Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai esti tanítása)

A cselekvés művészetének megvitatásáról Krsna így vélekedik/szól: “ Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan pihen a kilenckapus városban [az anyagi testben]. Nem cselekszik ö, s nem is oka az anyagi tetteknek. A megtestesült lélek, a test városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem ö teremti meg; mindezt az anyagi természet kötöeröi végzik.”[1]

Mi a célja egy városnak? Oltalmat biztosítani a polgárai számára. Bár azt mondják, hogy egyedül élni egy erdőben/élj egyedül az erdőben – ez egy létező lelki gyakorlat; két ember az már egy falu; három az már város; és négy ember az már háború. Tehát, a város természetéből adódóan szenvedélyes. Mit nyújthat egy város? Éjjelnappali érzékkielégítést. Azon csodálkoztam, hogy mi lehet az a fény a Vitosha (hatalmas hegy Szófia felett) tetején. Azt gondoltam, hogy talán valami isteni erő koronázza be a szent hegyeteket. Majd rájöttem, hogy ezek az éjszakai fények a síelők számára. Tehát ez nem isteni, hanem anyagi fény. Érzékkielégítés éjjel-nappal. A város természetéből adódóan szenvedélyes. Mi az amit nem kaphatsz meg egy városban? A madarak csiripelését, az éjszakai csillagok figyelését és sok más természeti dolgot. A jóga légzőgyakorlatait városban végezni annyit jelent, mint megrövidíteni az életedet – belélegzed a szmogot/ az összes füstöt. Tehát a város természeténél fogva szenvedélyes. Míg a városnak a polgárokat kellene szolgálnia – nem csupán az alapvető érzékkielégítés szintjén, hanem a létezés magasabb szintjén is.

Az idézetünkben pedig a kilenc kapus városról hallhatunk. Mi lehet ez a város? Ez a város az emberi test. S mi a négy kapu? Ezek az érzékek, az érzékszervek. Azt mondják, hogy kezdetekkor a Teremtő kapukkal határolta el a belső dolgokat a külsőktől. Tehát az érzékszervek eredeti feladata, hogy összekapcsoljon a külvilággal. A szemeid láthatják, a füled hallhatják a külső dolgokat. Éppúgy ahogy az én szemeim láthatták külsőleg ezt a fénykoronát a Vitosha tetjén – s tévedtem. Azt gondoltam, hogy ez valami lelki, s nem az volt. Tehát ezek a különböző érzékelő funkciók azért vannak, hogy különböző információkhoz jussunk. Bár sok esetben tévedünk.

Mi ez a kilenc kapu? Száj, két szem, két fül, két orrlyuk, nemi szervek s a végbélnyílás. A kapuk szállításra szolgálnak. Általában információkat és energiát nyerünk kívül és belül. Azonban a kapu áthaladásra is szolgál, keresztül menni valamin. Mikor meghalsz, amikor el kell, hogy hagyd ezt a testet, ezeken a kapukon keresztül távozol. Ha a felsőbb kapukon keresztül hagyod el a tested, akkor egy magasabb szintű helyre juthatsz; ha az alsóbb kapukon keresztül távozol, akkor egy alacsonyabb szintre érhetsz. Ekkor a haldokló ürüléken és vizeleten keresztül távozik. Az energia bizonyos része onnan is távozik. A jógik esetében a felsőbb kapukon keresztül kell, hogy megtörténjen a távozás; s létezik egy legfelsőbb rejtett kapu a testben – ez pedig a brahma-randhra, a koponyatetőn lévő apró nyílás. Ez a babák esetében nagyon képlékeny, s néhány felnőtt esetében szintúgy. Ők még nem fejezték be a gyerekkorukat. De valójában ez a kapu az isteni energiába való belépéshez s ez a misztikus kapu a test elhagyásához – ha teljesítetted az életutadat.

Tehát, ha a testet egy váráshoz hasonlítjuk, mely kilenc kapuból áll, akkor azt kell hogy mondjam – ez a város szintén szenvedélyes, éppúgy, mint a város, mely körülvesz bennünket. Ha anyagi testtel rendelkezel, akkor lesznek érzéki vágyaid is – ez elkerülhetetlen. Például az éhség. Egyszer egy csoporttal utaztam és úgymond kicsit elhúzódott az esti praszádam. S azt kezdtem tapasztalni, hogy egyre nehezebb velük, mindenki sokkal idegesebb volt, mint általában. S végül megérkeztünk az asztalhoz, mindenki mohón evett, s elnézést a kifejezésért, de mint a disznók. Tehát, ha éhes vagy, akkor nagyon kellemetlenül érzed magad. Akkor ki akarod elégíteni az érzékeidet – a nyelved. Ezért tancsolják a feleségek számára, hogy ha valamilyen komolyabb dologról szeretnének beszélni a férjükkel – például egy meglehetősen nagy számláról vagy például, ha holnap vásárolni szeretnél menni, akkor – ha a férjed egy nehéz nap után hazatér, először kínáld étellel, s aztán hozakodj elő a megbeszélnivalóval. Mivel evés után sokkal békésebb s toleránsabb: “Rendben, rendben!” Figyelj a sorrendre: először az étel, majd a hírek.

Tehát az érzékek nagyon erőteljesek; bizonyos cselekedetekre ragadtatnak minket. Nem szándékozom a többi érzékszerv feladatait részletezni, alsóbbakat, felsőbbeket. Mindegyiknek megvannak a maga szükségletei, vágyai és mozgatórugói, ilyen olyan dolgai. Azonban, alázatosan szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy ti nem a testetek vagytok.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 5.13-14.

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

Krpádhámá kérdése: Egyik találkozásunkkor, amikor egy adott témáról beszélgettünk, még házi feladatot is kaptunk: “Mit fogunk tenni, ha közvetlenül találkozunk Istennel?” Esetleg megosztanád velünk, mi az illő?

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon komoly téma, de kezdjük valami mókással! Ti is láthatjátok a jelen kor torzulásait. Néhány ember az ufókkal, s nem pedig a Jóistennel történő találkozást várja. Egyszer a következőt hallottam egy ilyen ufó-hívő, úgymond “prédikátortól”: ”Arra az esetre, ha találkoznál egy földönkívülivel, legyen nálad egy üveg sör, mert nagyon szeretik. De nagyon fontos az is, hogy legyen nálad szívószál, mert nem tudnak üvegből inni.”Az emberek képesek hinni bármiben! Na, ezt azért már ne! Egy földönkívüli a sörödet akarja megkaparintani?! S nem tud üvegből inni – na, ne, ez ostobaság! Csak hogy lássátok a világ extrémitását; az emberek annyira várnak valamire: ‘Olyan nyomorúságos az életem! Történjen már valami! Legalább jöjjön egy földönkívüli!’ De jobb, ha a figyelmünket Istenre összpontosítjuk.

Van egy régi történet, mely szerint egy idős hölgy, éppen rőzsét gyűjtött, melyet a hátán cipelt. Mivel vallásos asszony volt, miközben e nagy terhet cipelte, így szólt: “Ó, Nárájan, Nárájan! Ó, Uram! Ó, Uram!” Fohászkodott, ami becsülendő. S, míg cipelte a terhét, az olyan nehézzé vált, hogy meg kellett állnia, hogy pihenjen egy kicsit. Majd amíg ült ismét felsóhajtott: “Ó, Uram! Ó, Uram!” Ekkor hirtelen megjelent Isten, aki így szólt: “Ó, kedves leányom! Fohászkodtál és oly kedvesen hívtál. A nevemen szólítottál, s én eljöttem. Mit szeretnél? Teljesítem a kívánságaidat.” Erre az idős hölgy ezt felelte: “Nos, tudnál segíteni, visszatenni a hátamra a köteg rőzsét?”

Tehát, ha találkoztok Istennel, legyetek okosak, hogy mit kívántok! Eddig tartott a vidám rész. Azonban ez egy nagyon komoly téma, mert egyszer lehetőségem adódott Sríla Szádhu Mahárádzsot megkérdeznem, hogy: “Mi a fontosabb – az elméleti tudás vagy a tapasztalás?”, s be sem tudtam fejezni a kérdésemet, azonnal félbe szakított és azt mondta: “A tapasztalás!”

Mi az istenélményt s nem az elméleti tudást kutatjuk, igaz? Ha én megosztok némi elméleti ismeretet, az egyetlen ok, hogy segítsek. De neked kell megvalósításra jutnod. Ha megosztom a tapasztalataimat, az nem a te tapasztalatod lesz. Kutatásunk Isten után egy örök, s egyben vég nélküli kutatás, mivel a mi Urunk is végtelen. Végtelen sok megjelenési formája van s végtelen a szépsége. Tehát, amikor azt gondolod, hogy nagyon közel vagy, még közelebb tudsz menni.

Talán nem olyan könnyű meglátni Istent, de keze nyomát nagyon könnyen felfedezhetjük. Láthatod a teremtését, mindenütt láthatod energiájának megnyilvánulását. Ez a módja a közeledésnek. Ha problémád van, vagy éppen boldog vagy, szólítsd a nevén! Csak próbáld ki, és meglátod! Nem kell hinned nekem. Nem kell bíznod bennem. Próbáld ki!

Van egy másik történet az Istennel történő találkozásról. A szentírásainkban található egy hős, egy fiatalember, aki nagyon eltökélt volt az abszolút szint elérésében – hogy találkozhasson Istennel. Különböző életszakaszokon és tapasztalásokon kellett keresztülmennie, míg végül elérte az Isteni világot. Azonban a történet a másik oldalról, s nem az ő szemszögéből ismeretes, hogy: ‘Keresztülmegyek mindezeken a nehézségeken, s végül belépek oda.’ Nem így! A másik oldalról. Egy nagyon idillikus képet láthatunk. Krsna ott egy fiatal tehénpásztorfiú, s Vele vannak kedves barátai is. A kis tehenek körülöttük legelnek, a fiúk le-fel szaladgálnak, néha civakodnak, futkároznak, mint a hétköznapi gyerekek. Épp befejezték a reggelijüket, tehát nagyon elégedettek és boldogok. Majd hirtelen egy idegen tűnik fel, egy addig nem látott fiú: “Ki ő?” Valamennyi fiú meglepődik: “Ki ez a fiú? Sohasem láttuk még eddig!” Krsna is felismeri ezt az új társát, s azonnal átöleli a jövevényt. Erre valamennyi régi társa összezavarodik. “Hogy képzeli? Jön egy neofita és Krsna átöleli őt! Mi történik? Azt se tudjuk ki ez a személy!” S Krsna nemcsak átöleli őt, hanem dicsőíti is: “Ó kedvesem, olyan boldog vagyok, hogy megjöttél! Tudom mennyi nehézséget vállaltál, hogy eljuss Hozzám. Üdvözöllek. Örülök, hogy itt vagy!”

Ez az én javaslatom. Hagyjátok Rá, miként fog meghívni benneteket!

Kérlek, folytassátok a Srímad Bhágavatam tanulmányozását. Ez egy annyira szent írás, hogy az Úr Krsna inkarnációjának tartják. Krsna visszavonult ebből a világból, de a Bhágavatam itt maradt velünk. Tehát nagyon fontos, hogy ezt tanulmányozva, ezen keresztül közeledjünk Hozzá, és imádjuk Őt. Megváltoztathatja az életeteket.

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Nem tudjuk igazán megtalálni a lila köd pontos megnevezését. Bár maga a lila köd is egy elnevezés, tudjátok mit értek ez alatt. Azonban Isten nevét képesek vagyunk megérteni. Ez az istenségről szóló tudomány nagyon rejtett területe, s ugyanakkor ez egy nyílt titok. Úgy hiszem, mindannyian ismeritek az Úrhoz szóló fohászt: „Szenteltessék meg a Te neved!” Ez a kereszténység legerőteljesebb és legelterjedtebb imájában található. Dicsőség a Te szent neveidnek! Azonban ez itt abba is marad – nincs további hangsúly és nincsenek további részletek. Persze, különösen az ortodox hagyományban megtalálható a Jézus ima, a Jézus mantra is. Tehát a ti tradíciótokban ennek a mantrának légzéstechnikával együtt történő ismétlése, rózsafüzér, stb. – minden formaságával együtt létezik. Ez nagyon közel áll a keleti mantra terápiához. S ha az iszlámot is vesszük – ott hány neve is van Istennek? Kilencven-kilenc; plusz még egy rejtett név, mely csupán a mennyben ismert. Nekik is van saját rózsafüzérük. Láthatjátok, hogy a szent név, Isten neve mindenütt jelen van. Például a zsidó tradícióban úgy vélik, Isten neve olyan szent, hogy tilos komoly indok nélkül kimondani.

Valamennyi tradíció foglalkozik a szent névvel. Saját hagyományunk is nagyon sok figyelmet összpontosít a szent névre. Miért is ilyen általános alapelv ez a különböző tradíciókban? Mert ebben a világkorszakban, a kali-jugában harér náma harér náma harér námaiva kévelam, kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá[1] – „Nincs más útja a tökéletesség elérésének, mint a Szent Név.”

Mi történik akkor, ha egy édesanya a nevén szólítja a fiát? Feltehetően szót fogad és jön. Ez ugyanaz, nagyon hasonló. Ha megfelelő hangulatban közeledünk, akkor az a személy, akit hívunk el fog jönni. Tehát, ha az imáidban, a mantráidban így szólítod meg: “Ó, lila köd!” Isten ekképp fog válaszolni: “Ó, ez nem Én vagyok! Ők csupán a lila ködre vágynak körülöttem. Ezt megadhatom.” Azonban, ha valaki a következőképp szólítja: “Ó, kedves Góvindám! Ó, Krsna, kérlek, jöjj el hozzám!” Akkor eljön. “Ó, ez Én vagyok!”

Mivel a Szent Névnek isteni befolyása és tulajdonságai vannak, ezért a név és a megnevezett nem különbözik egymástól. Az isteni névnek hatalma van a megnevezett személy fölött. Tehát a Szent Név, a mantrák által meginvitálhatod Istent. Ezért olyan fontos a Szent Név. Ezért ez egyfajta személyes, egyéni meditáció, s egyben a Legfelsőbbnek egy közös dicsőítése.

Istennek számos neve létezik. Van egy gyönyörű elnevezésű szanszkrt lista, melyet Visnu-szahaszra-námának, “Visnu ezer nevének” hívnak. Krsna, Góvinda nevei is szerepelnek benne. Tehát léteznek elsődleges és másodlagos nevei a Legfelsőbbnek. A másodlagos nevek elhozzák a fa virágát, az elsődlegesek pedig a fa gyümölcsét. S néhány különleges név pedig lelki ízt ad a számodra. 

Tehát a Szent Név megalapoz egy élő és szeretetteljes kapcsolatot a Legfelsőbbel.

[1] Brhan Náradíja-purána

(Szvámí Tírtha 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Krpádhámá kérdése: Szeretnélek kérni, hogy ha lehetséges, világítsd meg a Srímad Bhágavatam középső részének a mélyebb értelmét, és magyarázd el, hogy miért olyan fontos a Szent Név, mi a valódi jelentése? Kérlek, mondd el, miért olyan fontos ez a folyamat ebben a korszakban! S mit rejt? 

Szvámí Tírtha: Mint ahogy már a beszélgetésünk elején említettem, három dolog segíti a kutatásunkat – az intellektus, az intuíció és a tradíció. A dharma-irodalom vizsgálatával jutottunk közelebb a tradícióhoz. Ha még pontosabbak szeretnénk lenni, ez préma-irodalom, de általánosságban az ember kötelességéről szól, a dharmáról. A dharma, megértésünk szerint nem azonos a “vallás” fogalmával. Mivel az emberek spirituális kutatása három szinten nyilvánul meg. Az első és legfontosabb a hit. Mi is valójában a hit? Ez nem egyfajta hiedelem, hanem szeretet által nyert bizonyosság. Ez a definíciója. Kérlek, próbáljatok erre emlékezni, rendkívül fontos – a hit szeretet által nyert bizonyosság! S természetesen itt a “szeretet” nem egy férfi és nő közötti romantikus affér. Hanem a valóság megközelítésének módja, az Abszolút Igazság szeretetteljes megközelítése – ez maga a hit.

Majd ezt követi a vallás, mely formát ad az emberek hitének. S tudjátok, ha formáról beszélünk, akkor van, ami belül van, s van, ami már nem. Néha segít a forma, néha pedig korlátoz, azonban mindenképpen szükségszerű.

Mi a harmadik szint? A harmadik szint az egyház vagy szervezet. Láthatjátok, hogy a hit – az isteni! A vallás az valami, ami a kettő között van; az egyház: épületek, szervezetek és pénz, mely a gyertyák árából folyik be… Tehát ez valami más. Az egyik az egyik, a másiknak pedig más a feladata. Természetesen nem szeretnék semmit sem bírálni, csak hogy lássuk, hogyan épül fel az egész. Az egyik teljesen isteni, a másik pedig inkább olyasvalami, ami emberi befolyás alatt áll, több hibával és hiányossággal. Azonban azt hiszem, látjátok, hogy milyen szerepeket töltenek be ezek a különböző aspektusok.

S minthogy itt is hármasságról beszéltünk, az Abszolútról szóló különböző koncepciók is háromfélék lehetnek. Az első egy általános hit, egy általános elképzelés, hogy létezik valami magasabb. “Nem tudom mi is az, nem tudom, miként létezik, mert lehetetlen megközelíteni. Nem tudom elérni. Képtelen vagyok felfogni – mert olyasvalami, ami túl van mindenen.” Ilyen benyomás alapján az emberek azt gondolhatják, hogy “Igen, Isten egy energia!” Ha egy barátod “energianyalábnak” nevezne, nem lennél képes megölelni őt. Vagy „lila ködnek” hívna – ez egy kissé sértőnek hangzik Isten számára. Ez tehát egy nagyon tág, általános felfogás, minden részlettől mentesen, különösebb megértés nélkül. Ezt az indiai hagyomány Brahman megvalósításnak hívja. Brahman a létezés és az örökkévalóság egyetemes életelve. Tehát, a két koncepció. ami ehhez a szinthez kapcsolódik: az örökkévalóság és a létezés. Azt gondolom, hogy ez nagyszerű! Ez egy valós alternatívája annak a tapasztalásnak, hogy az élet korlátokhoz kötött és mulandó ezen a Föld nevű bolygón.

Azonban létezik az Abszolút Igazságnak egy magasabb megértése, melyet immanens Istennek hívnak – Aki mindenben rejtett módon jelen van. Ez a Paramátmá vagy felsőlélek, mely az emberek szívében van jelen. Ő átjárja az egész létezést. Ez az isteni jelenlét még a legfinomabb atomrészecskében is ott van. Ezáltal megérthetjük, hogy egy szent világban, isteni környezetben élünk – mindent áthat Isten szent jelenléte. Ez csodálatos és még emelkedettebb elképzelés, mint az előző volt.

Azonban a nagy szentek azt mondják, hogy ez még nem a legvégső felfogása a Legfelsőbbnek. A végső, a Bhagaván vagy a személyes Isten, aki korlátlan hatalommal rendelkezik. A mi megértésünk szerint Ő Krsna, a mindenkit vonzó Isten. S a Srímad Bhágavatamban megtalálható a Róla szóló leírás. Valamennyi istenes életet élő, különböző gyakorló közelít ehhez a Legfelsőbb valósághoz, és háromféle fő elképzelésük van ezzel a magasabb Igazsággal kapcsolatban. Az első a Brahman elképzelés, melyet energia-elvnek nevezhetünk. A második a Paramátma – a Legfelsőbb mindent átható, mindenütt jelenlévő aspektusa. A harmadik pedig, a Legfelsőbb végső aspektusa, a személyes Isten.

(folytatása követketik)

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A Srímad Bhágavatam vagy Bhágavata-purána legeleje egy meditációra történő meghívás. Azonban ezt egy dicsőítés előzi meg. Meglehetősen furcsán az ómmal kezdődik – mintegy hivatkozásként, jelezve, hogy: ’Ugyanahhoz a vonalhoz tartozunk, és ugyanazt képviseljük’. A dicsőítő mantra így szól: Óm namó bhagavaté vászudévája – „Óm, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a legfelsőbb értelemnek, Vászudév Krsnának!” Ez Krsnának egy aspektusa. Majd ez a meghívás következik: “Dzsanmádj-aszja jató’nvajád itaratas csárthésv-abhigjah szvarát”[1] – “Minden a végső forrásból származik. Valamennyi megnyilvánulás ezt az eredeti isteni forrást tükrözi. Ez a Legfelsőbb Úr szvarát, azaz független. Tehát, kérlek, meditáljunk ezen a Legfelsőbb Úron!” Az első vers a következő: “Jöjj és csatlakozz a meditációnkhoz!” Ez érdekes! Ez felkelti a figyelmeteket! ‘Itt történik valami. Itt valamit lehet tenni, melyre meghívást kaptam.’ S ha megpróbálom elképzelni a hajdani időket, amikor a szentek, a jógik és a rsik összegyűltek, úgy érzem, a mai összejövetelünk nagyon hasonló ahhoz. Mert ma ti eljöttetek ide (a Véda Házba), s én sajnálom, hogy elkéstem. Mint tudjátok az örökkévalóságban élünk, azonban miközben késve ide tartottunk, ily módon jobban érezhető volt a vonzerő, melyet képviseltek. Szerettünk volna idesietni, iderohanni, mert ezt az invitálást éreztem tőletek: “Jöjj és csatlakozz a meditációnkhoz!” Tehát, hasonló módon invitál bennünket ez a könyv is: “Jöjj, csatlakozz a meditációhoz! A Legfelsőbbről cserélünk eszmét!” 

Ez a meghívás két módszert tartalmaz: eszmecserét és meditációt. Az eszmecsere nem egy szóbeli cselekedet. Ez nem az igazság megkérdőjelezése vagy kétségbe vonása, hanem arra ad módot, hogy elmélyüljünk egy témában. Ezért amikor hasonlóképpen összegyűlünk, akkor a kölcsönös vizsgálódás által mélyebbre juthatunk. Létezik egy kölcsönösség, mely növeli a minőségét és a mennyiségét is a tudakozódásunknak. Ez upanisad, a szent és titkos tanításokról folytatott eszmecsere. A másik módszer, mely ebben az invitálásban található: a meditáció. Ez a végső forráshoz történő kapcsolódás, a spirituális elemeid feltöltése, hogy érintkezésbe léphess a határtalan isteni lehetőségekkel. Ha isteni oltalom alatt állunk, akkor védve vagyunk, és a meditációnk táplálja a szeretett Istenünkkel való kapcsolatot. Nos, ezek az itt ajánlott módszerek. Meditáljatok az Abszolút Igazságon!

Ez a kezdet, s mi a befejezés? Mielőtt rátérnénk, hogyan fejeződik be, tekintsük át a Bhágavata-purána tíz fő témáját! Ezek: az első teremtés, a másodlagos teremtés, bizonyos korszakok különféle vezetői, a manvantarák, az üdvözülés módja, a végső menedék, Krsna. S időközben sok-sok téma kerül feldolgozásra. A Védák és a királyok különböző leszármazási vonalairól is szó esik ebben a műben; továbbá az idők leírását is tartalmazza. Vannak a jövőre vonatkozó próféciák is, előrejelzések, amik – szerencsére vagy sajnos, nem tudom pontosan megmondani – de valóra váltak. Ugyanis ezek arról szólnak, hogy ez a korszak, amiben élünk, a kali-juga, nagyon nehéz lesz. S ez így van. De a jelen kor nehézségeinek leírása után, kijelenti, hogy ez egy nagyon dicsőséges korszak. Tehát először arról hallunk, hogy ez egy nagyon nehéz kor, majd azt tudjuk meg, hogy ez egy nagyon dicsőséges korszak. Furcsa! Ez nem egy könnyű kor a lelki gyakorlatok szempontjából, s aztán megtudod, hogy: „Még a félistenek is arra várnak, hogy a kali-jugában szülessenek meg, mert ez annyira dicsőséges.” Hogy is van ez? S ekkor következik a Srímad Bhágavatam legfontosabb verse: Isten szent neve meg tudja szabadítani az embereket a legszörnyűbb bűnöktől, s az erre a korszakra javasolt önmegvalósítási mód – Isten szent neveinek zengése. Ezért dicsőítsük hát a szent nevek dicsőítését! Ez a Srímad Bhágavatam végkicsengése. Egy általános meghívással kezdődik: “Jöjj és csatlakozz a meditációnkhoz!” S ez után a hosszú képzés után, miután végigvezette az olvasót a tudás valamennyi különféle fejezetén, az egyre mélyülő megértés különféle szakaszain, mi a gyümölcse, az érett gyümölcse a meditációnak, amihez csatlakoztál az elején? Dicsőítsük Isten szent neveit!

Ebből látszik, hogy ami magként létezett a kezdetekkor, az óm, végül gyümölccsé érett. S hogy a Bhágavatam lényege a szent név  dicsőítése, ami belépőül szolgál az Istennel való kapcsolat, az Isteni élet megízleléséhez.

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.1

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Amikor közel 30 évvel ezelőtt a Védánta-szútra tanulmányozásába kezdtem, akkor Gurudévám azt mondta nekem: „Kérlek, fordíts le néhány fejezetet!” 25 évnyi munka után tudtuk befejezni ezt a feladatot. Természetesen közben voltak kis szünetek is, de ez egy bonyolult mű, egy nagyon logikus rendszer. Állítások, viták és érvelések sorakoznak benne az igazság megállapításának érdekében. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez a logikai referencia, vagy a logikának, mint a filozófia egyik ágának a hivatkozási alapja. Azonban, mivel a szútrák nagyon rövid formulák, nagyon nehéz megérteni valódi jelentésüket. Így abban, hogy az emberek megértsék a tudás lényegének a lényegét, egy isteni erővel felhatalmazott személy, Vjásza volt nagy segítségünkre. Ő természetes magyarázatokat adott a Védánta-szútrához. S a Védánta-szútrának ez a természetes magyarázata a Bhágavata-purána.

Purána annyit jelent, mint ‘régi, ősi’, Bhágavata pedig ‘Istenhez fűződő’. Tehát, ez egy ősi írásmű, mely Istennel kapcsolatos és 18000 verset tartalmaz. Ez így bonyolultnak hangzik. A kezdet, az óm sokkal egyszerűbb volt – most pedig ilyen hosszú írásművet kell olvasnunk, tanulmányoznunk. Azonban azt mondom, megéri.

A szent szövegek e rendszeréből láthatjuk az Isteni tudás láncolatát. Az óm Istentől származik és Őt képviseli. A Róla szóló tudás nyilvánul meg ezen irodalom valamennyi fejezetén keresztül, és végül a legérettebb, legkidolgozottabb formájában ér el a Bhágavata-puránához. Természetesen számos egyéb Purána is létezik, mint a 18 fő Purána és a 18 másodlagos Purána. Általában ezek hosszú művek, összességében több száz, több ezer verset tartalmaznak. De közülük ez a legfontosabb Purána. Azokra vonatkozik, akik szattvában vannak, akik nagyon közel állnak a tisztasághoz. S úgy tartják, ez a Védák fájának érett gyümölcse.

Ez rendkívül érdekes. Azt hallottuk, hogy az óm a mag. Most pedig itt láthatod a gyümölcsöt. S mi a lényege a fának? Nem a fa, mint anyag, nem a levelek s még csak nem is a virága, hanem a gyümölcse. S mi a gyümölcs lényege? Az íze. A gyümölcs lényege az íze. Tehát ugyanaz a kinyilatkoztatás, ugyanaz az üzenet van itt megadva: az óm; a teljes, univerzális rezgés van itt is jelen. Ami csak megtalálható az óm-ban, mint isteni hangvibrációban, az ebben a könyvben fejeződik ki. Azonban 18000 versre emlékezni kétség kívül rendkívül nehéz. Mit javasoltok, ha szeretnénk néhány fontos elemet kiragadni? Mely verseket válasszuk ki ebből a 18000 versből? Nézzük, mivel kezdődik, mi található a végén, és mi a lényeg!

(folytatása következik)

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az óm egy misztikus formula; ez annyit jelent, hogy minden benne van ebben a hangban – minden, ami a teremtésben, a létezésben rejlik, s benne van az összes utána következő szó is. Tehát ez egy nagyon koncentrált forma, szimbolikus megnyilvánulása az isteninek s a teremtésnek egyben. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez az első szó az indiai kinyilatkoztatásban, a teremtésben. Sőt ez az első szava a szentírásoknak s a filozófiának is. 

Később ez az isteni üzenet bontakozik ki egyre részletesebben. S mi a következő lépése az isteni hang fejlődésének? A mantra. Az óm is valójában egy mantra, azonban egy nagyon sűrített magforma. Az ezt követő valódi mantra, a dicsőítés meditációs formája, a Gájatri mantra. A mantra, mint tudjátok, az elme, a tudat felszabadításának hang vibrációja. S a Gájatri egy különleges mantra, a Nap dicsőítésének a mantrája. Mert a Nap hozza a világosságot és életet a világmindenségbe. S ismét elmondhatjuk, hogy ez nem egyszerűen szavak és kifejezések gyűjteménye. Ez egy jelentőségteljes ima – fohász a megvilágosodásért. S akkor az isteni fény, az isteni erő eljön hozzád. Azonban, mivel különféle szótagokból áll, jóval összetettebb, mint maga az óm mantra. A Gájatri mantra jelentése: “Ó, Isteni Nap, kérlek, világosíts meg engem, és segíts beteljesedni a meditációmat!” Ezt a mantrát, a Védák, a tudás anyjának is hívják, mert az isteni Napot képviseli, mely a megvilágosodást hozza a számunkra.

Eztán pedig maga a Véda következik. A véda szanszkrit szó, “tudást, bölcsességet” jelent. Az óm egy szótagú; a mantra néhány szóból áll; a Védák pedig több ezer himnuszból. Négy fő Véda létezik. Az első himnuszokat, a második dallamokat tartalmaz, a harmadik áldozati mantrák, a negyedik pedig általános imák és utasítások gyűjteménye. E négy mű összessége tartalmaz minden lehetséges és az élethez szükséges gyakorlati útmutatást, tudást.

Azonban láthatjátok, hogy kezd bonyolulttá válni a rendszer. Most már több ezer himnusznál tartunk. Ki képes ezt végigtanulmányozni? Ugyanazt a tudást magyarázzák, mint ami megtalálható az óm mantrában, az eredeti formulában, azonban jóval terjedelmesebben. A négy Védától aztán eljutunk a védikus irodalom következő gyűjteményéhez, a Védák alapvető tanításához, melyet Védántának, más szóval Upanisadoknak is hívnak. Az Upanisadok titkos tanítások. Upa-ni-szad annyit jelent, hogy “valaki mellé ülni”. Szad – ‘ül’; upa ‘valami mellé’. Mit jelent mindez? Közelebb húzódunk valamiféle titkos tanításhoz – és semmi sem történik. Nem, az Upanisad annyit jelent, hogy a tanítóhoz kell közelebb ülnünk. Olyan emberhez közelítünk, aki tud, s ez által a közeli kapcsolat által isteni tudáshoz juthatunk.

Eddig csak négy Védánk volt, most már van 108 Upanisadunk. Egyre bonyolultabbá válik a rendszer! Ez annyit jelent, hogy ugyanaz a tudás virágzó formában jelenik meg. Tehát egyre több aspektusát, mélységét láthatod és tapasztalhatod meg. Az Upanisadok nem csupán szent, hanem titkos tanítások is egyben – s ez az jelenti, hogy rejtett jelentéseket, szimbolikus kifejezéseket tartalmaznak. Szóval, ha nincs hozzájuk megfelelő kulcs, akkor nem fogod megérteni őket. Az előző korok bölcsei látták, hogy ennek a tudásnak a lényegét egyetlen könyvbe kell tömöríteni – s ezt hívják “szútrának”. A szútra olyan, mint egy fonál. S ez a fonál az Upanisadok alapvető üzenete. Mivel az Upanisadok, mint irodalmi alkotások a véda-bölcselet csúcsát, koronáját képviselik (Védánta), azt a szútrát, mely tartalmazza a védikus Upanisadok valamennyi információját, Védánta-szútrának nevezik. (a Bölcselet csúcsának vezérfonala) Ez rendkívül tömény, éppúgy, mint a sűrített tej. Nem 555 könyvet, csupán ennyi szútrát, rövid kis aforizmát tartalmaz.

(folytatódik)

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

Azt kell, hogy mondjam, hogy mindannyian máshonnan érkeztetek. A testetek ugyan ehhez az országhoz tartozik, azonban a lelketek máshová való. Tehát, ebben a tekintetben mindannyian ugyanahhoz a királysághoz tartozunk. Életünk célja ezen a Földön, hogy jól végezzük a kötelességünket, s ezalatt ne veszítsük szem elől örök hivatásunkat sem.

Nemrégiben hallottam azt a postagalambokról, melyeket információ továbbítására használnak, hogy napjainkban jóval nehezebben tájékozódnak. Sokkal hosszabb idő alatt teszik meg ugyanazt a távolságot, mint korábban. Valahogy jóval nehezebben tájékozódnak, mint korábban. S, ha ez megesik ezekkel a parányi állatkákkal, akik a tájékozódás szakértői, úgy gondolom, hasonlóképp számunkra is rendkívül nehéz megtalálni a helyes utat. Talán egyre nehezebb és nehezebb, mivel egy nehéz korban élünk, amely nem kedvez a lelki gyakorlatok számára.

Azonban minél több problémánk van, annál inkább meg akarjuk találni a megoldást. Ezért, hogy a megfelelő útra találjunk, bizonyos segítségre, útmutatásra van szükségünk. S ebben a tekintetben, alapjában véve nekünk, embereknek az információszerzésre három forrás áll rendelkezésünkre. Az egyik a tradíció, a második az inspiráció vagy intuíció, s a harmadik az intelligencia.

Az elmúlt párszáz évben, különösen a nyugati civilizációban az intelligencia útját követik. S láthatjuk ennek eredményét – környezeti problémák, válság, válság nyomán. Kétség kívül, létezik technikai fejlődés, azonban jóval több a belső szenvedés, nagyobb a szív üressége. Tehát a lelki útkeresésünkben nem igazán javaslom ezt az utat. 

Nézzük az intuíciót! Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam, de az intuíciós képességünk majdhogynem hozzáférhetetlen a legtöbbünk számára. S abban az esetben, amikor emberek intuíciós erővel rendelkeznek, azt többnyire jelentéktelen dolgokra használják – mint például, miként oldjanak meg hétköznapi problémákat, hogyan legyenek sikeresebbek, mi módon szerezzenek több pénzt. Ez valójában az intuitív erővel való visszaélés. Amíg a létezésünk, a tudatunk nem tisztul meg, azt javasolnám, hogy az intuíció egy nagyon bizonytalan eszköz, egyáltalán nem biztonságos. 

Végül, mi maradt még? A tradíció. Azonban országainkban a tradíció számos történelmi tényező hatására megbénult és megtört. A politikai változások (Oszmán Birodalom), az eszmerendszerek változásai károsítják vagy akár meg is bénítják a hagyományos rendszereket. De ha lelki kutatásokba kezdesz, előbb vagy utóbb találkozol az indiai hagyománnyal. Akár a jógán, az ájurvédán vagy a meditáción keresztül; a legtöbb gyakorlat, a lelki látásmód az indiai hagyományban gyökereznek. Ezért azt tanácsolom, hogy ott keressünk útmutatást. Nagyon jó a tradícióra hagyatkozni. Ha megpróbáljuk az indiai hagyományt megismerni, akkor megtisztíthatjuk intelligenciánkat és intuíciós képességeink is javulni fognak. Ezért javaslom azt, hogy hatoljunk mélyebbre az indiai hagyományba. 

S mivel már régebb óta gyűltök össze ebből a célból, a mai beszélgetésünk témája az indiai szentírások egy csodálatos darabja, kincse, a Bhágavata-purána. Az az elképzelésem, hogy megpróbáljuk feltérképezni az indiai kinyilatkoztatott szentírások rendszerét. Ebben megkeressük a Bhágavata-purána helyét, és megvitatjuk néhány alapvető pontját ennek a szentírásnak.

Ez az írásmű, ez a könyv egy meditációval kezdődik. Mivel a meditáció, és különösképpen a hangmeditáció, a Legfelsőbbhöz való közeledés egy módja. Ha a szent óm mantrát zengjük, az nagyon erőteljes, rendkívül hatásos. Az indiai hagyomány az isteni hang kinyilatkoztatásán alapul. S az indiai kinyilatkoztatás első szava, ebben az ősi hagyományban az óm. Valójában ez inkább egy hang, egy szent vibráció. Ez nem igazán egy olyan szó, mely direkt jelentést hordoz, sokkal inkább az isteni hangzást hozza ebbe az univerzumba. S miként érzed, hogy a koponyád kerekded alakú, éppúgy az univerzumnak is gömbölyded formája van. S ez az isteni hangvibráció egy nagyon pozitív rezonanciát kelt ebben a mi saját univerzumunkban. Hasonlóképpen, ha a világot hatja át az isteni hangrezgés, akkor az a káoszból képes rendet teremteni. Ezért az óm, mint isteni hangrezgés útmutatóul szolgál az egész teremtés számára. S jelentéssel is bír, nem csupán egy értelmetlen isteni hang. A jelentése “igen”. ‘Igen! Amit keresel, az létezik!’ Ez egy nagyon pozitív megerősítése a kutatásunknak, a vágyunknak, hogy megtaláljuk a harmóniát, az abszolút szépséget, a tökéletességet. 

(folytatódik)

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítás, Kjusztendil)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Elmesélhetek egy történetet? Egyszer egy gyönyörű templomot látogattunk meg Indiában. Ez egy híres hely, itt született Krsna, amikor a Földön megjelent. Ez egy viszonylag kis város, 5000 templommal. Tehát, gyakorlatilag valamennyi ház és otthon egy templom, illetve léteznek nagyobbak is, olyanok, mint a katedrálisok. Egyszer meglátogattuk a város egyik legjelentősebb templomát. Amikor az esti ceremónia véget ért, épp távoztunk a templomból, amikor hírtelen a templom főbejáratánál egy rendkívül figyelemre méltó idős úr jött velünk szembe. Ő érkezett, mi távoztunk. Annyira lenyűgözött, hogy megkérdeztem: “Lefényképezhetném? Készíthetek egy fotót?” S tudjátok, az indusok kétféle módon közelítenek a fényképezkedéshez – vagy szeretik, vagy gyűlölik. Ő azok közé tartozott, akik kedvelik a fotózást. Beleegyezett. Csodálatos haj, gyönyörű szakáll, pompás ruházat, nagyon elbűvölő személy. Egy kicsit pózolt a képhez. S amíg fényképet készítettünk róla, így szólt: “Krsna, Isten szolgálatán kívül semmi sem valós.” Majd folytatta: “Apropó, én vagyok ennek a templomnak a vezetője,” s belépett a kapun.

Nos, tehát az élet tele van váratlan meglepetésekkel. Azt gondolod, hogy: ‘Ó, ez egy megnyerő idős ember, aki betér ebbe a templomba’. Nem, ő egy titkos próféta, vagy egy kitűnő szent a legkiválóbbakból. S nem csupán a külső megjelenése, a szavai is nagyon komolyak voltak. Miként a közös imánk szólt: “a valótlanból vezess a valóságosba”. Tehát mi a valóság? Isten, a Legfelsőbb szolgálata. Ez a valós valóság. S valójában ez a valóság egy misztikus tapasztalás.

Egyszer egy barátom megkérdezett egy tanítót: “Kedves Mester elmondanád, miként működik az üzlet? Hogyan történik? Mi a siker titka?” A Mester így válaszolt: “Ó, ennek két oldala van: az egyik a gyakorlati, a másik pedig a misztikus”. Mindenki nagyon meglepődött: ’Most hallhatjuk az üzletről a misztikus magyarázatát. Hogyan legyünk sikeresek 30 nap alatt.’ A Mester így folytatta: “Nos, az üzlet sikerességének gyakorlati aspektusa az, hogy imádkozol; s a misztikus pedig, hogy megtörténik.” Azt gondolnátok, hogy a misztikus része a dolognak az imádkozás, és a gyakorlati oldal a megvalósulás – azonban nem! A gyakorlatunknak a Legfelsőbbel, mint mindenek forrásával történő élő, szeretetteljes kapcsolatnak kell lennie. S a misztikus része a dolognak az, hogy nem tudjuk, miként működik, de valami módon mégis működik. Helyezzük át a figyelmünket, legyen Isten a középpontban! S ha mondjuk a fohászainkat, zengjük a mantráinkat, ha meditálunk, akkor fejleszthetjük ezt a benső érzékenységet. A mantrák zengése és különösképpen a szent név a valóságnak egy magasabb szintjére juttat bennünket rendkívül gyorsan.

Kérdés: Miként tudjuk mások negatív hozzáállását lepergetni magunkról?

Szvámí Tírtha: Rendkívül könnyen! Ha a postás egy olyan levelet szeretne kézbesíteni neked, mely nem neked szól, akkor azt mondod: “Ez nem az én levelem.” Tehát, hasonló módon, ha valakitől egy negatív üzenetet kapsz, vissza kell utasítanod a csomagot, levelet: “Ez nem hozzám tartozik.” S amennyiben ez komoly, akkor el tudod hárítani ezt a negatív hatást.

S ha imádkozol, átadod magad az isteni oltalomnak, akkor semmi rossz nem történhet veled. Mert a Nap és a Hold ott vannak a tenyeredben. S ha ezeket összeteszed, ez a végső megpecsételése az oltalomnak. Mert ahol a Nap és a Hold együtt vannak, oda semmi rossz be nem férkőzhet. Ezek benne vannak a tenyeretekben, mindig összekapcsolódva, örök egyesülésben. Akkor semmi bántódásotok nem eshet.

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítás, Kjusztendil)

Jadunáth kérdése: Számtalanszor kutatunk Isten után az életünkben, azonban nem mindig vagyunk bizonyosak benne, hogy ott van-e, vagy sem. Nem tudjuk, miként érhetnénk el Őt. Máskor úgy véljük megtaláltuk, majd újra nyomát vesztjük, amíg elérkezik a pillanat, amikor már nem vagyunk teljesen bizonyosak, hogy ott van-e, vagy sem. Vajon számon tart-e bennünket? Van-e személyes kapcsolatunk Vele, ill. visszakaphatjuk azt? Miért tévedünk el folyton? Van-e mód arra, hogy ezt az élő kapcsolatot megtaláljuk és ott is maradjunk? Csupán annyira, hogy még ne haljunk bele…

Szvámí Tírtha: Ez egy bonyolult és terjedelmes téma, de kezdjük a végén, ha nem bánjátok. Azt mondják, hogy – s ez egy súlyos üzenet, tehát készüljetek fel – ‘Halj meg, hogy élhess!’ Meg kell halnunk azért, hogy élhessünk. Természetesen én nem egy öngyilkos szekta propagandistája vagyok. Tehát, mit is jelent ez pontosan? Meg kell halnunk önmagunk számára, a hamis önazonosságunk számára, és egy magasabb tudatszinten kell megszületnünk, ahol fény, boldogság, örökkévalóság, isteni harmónia, béke, mint természetes környezetünk létezik. Természetesen, mindannyiunkat számon tart a Legfelsőbb Úr. Ő mindenható, és tudása mindent magába foglal, tehát nem feledkezik el rólatok. A fő kérdés az, hogy mi számon tartjuk-e Istent? Ez az a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak: ‘Mennyire bízom, mekkora a hitem? Mennyire valóság ez a számomra?’ A lelki fejlődés az, hogy minden anyagit megfelelő perspektívából szemlélünk – mert az ittlétünknek van egy anyagi vetülete, de egyre tisztább lelki látásmóddal tekintünk majd mindenre..

S tudjátok, hogy ez nem is olyan bonyolult. A jelenlévők legtöbbje itt hölgy; mit gondoltok, az élet nehéz vagy könnyű?

Válasz: Könnyű.

Szvámí Tírtha: Látjátok, ha a férfiaktól kérdezném, hogy könnyű vagy nehéz-e az élet, azt mondanák: “Ó, nagyon bonyolult!” Mert mindannyian különböző módon közelítünk ehhez a gyönyörű tapasztalatokkal teli témához, melyet életnek hívnak. Mi a tapasztalatok világában élünk. Minket nem a külső dolgok zavarnak meg, hanem a ránk gyakorolt hatásuknak a tükröződése. Tehát nagyon könnyű: minden visszatér oda, ahonnan vétetett. A test az anyagból vétetett, s oda is tér vissza. A lelkünk az isteni szintről származik, s oda is tér majd vissza. Ennyi. Bonyolult ez? Nem! Ami egy picit bonyolult az az, hogy ‘hogyan valósítsuk ezt meg?’ De különféle helyeken azért kapunk tanácsot és útmutatást erre vonatkozólag is.

Tehát az igazi lelki fejődés nem azt jelenti, hogy valami új dologra kell szert tenni. Csak az eredeti lelki természetünket kell újraélesztenünk. Mert mi nem ez a haldokló, tudatlan és szenvedő test vagyunk csupán. Hanem örökkévaló, teljesen tudatos és szüntelenül boldog lelkek. Ez az átalakulás, ez az új önazonosság, melyet meg kell szereznünk. Ez bennetek van. Csak ébresszétek fel ezt az eredeti tudatállapototokat.

A következő kérdés az, hogy ’Hogyan? Miként tudom feléleszteni eredeti lelki tudatosságomat?’ Éppúgy, ahogy a kezdeti kérdésünk hangzott: Melyik a legjobb út, a legmegfelelőbb közeledés a Legfelsőbbhöz? Vajon ezek az elméleti fejtegetések, vagy a szeretetteljes imádat, a szeretetteljes szolgálat? Tehát, a lelki gyakorlatok végzésével segíthetjük elő, hogy az isteni tudatosságunk váljon uralkodóvá.

Pár évvel ezelőtt egy kutatást végeztek Franciaországban: hogy mire, mennyi időt szentelünk az életünk során. Természetesen ez az internet és a számítógépek elterjedése előtt volt, mert napjainkban az életünk nagy részét a monitor előtt ülve vesztegetjük. De, mint egy történelmi visszatekintésként: például kulcskereséssel – mennyi időt vesztegetünk el az életünkben? Találgassatok! Függ az egyéntől, de az átlag három hónap. Mennyi időt töltünk alvással? Nos, függ a személytől, de 25-30 évet alszunk. Az életünk felét átalusszuk! Mennyi időt szentelünk az olvasásnak? Mit gondoltok? Nyolc hetet. S ez a felmérés még a számítógépek térhódítása előtti időből származik. S ha elvégzed ezt a számítást – mennyi időt vesztegetsz evéssel és így tovább, akkor végül rájössz, hogy: ‘Várjunk csak, bár mondjuk 60-70 évet élek, a valódi időm az csak maximum pár év, ugye?!’ Az első húsz év ostobaságokkal telik el. Az utolsó húsz – úgyszintén. Mindeközben kell aludnunk, dolgoznunk és pénzt keresnünk… és mennyi időt tudunk szentelni örökkévaló lelkünknek? Kedves hölgyek, ha bementek egy drogériába, akkor több száz méternyi különböző kenőcsöt, kenceficét meg mindenfélét találhattok a test ápolására. Azonban mennyi gyógyírra leltek a lelketek számára?

Tehát szembe kell néznünk a valósággal. A figyelmünket nagyrészt a külsődleges dolgok ejtik rabul. Túlságosan a mulandóra koncentrálunk. Légy tudatában az idődnek, használd megfelelően! Isten azért adott intelligenciát a számunkra, hogy helyesen használjuk az időnket. Tehát, szenteljetek több figyelmet az örök lelketek számára!

Ez a módja az eredeti tudatosságunk felélesztésének. Az imák rendkívül fontosak. Istent szolgálata, a templomba járás vagy az otthoni oltár nagyon fontos. Az olvasás nyolc hetéből legalább egyet a szentírások olvasására áldozni, szintén rendkívül fontos.

(folytatása következik)