Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.08.15-i ludastói reggeli tanításából)

Már korábban foglalkoztunk azzal, hogyan történt a tejóceán kiköpülése, és mi következett azután, hogy megjelent a szerencse istennője? Ne feledkezzetek meg arról, hogy a démonok kissé csalódottak voltak amiatt, mert Laksmí déví nem őrájuk, hanem a félistenekre pillantott.

„Ezek után megjelent Váruní, a lótuszszemű istennő, aki a részegeket irányítja. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krisna engedélyével a démonok Bali Mahárádzsával az élen birtokukba vették ezt a fiatal leányt.”[1]

Halljátok, részegeket irányító istennő?! Tehát a szemben álló felek közül az egyiküket a szerencse istennője pártfogolta, míg másikukat a részegek istennője. Kedveseim, senki sincs magára hagyva! Tehát, ha ki akartok szabadulni Krisna öleléséből, abban a reményben, hogy majd élvezhetitek a szabadságot, ez illúzió! Ez lehetetlen! Minden és mindenki felügyelet alatt áll, azonban egyesek közvetlenül, ami édes, míg mások közvetett módon, és az keserű.

„Óh, király! Ezek után, miközben Kasjapa fiai, a démonok és a félistenek a tejóceánt köpülték, egy daliás férfi jelent meg előttük.

A délceg testű férfi karjai hosszúak, izmosak és erősek voltak, s nyaka, amelyet három vonal jelölt, egy kagylókürthöz hasonlított. Szeme vörös volt, testének színe pedig feketés árnyalatba hajlott. Rendkívül fiatal volt, virágfüzért viselt, és egész testét különféle ékességek borították.

Sárga ruhát és ragyogóan fénylő, igazgyöngyökből készült fülbevalót viselt. Hajának vége olajtól csillogott, és mellkasa nagyon széles volt. Teste rendelkezett minden csodálatos vonással, s izmos és erős volt, akár egy oroszlán. Karperecek ékesítették, s kezében egy nektárral csordultig teli kancsót tartott.

Dhanvantari volt ő, az Úr Visnu teljes részének teljes része. Jól ismerte az orvoslás tudományát, s a félistenek egyikeként részesülhetett az áldozatokból.

A démonok olyannyira vágytak a kancsóra és tartalmára, hogy amikor meglátták Dhanvantarit, aki a nektárral teli kancsót fogta, nyomban erőszakosan elvették tőle.

Amikor a démonok ellopták a korsót a nektárral, a félistenek elkeseredtek, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari lótuszlábánál kerestek menedéket.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki mindig arra vágyik, hogy teljesítse bhaktái kívánságait, látta, hogy a félistenek nagyon elkeseredtek, s így szólt hozzájuk: „Ne bánkódjatok! Saját energiámmal megtévesztem a démonokat, viszályt szítok közöttük, s teljesítem vágyatokat, hogy megkaphassátok a nektárt.”

Óh, király! A démonok vitatkozni kezdtek, ki kapjon először a nektárból. „Te nem ihatsz először! Nekem kell először innom belőle! Először én, nem te!”

Néhányan a démonok közül így szóltak: „A félistenek mind részt vettek a tejóceán köpülésében. Mindenkinek egyenlő joga van jelen lenni a nyilvános áldozatokon, ezért az örök vallási rendszernek megfelelően illő, hogy most a félistenek is kapjanak a nektárból.” Óh, király! A gyengébb démonok így megtiltották az erősebbeknek, hogy igyanak a nektárból.

Ekkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Visnu, aki minden áldatlan állapotot képes orvosolni, egy szépséges nő alakját öltötte Magára. Ez a nőként megjelenő inkarnáció, Móhini-múrti végtelen örömmel töltötte el az elmét. Ahogy szemérmesen mosolyogva a démonokra pillantott, szemöldökének mozgására a démonokat egytől egyig kéjes vágyak kerítették hatalmukba, és mindannyian maguknak akarták Őt.”[2]

Teljesen megfeledkeztek a nektárról, van ez így. Mindkét fél más-más céllal fogott bele a tejóceán kiköpülésébe és ennek megfelelően eltérő eredményre jutottak. Mi ebben a lényeg a számunkra? Az, hogy a kiköpüléshez minden erőnkre, figyelmünkre, teljes jelenlétünkre szükségünk van. Életünk nektárjának a kiköpüléséhez minden igyekezetünkre/erőfeszítésünkre szükségünk van. Kétségkívül ebben rejlik a lényeg. Végül is mindannyiunknak nagy esélye és számtalan kincse van, de hozzá kell férnünk ezekhez az életünkben rejlő kincsekhez. Azt mondják, hogy a tökéletesség vagy a felszabadulás elnyeréséhez mindenki egyenlő jogokkal és eséllyel indul!

Tehát ne feledkezzetek meg életetek nektáráról! A tejóceán kiköpülésekor kialakult diszharmóniát, Krisna egy csellel egyenlítette ki.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána, 8.8.30.

[2] Bhágavata-purána, 8.8.31-46.