Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.10-ei szófiai reggeli tanításából)

A teremtés kezdetén, amikor Brahmának hozzá kellett látnia az egész világegyetem megteremtésének, mielőtt nekiállt volna, meditálni kezdett. Ebből azt kell megtanulnunk, hogy ha valami grandiózus dologba kell belefognunk – legyen az bármiféle kötelesség, szolgálat, törekvés, próbálkozás vagy bármi az életünkben, – akkor a legjobb, ha meditálással kezdünk. Először gondolkozzunk, aztán cselekedjünk! Mert ha előbb cselekszünk, akkor később meg fogjuk bánni. Ha nagyobb hangsúlyt fektetünk a gondolkodásra, akkor az győzelemre visz, viszont, ha kevésbé gondoljuk végig a dolgokat, az kudarcra vezet.
Tehát Brahmá vezeklésül meditációba kezdett, és mi az eredménye a helyes meditációnak? Egy látomás, vagyis meg fogtok érteni valami olyan dolgot, ami felismerés, kinyilatkoztatás erejű. Sokszor elveszettek vagyunk az életben, nem tudjuk, mitévők legyünk, mit válasszunk, hová menjünk stb., még akkor is, ha nagyon aktívan teszünk dolgokat. Amikor úgy érezzük, hogy valami nincs rendben, akkor extra időbefektetésre van szükségünk. A cselekvés eufóriája helyett, jobb megállni és meditálni. Mivel az aktivitás velejárója egyfajta jóérzés, és közben nem gondolkodunk, csak  mint egy áramlás cselekszünk. Néha pedig annyira figyelnünk kell, hogy azért kell megállnunk, meditálnunk, hogy milyen helyzetben is vagyunk, miről szól életünknek ez a pillanata stb. S ekkor talán valamiféle megvilágosodás élményben lesz részünk – hogy jobb döntést hozzunk, hogy megértsük az adott helyzetet. S ez történt az Úr Brahmával is – meditációja befejeztével kapta azt a kinyilatkoztatást, melynek összegzése a Brahma-szamhitában található. Tehát, ha ezt tanulmányozzuk, akkor beléphetünk Brahmá meditációjába.
Majd mi történt Brahmával miután befejeződött ez a látomás, és megértette az egész világmindenséget? Belekezdett Krisna-Góvinda dicsőítésébe. Meditáció, kinyilatkoztatás, dicsőítés. Tehát melyik az első ezek közül a himnuszok közül? Melyik a kezdő himnusza ennek a dicsőítésnek? Ísvarah paramah krsnah szaccsidánanda-vigrahah anádir ádir góvindah szarva-kárana-káranam[1].
Ezt meg kell tanulnotok kedveseim, meg kell tanulnotok! Miért? Megmondom miért: azért mert ha meghívnak benneteket, hogy tartsatok egy előadást, lehet, hogy néhányan azt fogják gondolni, esetleg nem is vagytok olyan elmélyült tudói annak az adott témának. Viszont, ha mondandótokat egy ilyen idézettel kezditek: „Kedves hittestvéreim, egy üzenetet hoztam a számotokra, ísvarah paramah krsnah …” – mindenki meg fog lepődni. De a viccet félretéve, ezt meg kell tanulnotok, mert ez abszolút végkövetkeztetését adja törekvéseinknek, lelki szolgálatainknak.
Ísvarah paramah, melyben ísvara „a Legfelsőbb Irányítót” jelenti. Tehát Ő a Legfelsőbb Irányító, Felügyelő, ísvarah paramah, vagy param ísvarah; és ez magára Krisnára, mint Legfelsőbb Irányítóra vonatkozik. S mi jellemző Őrá, mint az Abszolút Hatalom képviselőjére, milyen az Ő természete? Szaccsidánanda, plusz még vigrahah – vagyis örök, tudatos és boldogsággal teljes személy, a vigrahah ebben az értelemben „személyt” jelent. Tehát mi Istennek ehhez a személyes aspektusához köteleztük el magunkat – szaccsidánanda-vigrahah.
Az anádir ádir kifejezésben az ádi „elsőt” jelent, az anádi pedig olyannyira elsőt, hogy semmi sincs, ami Előtte létezett volna, ezt jelenti az anádi. Nincs kezdete, Ő kezdet nélküli. S vajon mi található ennek az időintervallumnak a másik végén? Tehát az egyik az, hogy kezdet nélküli, és a másik vége, az hogy vég nélküli. Anadir ádir góvindah – Góvinda a legelső, az elsők közül a Legfőbb. Szarva-kárana-káranam, melyben a szarva jelentése „minden”, kárana pedig „okot” jelent – minden ok végső oka.
Így szól a Brahma-szanhítá első verse, melyben Brahmá kijelenti, hogy Isten, Krisna létezik. S melyik aspektusában található meg ott? Mint Góvinda –ami nagyon jelentőségteljes.

(folytatása következik)

1.  Brahma-szanhitá, 5.1.