Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. május 8-i Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát arról beszélgettünk, hogy a magasabb valóság megközelítésének legvégső módja a csodálat, a dicsőítés. Hát nem gyönyörű? Úgy hiszem ezt a tanítást Krisna Urunk is hallotta, s ezért mutatja meg magát olykor hihetetlenül szép formában, hogy egyszerűen csak csodálhassuk Őt. Sőt, néha még Önmagát is meglepi. Ez velünk éppúgy előfordul, hogy meglepetést okozunk saját magunknak. Azt gondoljuk magunkról, hogy nagyon stabil bhakták vagyunk, aztán egyszer csak elkezdünk teljesen értelmetlenül, ostobán viselkedni, pesszimisták, hitetlenek és depressziósak leszünk. Tehát néha még saját magunkat is meglepjük, ez történik Krisnával is, de sokkal elragadóbb módon. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian emlékeztek arra a történetre, amikor Krisna a palotájába lépve megpillantotta a tükörfényesre csiszolt drágakő oszlopokban saját tükörképét, és meglepődött: ‘Mi ez a gyönyörűség? Ki ez?’ Teljesen elbűvölte saját szépsége. Hihetetlen, hogy a mindenható Isten, meglepődik saját magán! Egyre növekvő szépségét, csak saját maga képes megérteni. De még ez a rendkívüli módon sokszorozódó szépsége is megelőzi saját magát, s így, Ő szalad a nyomában. Ezért lepődik meg. Ez a Gyönyörű valóság eleven koncepciója, ahogy Srídhar Mahárádzs mondja!

Tehát Krisna még saját magát is meg tudja lepni Önnön szépségével. S ezért csodáljuk mi is Őt, a szépségéért, a hihetetlen tulajdonságaiért, szent Nevéért. S a Szent Nevek helyes zengésével az összes többi tulajdonsága is feltárul. Melyek ezek? Náma, rúpa, guna, lílá, a Szent Nevek által minden fel fog tárulkozni. Először a Név fogja feltárni a Nevet. Ezért csodáljuk Krisnát. Valójában, csak két személy van, akik igazán tudják értékelni az Ő szépségét. Az egyik saját maga, s azt hiszem tudjátok, ki lehet a másik, aki valóban látja és méltatja Krisna szépségét. Ezért kell szert tennünk ilyen különleges, kifinomult szemekre, látásmódra.

Tehát csodáljuk Őt. Csodáljuk a folyamatosan növekvő szépségét, és egyre hatalmasabb isteni valóságát. S milyen két jótanácsot kaptunk még a csodálaton kívül Jeremy Taylortól, a 17. századbeli angol püspöktől a magasabb valóság megközelítésének módszereként? Szeresd és kövesd! Épp a minap gondolkoztam azon, hogy néha teljesen elveszünk a bonyolult magyarázatokban. Ezért mondta egyszer Sríla Prabhupád: „Egyszerűen csak szeressétek  Krisnát!”, s akkor majd az összes kérdésetekre választ kaptok.

Az utolsó tanács pedig az, hogy ‘kövesd’. Tehát ezt a három lépést kell alkalmaznunk a lelki gyakorlataink során. Csodáljuk ezt a gyönyörű valóságot, egyszerűen csak szeressük az Isteni párt, és kövessük a nagy lelkek, a mahádzsanák lábnyomait. Ez nagyon egyszerű, hiszen éppen ezért gyűltünk mi most össze. Úgy hiszem, az Úr Jézus, szintén Krisna egyenes ági követője volt, mivel azt mondja: „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük.” Látjátok, ugyanaz az elv.

Ezt a fajta átható szépséget készek vagyunk elszántan kutatni. De ha egyszer bepillantást nyerünk abba a valóságba, akkor ebben az életben már nem tudunk mást tenni, csak szaladni az igéző szépség után.

Ezért tanácsolják annyira a szankírtant, a Szent Nevek zengését. Az összes többi folyamatot, más utat végző lelki gyakorló egyetért abban, hogy a leghatékonyabb és legközvetlenebb út a múrtival, az isteni szférával való kapcsolatba kerüléshez, a meditáción és a Szent Nevek zengésén keresztül vezet. Tehát ez egy nagyon hatékony módszer a kapcsolódásra, és minden más tevékenységünket ebben a reményben végezzük. Ugye tudjátok, hogy az élet egy túlélés, túl kell élnünk ezt a pár esztendőt, ami még előttünk van, aztán majd csatlakozhatunk a még intenzívebb lelki valósághoz.

(folytatása következik)