Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.12-i ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Szeretném, hogyha egy nagyon fontos dologról, történésről még beszélhetnék veletek. Az első este említettem, hogy néha úgy tűnik az illúzió győzedelmeskedik a lélek felett. Hitünk szerint tudjuk és reméljük, hogy nem az illúzió, hanem a lélek fog győzni a fontos dolgokban, de néha ez a reménységünk várakozó állásponton van. Reménykedünk, de nem látjuk! Ez nem azt jelenti, hogy nem létezik, de sajnos, most nem tapasztaljuk. Néha csak úgy, szívünk legrejtettebb zugában hisszük, és bízunk abban, hogy végre nem az illúzió fog győzni ismét, hanem a lélek. Ez egyfajta keserű érzés, egyfajta éhség erre a csodálatos győzelemre, az istenszeretet hatalmas győzelmére.

Az emberi viszonyok nagyon kényesek, nagyon törékenyek. A legtöbb esetben azt látjuk hogy az embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkban, alá és fölérendeltség van. Általában már az érzelmi egyensúly sem tud megvalósulni, mivel az egyik embernek nagyobb szüksége van a másikra, vagy az egyik fél többet tud beletenni egy adott kapcsolatba, mint a másik. Sok ilyen egyensúlytalanság van az amúgy sem egy szinten lévő viszonyokban. Ez nagyon hasonlóan igaz a lelki kapcsolatokra is. Néha a történet rólunk szól és sokszor nem a lelki gyakorló cselekszik, hanem az egyszerű ember. Tehát olykor nem Akincsan Prabhu a cselekvő, hanem Boga Áron. Gyakran a korlátozott énünk, az emberi oldalunk teszi a dolgokat, nem pedig a spirituális énünk és ebből sok súrlódás adódhat. Olykor ilyen félreértések, viszályok a bhakták között is előfordulnak, melyek általában nem filozófiai, vagy raszikus nézeteltérések, hanem egyszerű emberi összezördülések. Személy szerint nekem is volt ilyen konfliktusom, élethelyzetem egy feljebbvalómmal, amikor az ember úgy érzi, hogy zsákutcába került és nincs kiút abból amiben van. Semmit sem tud tenni, bármit is próbál az nem segít a helyzeten. Ilyenkor mégis mit lehet tenni? Vársz, imádkozol. Adsz egy kis időt, egy kis távolságot, esélyt, és amit nem tudsz megoldani, azt bízd az isteni kegyelemre, Ő képes orvosolni a helyzetet. Ahol az emberi képességek véget érnek, ott kezdődik az isteni kegyelem.

Nehéz volt megélni, de persze az élet, a szolgálat megy tovább, és az idő képes begyógyítja a sebeket. Tehát gyakorlatilag a fájdalom elmúlt, viszont a teher nem! A tehertétel azért van, mert ha valakinek gondot okozunk, akkor annak a terhét nekünk is viselnünk kell.

Nemrégiben volt egy találkozóm ezzel a feljebbvalómmal, nevesül Bhakti Alóka Paramadvaiti Mahárádzzsal, aki személyesen felhívott telefonon, hogy szeretne találkozni és beszélni velem. Ez nagyon meglepő volt, hiszen meglehetősen fagyos volt közöttünk a viszony. Sajnos, a megbeszélt időpontban nem tudtam elmenni, de amint lehetőségem nyílt rá, azonnal odasiettem, és felkerestem őt. Azt mondhatom, hogy egyetlen nagyvonalú gesztussal az egész tehertétel megszűnt, eltűnt. Nagyon felemelő, egyben megható, megrázó pillanat volt, és rögtön megmutatta, hogy ebben a helyzetben ki a feljebbvaló, és ki az alárendelt. Mint alárendelt, bármit teszel az kevés, a feljebbvaló részéről viszont egyetlen gesztus képes feloldani minden zavart, problémát!

Tehát, ezt szerettem volna megosztani veletek. Néhányatok ismeri a történetet, és vannak akik nem, de ez egyáltalán nem számít, mivel mindannyian komoly tanulságot vonhatunk le ebből. Számomra ez azért olyan fontos, mert végre ismét azt igazolja, hogy nem az illúzió győz! Ugyanis minden konfliktus, minden ostoba emberi nézeteltérés az illúzió műve, ami nem valós. A hitünk győz, ez az istenszeretet nagyszabású elsöprő győzelme! Ez emlékeztessen benneteket is arra, hogy ha a hitünk elveit alkalmazzuk az működik, az működik! Ameddig az erődet akarod megmutatni, addig mindig kudarcot fogsz vallani, de amint a nagyságod akarod felmutatni győzöl. Ez egy nagyon fontos mozzanat és én nagyon hálás vagyok azért, hogy ennek a részese lehettem, és sokat tanulhattam belőle!

Ezeknek néha egy kis időt kell adnunk. Ezúttal 16 évbe telt, de a türelem gyakorlása az egy nemes lelki eszmény. S mivel Szófiában is, és itthon Magyarországon is nagyon sok szoros baráti kapcsolat van a Mahárádzs missziójával, bhaktáival ezért ez mindenkinek egy rendkívül jó hír, nagyszerű távlat! És úgy hiszem, hogy ma az égben az angyalok táncolnak! Dzsáj!