Sharanagati

Szerencsére sok szentünk van. És nagyon hasznos a hozzájuk való fohászkodás, mert képesek kiterjeszteni ránk a védelmet és az útmutatást. Igazából ily módon kerülhetünk kapcsolatba a fejlettebb bhaktákkal: megünnepeljük a napjukat, fohászkodunk hozzájuk, meditálunk rajtuk. Ha tehát valaki darsant nyer a hat gószvámíval, az nem valamiféle furcsa hang, vagy valamilyen szellemcsoda. Hanem a valóság egy bizonyos szintje. Kívánom, hogy elnyerjétek a gószvámíkkal való darsant, mert ők elmondják, hogyan hódoljatok meg Rádhá-Krsna szolgálatának. Képzeljétek csak el, ha találkozhatnátok a gószvámíkkal, mit kérdeznétek?

Hari-lílá: Azt kérném, hogy tárják fel nekem az élet célját.

Tírtha Mahárádzs: Az élet célját egy bhaktának maximum egy hét alatt meg kell értenie. Ha évek óta ülsz a leckéken, és mégsem tudod, hogy mi az élet célja, az a te hibád. De hogyan érjük el azt a célt, ez itt a kérdés. És ezt kell megtanulnunk, ez után kell tudakozódnunk, ezt kell kutatnunk. Ha tehát találkozol a gószvámíkkal, könnyek között kérdezd őket: „Hogyan érhetem el az élet célját?” De az emberek sokszor azt gondolják: „Nos, ha találkozom a gószvámíkkal természetes, hogy így fogok viselkedni.” Amikor azonban találkozol egy tiszta bhaktával, amikor találkozol gurudéváddal, mit kérdezel? „Van ez az anyagi problémám, meg tudnád oldani? Nincs pénzem, tudnál segíteni? Nincs férjem, tudnál segíteni? Van férjem, tudnál segíteni?” Grámja-kathá nem pedig krsna-kathá. Aztán találkozol a gószvámíkkal, és így szólsz: „Itt vannak a problémáim – tudnátok segíteni?”

Ne legyetek buták, mint az a bizonyos öreg néni. Volt egyszer egy idős hölgy. Az volt a dharmája, hogy fát cipelt a vállain. Egyszerű gondolkodású volt, és mindig az Úr Nárájanhoz fohászkodott. Egyik nap egy nagyon nehéz terhet cipelt. Olyannyira, hogy meg kellett állnia, és letennie egy kicsit, hogy megpihenhessen. És amikor el akart indulni, ránézett arra a nagy halom fára, és így szólt: „Óh Istenem! Nem tudom újra felemelni.” Sírva fohászkodott: „Óh Uram, Óh Nárájan!” Olyan szívszaggatóan fohászkodott, hogy Nárájan megjelent: „Szólítottál, kedves lányom. Mit tehetnék érted? Fohászaid oly mélyek és őszinték, teljesítem a vágyad, bármi legyen is az.” A hölgy pedig így válaszolt: „Visszatennéd ezt a terhet a vállamra?” Nárájan pedig így válaszolt: „Igen”, majd visszatette a terhet, és eltűnt.

Ha tehát találkoztok Nárájannal, ne kérjétek, hogy tegye vissza a terhet a vállatokra. Ne legyetek buták, ne vesztegessétek az időt.

*találkozás