Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




„Mások egyáltalán nem értik, még azután sem, hogy hallottak a lélekről.”[1] Sríla Prabhupád nagyon sokszor beszélt a monista filozófiáról, miszerint minden egy. És néha nem értjük: miért beszél erről olyan sokat? De a valóság az, hogy ez igen széles körben elterjed – Indiában filozófiai alapokon és a nyugati világban kicsit más alapokon, hogy „én és Isten azonosak vagyunk”. A végkövetkeztetés pedig: „Én vagyok Isten”. Ezért Sríla Prabhupád azt mondja, hogy ez a „minden egy” filozófiai elv nem jó, mondhatjuk úgy is, hogy nem tökéletes. A lélek titkainak és szépségének leírásával mindkettőt meg kell értenünk – az egységet és a különbözőséget is. Mert valamilyen módon minden élőlény Krsnából származik, ebben az értelemben tehát valóban egyek vagyunk. Minden teremtmény, minden élőlény egy, és egy az Atyával is. Minden tulajdonsága tükröződik kicsiny részeiben; mivel Ő egy személy, mindenki más is az. Ugyanígy – „amilyen az apa, olyan a fiú is”, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a fiak – egyek, a genetikai felépítésük nagyon hasonló. Szerencsés esetben, még az arc is nagyon hasonló. De mégis van különbség, az önazonosság különbözik. Hasonló mód, egy családhoz tartozunk, egyek vagyunk; ugyanakkor mégis különbözünk. Lelki értelemben, a spirituális platformon is igaz mindez – ugyan abból a spirituális forrásból származunk, ily módon tehát egy családba tartozunk. Ugyan akkor mindenki egyéni személyiség. Néha ez a személyiség torzult – akkor beszélünk a hamis egoizmusról – de a tisztulás által eljuthatunk eredeti önazonosságunkhoz. És a Srímad Bhágavatamban az áll, hogy folytatnunk kell az önmagunk utáni kutatást, kutatást a lelki önazonosságunk után – amíg meg nem találod! Addig kell folytatunk, amíg meg nem találjuk önmagunkat.

Folytatnunk kell tehát az önmagunk utáni kutatást. Meg kell találnunk önmagunkat. És ha találtál valamit, akkor leírást tudsz adni róla. És ha megfigyeltél valamit, akkor hallgatni is tudsz róla. Mert Krsna szépsége végtelen. Végtelenségig hatolhatunk a lélek és Krsna közötti szeretetteljes kapcsolatban.



[1] Bhagavad-gítá 2.29.



Leave a Reply