Archives

Calendar

December 2022
M T W T F S S
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(az előző rész folytatása)

Buddhi-jóga, értelemmel teli kapcsolat – furcsán hangzik! Úgy érezzük, hogy ez nem elég. A megértésnek egy különleges formájára van szükségünk, és a megértésnek ezen különleges formája ezzel a fajta szeretetteljes hangulattal van megöltve. A megértésnek két formája van, például annak, hogy megértsünk egy emberi lényt, hogy megismerjünk valakit. Melyik ez a két forma?

Prémánanda: Az intelligencián és az érzelmeken keresztül. Azáltal, hogy megvizsgáljuk, megfigyeljük az intelligencián keresztül vagy az érzelmeken, a szereteten keresztül.

Tírtha Mahárádzs: Megegyezhetünk tehát abban, hogy van ez az analizáló folyamat, a másik pedig az érzelmi folyamat. Melyik a magasabb?

Manóhari: Azt gondolom, hogy az érzelmek.

Tírtha Mahárádzs: Igen. De az érzelmeknek két fajtája van. Az egyik a pozitív, a másik a negatív: a szereteten és a gyűlöleten keresztül is megérthetsz egy személyt. Csak próbálj meg emlékezni, amikor nagyon gyűlöltél valakit, olyannyira, hogy egyfolytában rá gondoltál. És az adott személy különleges képességeit kezdted el látni. Minden hibát felismertél és beazonosítottál. Még valami olyat is, ami túl van a képességein. Így van? Új tulajdonságokkal ruháztad fel. Ez egy nagyon intenzív módja valami megértésének – a gyűlölet. Objektív ez? Nem, nem igazán. Lehet, hogy részletes a kép, de némileg téves. Nézzük a másik utat – a szeretetet. Elkezded megismeri az adott személyt – és ismét új tulajdonságokkal ruházod fel, extra tulajdonságokkal, melyek nem találhatók meg benne. Objektív ez? Ismét csak nem. Ez a szeretetteljes kép sem objektív. Mégis melyik az, amelyiket jobban elfogadjuk? A szeretet által eltorzított képet. Nincs objektivitás.

És itt a következőt is megtaláljuk: „Olyan intelligenciával áldom meg őket, mely a szeretet által torzult.” Mert „ha azok, akik kapcsolatban állnak Velem és imádnak Engem – ha ők megértik, hogy Én vagyok a Legfelsőbb Úr – hogyan jöhetnének Hozzám?” Az ilyesfajta kapcsolat nagyon távoli. Egyszer valaki háláját fejezte ki Szádhu Mahárádzsnak. Ő pedig így válaszolt: „Oh bábá! Miért teszel ily messze magadtól?” Köszönetet mondani, távolságot jelent. Egy tiszteletteljes kapcsolatot. Ez objektív. Mert ha objektívan megnézzük az egyik feljebbvaló, a másik pedig jelentéktelenebb. De ha a buddhink, az intelligenciánk szeretettel van megtöltve, akkor készek vagyunk elfelejtkezni a nagyságról. Mert azt mondják: ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Krsnához, el kell felejtenünk, hogy Ő Isten. Elsőként természetesen meg kell tanulnunk, meg kell értenünk, hogy Ő Isten. Második lépés – felejtsd el. A fenség megértését aisvarja-gjánának hívják. De ez távoli. És lehet, hogy eltorzítja a szeretet, mégis egy szeretetteljes látásmód közelebb visz. Jéna mám upajanti té – „eljutnak hozzám, ezen keresztül, eljutnak Hozzám.”

Néha Krsna hivatalosan, mint Isten beszél: „Minden Belőlem árad, én vagyok a végső forrás…” De néha megfeledkezik a szerepéről. „Mám – eljutnak Hozzám.” Nem a Brahmanhoz, nem a Legfelsőbbhöz, hanem „eljutnak Hozzám, mint tehénpásztor fiúhoz.” Nem az általános Isten-felfogáshoz, nem a Teremtőhöz, hanem a Szeretőhöz juthatsz el. Az általános koncepciótól tehát eljutunk Isten speciális, személyes koncepciójához. És ez azt mutatja, hogy csak egy út van Krsnához, és ez bármely út, de isteni szeretettel töltve.

Mégis ismét felmerül, hogy hogyan lehet az, hogy ha valaki mindig kapcsolatban van, szatata-juktánám, ő „eljut Hozzám”? Hogyan lehetséges ez? Ha valaki már kapcsolatban van, akkor hogyan „jut el Hozzám”? A kapcsolat egy másik minőségét mutatja ez. Több intenzitás nyilvánul itt meg. Lehetsz tudatos Krsnáról és szeretheted Őt. Ezért ez a speciális összetevő ebben a versben, mely magasabb, mint az előző a príti-púrvakam – érzelmekkel teli. Ha a bhaktit gyakoroljuk nagyon közel kerülhetünk Krsnához. Ez nem csak egy meditáció, hanem egy szeretetteljes ölelés. Ezek nem csak gondolatok, hanem ez a sóvárgás. Ez az együttlét és az elválás, találkozás és elválás. Rendben, a találkozást meg tudjuk érteni. Némi buddhi is található benne, de alapjában véve a találkozás a príti-ről szól, a szeretetről. Mégis, hogyan viselhető el az elválás? Az elválást nem lehet érzelmileg megmagyarázni. Ahhoz, hogy elviseld, hogy ne halj meg ott helyben, visszább kell lépned az érzelmek síkjáról, és lejjebb kell jönnöd az intelligencia szintjére. Szükség van tehát egy kis buddhi-jógára, hogy elviseld az elválást. Aztán jönnek ismét a magyarázatok – hogy legalább zaklatott szíved és lelked megnyugtasd. Ez azt jelenti: fájdalom nélkül nincs nyereség. Az édes rész a prítiből jön, a nyugodt, szabályozott rész pedig a buddhiból.

Bárhogy is, bármit is ajánlj fel Krsnának, legyen megfelelő íze. Használjuk mind a kettőt: érzelmek és intelligencia. Az érzelmeket a megközelítéshez, az intelligenciát pedig az elváláshoz; vagyis ahhoz, hogy el tudjuk viselni az elválást. Fájdalom nélkül tehát nincsen nyereség.



Leave a Reply