Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Úgy érzem, hogy a Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj közötti beszélgetés során  nagyon inspiráló lelki tanácsokat kaptunk. De amiről az összejövetelünk legelején szó volt, hogy ‘milyen különböző emberi célok léteznek’, ugyanígy Maháprabhu Rámánanda Rájhoz intézett utolsó kérdése is erre vonatkozott: „Mi a sorsa azoknak, akik a felszabadulás felé törekszenek, és mi azoké, akik az élet élvezetére vágynak?”
Harilílá: Mindenki azt kapja, amire vágyik.
Szvámí Tírtha: Igen, további gondolatok?
Krsna-prijá: Akik az élvezet után sóvárognak, azok helyette szenvedést kapnak.
Szvámí Tírtha: Nem! Nem, ezzel nem tudok egyetérteni. De vajon mi a helyzet a felszabadulásra vágyókkal, ők mit kapnak?
Krsna-prijá: Felszabadulást és háromszoros szenvedést.
Szvámí Tírtha: Nos, azt mondják, hogy „Akik a felszabadulást szeretnék elérni, azok faként születnek újjá, s azok pedig, akik élvezni szeretnék az életet félistenekként.” Természetesen mondhatjuk azt, hogy milyen „szörnyű” lehet félistenként megszületni, ami tele van „szenvedéssel”. Viszont félistenként arra is van lehetőségünk, hogy kozmikus nagyságú ügyekkel foglalkozzunk. Mi a tanulság ebből? Ha a felszabadulást szeretnénk elérni, anélkül, hogy szeretetteljes odaadó szolgálatot végeznénk a Legfelsőbb Úrnak, akkor egy helyben fogunk legyökerezni. Ez nem igazi felszabadulás, hanem épp az ellenkezőjét fogjuk elnyerni vele. Ha pedig élvezetre vágyunk, akkor félistenként fogunk bizonyos fajta élvezeteket kapni, de nagyobb feladatokat, és felelősséget is. Ezért más célokra is szükségünk van, olyanokra amelyek úgymond megfelelően tudnak teljesülni. Tehát ez a néhány gondolat az emberi célokra vonatkozott.
Próbáljuk észben tartani Csaitanja Maháprabhu kérdéseit és Rámánanda Ráj válaszait, hogy a lehető legmagasabb lelki eszményeket ápolhassuk. Úgy hiszem, hogy ezek az eszmények  még az élet legnehezebb pillanataiban is tudnak  nekünk segíteni.
Krsna-prijá kérdése: Nem értem, hogy miért válnak félistenekké azok, akik élvezetre vágynak. Mivel annyiszor hallottuk már, hogy amikor élvezni akarunk valamit, akkor csalódás, és frusztráció fog érni bennünket, de igazán boldogok nem leszünk. Hogyan lehetséges az, hogy félistenné válnak?
Szvámí Tírtha: Próbáljátok ki és majd meglátjátok, hogy elégedettek lesztek-e vagy frusztráltak. Mi a félisten definíciója a Krsna-könyv szerint?
Krsna-prijá: Azok akik, Isten szolgálatában állnak.
Szvámí Tírtha: Helyes! Tat-prijártham, félistenek azok, akiknek az életének az egyetlen célja Krisna boldogsága. Tehát ez egy nagyon magas pozíció. Isten szolgálata a legfőbb boldogság, legfőbb öröm. Krisna örömlényegű, és ha az Ő társaságába kerülünk, akkor Ő, ezt megossza velünk. Ha eddig csak frusztrációban volt részünk, akkor talán még egy kicsit érdemes csiszolni a Vele való társulást, mert Krisna egy boldog Isten. S ha az Ő bhaktái leszünk, akkor mi is boldogok leszünk. Nincs szomorú bhakta. Egy bhakta sohasem szomorú! Egy dolog a szomorúság, és egy másik a bhaktaság, ezek nem férnek össze egymással. Hiszen egy bhaktikus élet az azt jelenti, hogy az eredeti lelki helyzetünk szerint élünk. Szat-csit-ánanda, és az ánanda része valamennyi bhaktikus gyakorlatnak.
Egyszer találkoztam egy szenior bhaktával Majapurban. Ahogy belépett a szobánkba gyakorlatilag csak bengáliul beszélt, amit mi nem értettünk, mégis nagyon kellemesen elbeszélgettünk, mivel valahogy érzékeltette velünk a legfőbb reményét a számunkra. Azt, hogy „Biztosan visszamegyünk Krisnához! Hiszen Gurudévánk azt mondta nekünk, hogyha esetleg késnénk, akkor ő eljön és megment minket. Ez éltet bennünket!” – mondta. Látjátok, ez ilyen egyszerű. Sugárzott az örök élet iránti boldogságtól. „Igen, vár ránk! Menjünk, csatlakozzunk Hozzá! Hiszen Gurumahárádzs azt mondta, hogy ő eljön és megment bennünket”, ez volt az életének a célja. Egy végtelenül boldog ember volt. Tehát az önös élvezetvágy, és Isten szolgálatából származó öröm, az teljesen különbözik egymástól.

(folytatása következik)