Sharanagati

(Tírtha szvámí 2017.10.03-ai szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Harilílá: Amikor a bennünk harcoló félistenekről és démonokról beszéltél, az a vízióm támadt, ahogy éppen köpülik a bennünk lévő óceánt, és az első dolog, ami a felszínre jön az a méreg.

Tírtha szvámí: Igen, ez így van, és néha megfeledkezünk erről. Mindent beleadva gyakoroljuk a lelki életet a nektár reményében, de megfeledkezünk az első gyümölcsről, a méregről. Viszont, ha ekkor abbahagyjátok a köpülést, akkor elpusztít benneteket a méreg. Azonban, mi jön ezután? Csak szép dolgok. Tehát egy kis méreg, aztán a nektár. Ez történik a lelki köpülés során.

Harilílá: Viszont van még egy fontos mozzanat, ha nem jön egy felsőbb hatalom (Siva), hogy megigya a mérget, akkor az továbbra is rossz lesz nekünk.

Tírtha szvámí: Így van! Az anyagi értelemben vett köpülés viszont más. Először talán némi boldogságot, elégedettséget éreztek, a végén pedig jön a méreg. Tehát jobb, ha az energiáinkat megfelelően, lelki értelemben használjuk, mert még ha  a gyengeségeinkkel együtt végezzük is a szolgálatot, az akkor is jó eredményt hoz.

Védavid: Mondanál erre egy példát?

Tírtha szvámí: Igen, például az orcánkon a harag, ami a lótusz szirmának rózsaszín árnyalatára emlékeztet bennünket. Ugye a bosszússág nem annyira ajánlott a lelki élet gyakorlása során. Viszont, ha a haragotokat a gyengeségeitekkel szemben alkalmazzátok, akkor ezt a rossz hajlamot, ami a rendszer része, egy magasabb cél érdekében használjátok.

Vagy itt egy másik példa. Ugye általában az anyagi életben a lobha, a kapzsiság meglehetősen sok problémát okoz. De az is vitathatatlan, hogy ha a lelki életben nincs meg bennünk ez az olthatatlan vágy, ez a mohóság, hogy valahogy meghívást kapjunk a felsőbb dolgokra, akkor azt nagyon nehéz lesz elérnünk.

Gyakorlatilag mind a hat ellenséget fel kell használnunk az odaadó szolgálat során, meglehet, kissé szokatlan módon. Káma, krodha, lobha és így tovább. Kivéve az utolsót, ami az irigység. Ezt igyekeznünk kell kizárni és résen lenni, hogy elkerüljük.

Tehát ez a módja annak, hogy lefoglaljuk a belső démonainkat, gyengeségeinket, és mindazt amit ellenségnek tekintünk, azért hogy segítsenek bennünket a célunk elérésében. Ezt hívják intelligenciának, hogy elérjük céljainkat. Természetesen, mi egy lelki közegben élünk. Mindenki más a kinti világban úgy gondolkozik, hogy: ‘Á, akkor vagyok intelligens, ha elérem a céljaimat’. Mégis, ha hozzáteszünk ehhez egy aprócska dolgot, a szándék tisztaságát, akkor az lelki lesz, mentes minden anyagi ambíciótól. Tehát, az intelligencia azt jelenti, hogy elérjük céljainkat.

(folytatása következik)