint a bébiétel – fűszerek, és különösebb íz nélküli, egyszerű átlagos odaadás, mint a ‘kacsamak’ (sűrű, krumplival dúsított kukoricakása (polenta), amelyet sós sajttal és vajjal tálalnak Bulgáriában). Nem, ő különleges ízekre vágyik, mint amikor az odaadás egy emelkedettebb hozzávalóval van fűszerezve. Általában azt mondhatjuk, hogy a valódi lelki gyakorlat akkor kezdődik, amikor a tudatunkat odaadás tölti el. Viszont ennél még magasabb szint az, amikor az odaadásunk raszával van telítve, illetve azt mondhatjuk, hogy a rasza magasabb szintje, pedig a rucsi. Tehát az a különleges íz, melyet a hétköznapi odaadásunkhoz még hozzá kell tennünk, az az Isteni Párral való kapcsolatunkból fakad. 

Tehát Krisna éhes, és még nem elégedett, egyre többet akar, ezért invitál magához egyre több és több lelket, hogy csillapítsa az éhségét. Már biztos említettem nektek a tejjel kapcsolatos csoda történetét. Emlékeztek? Először egy delhi-i templomban történt, hogy a Ganésa múrti elkezdett tejet elfogadni. A tej, amit felajánlottak neki folyamatosan eltűnt. Tudjátok Indiában nagyon gyorsan terjednek a hírek, így hamarjában több száz ember jelent meg ebben a templomban, és mindenki hozott is magával tejet. ‘Ha Ganésa tejet kíván, akkor hozunk Neki, hogy örüljön!’ Egy bhakta barátunk, aki akkoriban épp Delhiben élt mesélte, hogy fél napig teljesen leállt az élet a fővárosban, mivel nem sokkal ez után Ganésa más templomokban is elkezdett tejet inni. Tehát hatalmas tömegek gyűltek össze a templomok körül, az emberek hosszú sorokban várakoztak, hogy személyesen láthassák ezt a csodát. ‘Ganésdzsí tőlem is elfogadsz egy kis tejet?’ Az emberek pedig gallonszám vitték a tejet. Majd hamarjában más kontinensekre is kiterjedt a csoda. Például Londonban is elkezdett tejet inni, melyet a televízió is közvetített. Ott láthatjuk, ahogy kanállal, vagy kis csészéből itatják Ganésát és a tej valóban el is tűnik. Ez teljesen elképesztő! Majd a tudományos társaság is előállt a saját elképzelésével a csodát illetően. Azt mondták, hogy, „A kő, melyből Ganésát faragták, porózus, tehát ezért szívja magába a tejet.” De várjunk csak, akkor mi a helyzet a fémből készült múrtikkal, hiszen azok is elfogadták a tejet! Az nem porózus! Aztán meginterjúvolták a sorban álló embereket. Volt egy indiai úriember, talán Londonban, aki azt mondta, „Tudja, én könyvelőként dolgozom és hitetlen vagyok, de arra az esetre, ha mégis csoda történne, én is hoztam magammal egy kis tejet”. A legemlékezetesebb egy bhaktával készült interjú volt, aki úgy hiszem egy nagyon emelkedett bhakta lehetett, mivel ő azt mondta, „Az Istenek azt üzenik nekünk, hogy éhesek, szükségük van a szolgálatunkra”. Ez milyen szép! 

Nos, meglátjuk mi fog történni este, amikor felajánljátok a tejet Ganésának, Gopálnak, vagy amilyen múrtit éppen imádtok. Esetleg noszogatni fogjátok Őket, hogy igyanak egy kis tejet? Hozzáérintitek Őket a teli pohárhoz, hogy bebizonyítsátok magatoknak, hogy vannak csodák? Kérlek ne csináljatok semmi ilyesmit, mert  nagy valószínűséggel nem fog sikerülni. Hiszen  Krisnának nem a fizikai táplálékra, hanem egy sokkal finomabb minőségre van szüksége. De ezt a finomabb minőséget, ezt a tiszta odaadást mindig elfogadja! Tehát ne elégedjetek meg azzal, hogy csak a tejet ajánljátok fel Neki. Adjátok hozzá ezt a nagyon különleges hozzávalót is, a tiszta szívből jövő odaadásotokat.