Sharanagati

Neli kérdése: Mi az ‘én, engem, enyém’  és a ‘Te, téged, tiéd’ megnyilvánulása a lelki világban?

Szvámí  Tírtha: Nagyon szép kérdés! Röviden, mivel erről még legalább egy hétig tudnánk beszélni, ez a filozófia és az odaadás konfliktusa avagy harmóniája – nézőponttól függően. Hiszen hosszú időn keresztül a filozófia e három területet érinti: ‘én, engem, enyém.’. Nagyon sok különféle filozófiai nézőpont és iskola foglalkozik ezekkel a témákkal, mint például az ontológia, az esztétika  – mi a helyzet az emberi lénnyel, mi a cél, mi a létezés értelme, mik a dimenziók, és mi a hasznuk. Tehát az ‘én, engem, enyém’ középpontjában a személyiség áll. És ha ezt a lelki életre, vagy általában a vallásos életre vonatkoztatjuk, akkor az ‘én, engem, enyém’ azt jelenti, hogy én ismerem magamat és odaadom magam.

Tehát ez az odaadó szolgálat filozófiai része: ‘Én, a Tiéd.’ Nagyon szép, ha az emberek megértik, hogy ők Istenhez tartoznak. Ez az első lépcső. Ám nem az utolsó. Hiszen a filozófia mögött, a tattva mögött ott van a rasza is. Az elmélet mellett ott van a boldogság és az érzés. Tehát a filozófián túl, a következtetésen túl, a tattván túl ott van erre a rasza-típusú válasz is, ez pedig a következő: ‘Te az enyém.’ Tehát ‘Én a Tiéd’ – az első lépcső – ez csupán filozófia, meghódolni. Ám később előhozakodhatsz a te igényeiddel: ‘De Te az enyém!’ Érzitek a kettő közötti különbséget?

Természetesen itt sem szabad ezeket összekevernetek. Először igent kell mondanunk Krsnára. Talán a lelki fejlődésetek magasabb szintjén lehetnek nektek is igényeitek, elvárásaitok. Tehát a filozófia azt jelenti, hogy “én a Tiéd”, és az isteni vallás, avagy préma azt jelenti, hogy “Te az enyém.”

És egy másik nézőpontból megvizsgálhatjuk ezt – hogy az alany (ashraya) és a tárgy (vishaya) egymást keresik. Ki az alany? Az alany a tanítvány, és a tárgy Krsna. Tehát a tárgy megpróbálja megtalálni és szolgálni az Istent, míg kicsit később meg kellene értenünk, hogy a tárgy megpróbál alanyként viselkedni – Krisna könyörületes Istenként szintén keresi az Ő szeretett szolgáit. Tehát az ashraya-tattva és a vishaya-tattva egymást keresik. Ha csak ezt halljuk, az nem mond nekünk semmit. Ám ha megértük hogy keresünk, vannak érzelmeink, megpróbáljuk azt Krsnának adni – tehát olyanok vagyunk, mint  az imádat alanyai, Ő pedig imádatunk tárgya – ez nagyon szép, ez olyasmi, mint hogy “Én a Tiéd”. A magasabb szint az, amikor megértjük, hogy Ő is invitál, vonz és kutat utánunk. E módon Ő így fog szólni: “De Te az Enyém.” Tehát az Én a tiéd ellenpontja a Te az Enyém. Mi a válasz erre a kifejezésre? Én a Tiéd? Az egyetlen válasz, hogy Te az Enyém. Ez olyasmi, mint egy tanítványból fakadó felajánlás: “Én a Tiéd”, és utána Krsna így szól: “Igen, Te az Enyém”. Talán ezek a kifejezések félúton találkoznak. Ám mi történik akkor, ha ezek mégsem találkoznak? Akkor felcserélődnek a szerepek, és utána így fogtok szólni: “Te az enyém”, és Krsna pedig így válaszol majd: ” Én a tiéd.”  Örökösen egymás nyomában.