Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-i szófiai esti előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Rendben, eddig az Úr Krisna barátairól olvastunk különböző leírásokat, de mit tapasztalunk ebből a bhakta körökben? Vajon látunk-e hasonlóan bensőséges barátságokat?

Egyszer Sríla Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád hazautazott Bengálba, Navadvípba és találkozott egy nagyon kedves barátjával, Sríla Srídhar Mahárádzzsal, akivel kezdetektől fogva együtt végeztek szolgálatokat, együtt prédikáltak. Nagyon jól kiegészítették egymást, mivel például Prabhupád nagyon jól mrdangázott, Srídhar Mahárádzs pedig az egész vaisnava közösség kiemelkedő tudósának számított, így megbeszélték, hogy: „Majd Te tartod a leckét, én pedig mrdangázni fogok.“

Ezután hosszú évekig külön-külön végezték szolgálataikat, és amikor Prabhpád már a nyugati tanítványaival együtt érkezett Indiába egyszer csak ismét összetalálkoztak, és azonnal bengáli nyelven kezdtek el beszélgetni. Akkoriban a nyugati bhakták még nem beszéltek bengáliul, egyáltalán nem értették, hogy miről van szó, kicsit zavarba is jöttek, de türelmesen várták, amig befejezik a beszélgetést. Később nagyon alázatosan megkérdezték Prabhupádot, hogy: „Miről beszélgettetek?“ Mire Ő így felelt: „Ó, inkább nem mondom el nektek, mert ha megértenétek miről beszélgettünk, elájulnátok.“

Ugye értitek, hogy az igaz barátoknak ez a különlegesen bensőséges nyelve többnyire mások érdekét szolgálja, hogy ne okozzanak kellemetlenséget a kívülállók számára, illetve, hogy megőrizzék a titkokat.

És végül így szól ennek a fejezetnek az utolsó bekezdése:

„Krisna barátainak különböző csoportjai közül néhányat a szentírásokból ismerünk jól, néhány pedig a néphagyomány útján vált ismertté. Krisna barátait három kategóriába lehet sorolni: azok, akiket örök barátság fűz Krisnához, azok, akik kiváló félistenek, valamint azok, akik tökéletessé vált bhakták. E csoportokban vannak olyanok, akik természetükből adódóan megingathatatlanul szolgálják Krisnát, és mindig ellátják Őt jótanácsokkal; vannak, akik nagyon szeretnek tréfálkozni, és szavaikkal természetes módon megnevettetik Krisnát; vannak olyanok, akik természetüknél fogva nagyon egyszerűek, és egyszerűségükkel okoznak örömet az Úr Krisnának; vannak, akik tetteikkel, melyekkel látszólag Krisna ellen vannak, csodába illő helyzeteket teremtenek; vannak, akik nagyon bőbeszédűek, s vitatkozó hangulatot létrehozva örökké Krisnával feleselnek; és vannak, akik végtelenül szelídek, s kedves szavaikkal örvendeztetik meg Krisnát. Mind nagyon közel állnak Krisnához, és nagyon ügyesen hajtják végre tetteiket, melyeknek célja mindig az, hogy örömet okozzanak Krisnának..“[1]

Ez gyönyörű összefoglalása a Legfelsőbbel való baráti kapcsolatnak: egy igaz barát mindig boldoggá akar tenni titeket. És most, hogy nincs jelen, szeretném dicsőíteni kedves hittestvéremet Srípád Bradzsésvar Prabhut, akinek a személye és tettei megtestesítik a sásztrák alapelveit és aki mindig próbál barátai kedvében járni.

Tehát ne gondoljátok azt, hogy a lelki élet tökéletessége, csak valamiféle ősi legenda. Valósítsátok meg és akkor bevezetnek titeket az örökkévalóságba.

1. Az odaadás nektárja, 41. fejezet