Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: A tegnap elhangzottakkal kapcsolatban szeretnélek kérdezni, amikor is a szerelemről beszéltél, ami jön, megy, és amiről legtöbbünknek vannak tapasztalatai. Míg az istenszeretetről az mondtad, hogy ha az eljön, akkor az többé nem fog elhagyni bennünket. Viszont hallottam történeteket, illetve magam is találkoztam olyan „leesett” bhaktákkal, akik egyszerűen eltűntek, elhagyták a missziót. A második kérdésem pedig a tökéletességre vonatkozik, ugyanis említetted, hogy három út vezet a tökéletesség felé, és a miénk többnyire a kripán, a kegyelmen keresztül vezet. A szádhanával kapcsolatban is szeretnék kérdezni, mármint lehet-e túlzásba vinni a szádhanát, és ez is okozhatja-e azt, hogy valaki eltávolodik? Mivel néhány bhakta, akikkel beszélgettem erre vonatkozólag említett példát, hogy valaki nagy elszántsággal gyakorolt, de egyre fáradtabb lett, majd egyszerűen csak eltűnt. Például Prabhupád egyszer azt mondta valakinek, „Ha így teszel, akkor kibontakozik benned a szeretet.” De túlzásba vihető-e valami, amire még nem állunk készen, tehát szádhanát gyakorlunk, szeretet nélkül, és valójában az ellenkezőjét érjük el? Tehát elfáradunk és elmegyünk. 

Szvámí Tírtha: Hú, ez jó sok kérdés volt! Kezdjük az elején, s úgy hiszem, hogy alapvetően mindkét kérdésed ugyanarra a problémára vonatkozott, hogy vagy rendelkezünk valamivel, vagy semmink sincs. A lelki megvalósítások annyira finomak, rejtettek, hogy nagyon nehéz azokat bármilyen általunk ismert módon mérlegelni. Az anyagi életben szerzett tapasztalataink, kondícionáltságunk, a versenyszellem miatt mindig mérni akarunk mindent, amit elértünk. Olimpiai játékokat szervezünk, hogy mérni tudjuk az eredményeket. Máskülönben ez már inkább az üzletről szól, mintsem a sportról. Inkább a doppingszerek vívmányairól és az üzletról szól, hogyan lehet pénzhez jutni. Ha előrehaladottabbak egy ország tudományos kutatásai ezen a területen, mint ahogy azt ellenőrizni tudnák, akkor ezeket alkalmazva a sportolók például gyorsabban tudnak futni, mint ahogy fény derül ezek használatára. Szóval ennek semmi köze a valódi sporthoz. Ezért alázatos javaslatom az, hogy ha szeretnétek fejlődni, akkor menjetek sétálni, futni, birkózni, mindenféle üzleti szándék nélkül, dobjátok ki a tévét, amikor ezeket a sporteseményeket kezdik reklámozni. Na ne már, vegyük észre, hogy ez teljes átverés! 

Elnézést, kissé elragadtattam magam, mivel az illúzió valamennyi szép eszményünket elrabolja tőlünk, korrumpálja. Szóval így vagyunk összerakva, hogy mindent mérlegeljünk. S mi a májá jelentése? Például, ha Istent mérlegeljük a lelki eredményeinket, azt, hogy hány kört dzsapáztunk, hány könyvet adtunk el, hány nem tudom én mit teljesítettünk, akkor ez egy olimpiai versenyszellem, vagyis illúzió. A lelki életben ez nem elég. Ezekkel nem tudjuk megvásárolni Krisnát, az istenszeretetet. Ez nem így működik, tehát meg kell szabadulnunk az eredményre váró, mérlegelő mentalitásunktól. Mivel Rádhika annyira érzékeny, hogy ha erőnek erejével akarjuk megragadni Őt, akkor annál inkább el fog menekülni előlünk. 

Tehát, ha nem történik meg ez a belső átalakulás, csak külsőleg akarjuk bhaktának mutatni magunkat, előbb-utóbb fog történni valami. Nem elég, ha külsőleg mutatjuk a dolgokat, hanem ennek a belső átalakulásnak is végbe kell mennie. Bhaktivinód Thákur azt mondta, hogy a mai kor problémája az, hogy nincsenek önzetlen prédikátorok. Ebből megérthetjük, hogy néha még azok is így működnek, akik prédikálnak, versenyszellemmel mérjük az odaadást. Nagyon óvatosnak kell lennünk ezzel kapcsolatban, hiszen az igazi transzformáció a szívben történik. S miért van a szív annyira mélyen elrejtve bennünk, és most a lelki szívről beszélek, hogy csak a kiválasztottak és Krisna képes olvasni ezt a szívet? De Ő, illetve a kiválasztottak képesek belelátni. Ha nem vagyunk elég őszinték, akkor ők azt tudják, még akkor is, ha betartunk minden rituálét, külsőleg 108%-os bhaktának mutatjuk magunkat, de belül semmi sem történik, és ők azt látják. Viszont az ellenkezőjét is, amikor nagyon elesettnek, gyengének, tudatlannak tűnünk, tele hibákkal, hiányosságokkal, de a szívünkben van egy csepp őszinteség, akkor meg vagyunk mentve. Krisnát nem tudjuk megvásárolni semmilyen jótulajdonsággal, vagy elért eredménnyel. Ez lehetetlen!

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy „A Szent Név megkeseredett a számban”. Ezen teljesen megdöbbentem, mert azt halljuk, hogy a Szent Név az, milyen édes. Hogy lehet, hogy ő keserűnek érzi? Tehát, amikor legközelebb találkoztam Gurudév egyik nagyon emelkedett hittestvérével, megkérdeztem tőle. Ő rám meredt, majd végül annyit mondott, hogy „Ha megkeseredett, akkor az nem a Szent Név volt”.

(folytatása következik)