Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaHogyan tartsuk fenn lelki tudatosságunkat? Ez egyfelől nagyon egyszerű. Amikor összegyűlünk, együtt ünnepelünk, amikor lelki gyakorlatainkat végezzük, akkor töltjük fel elemeinket. Amikor egy vagy két napig használod a mobilod, a harmadik nap fel kell tölteni. Ugyanígy a szívünk, a lelkünk ezekkel a lelki elfoglaltságokkal töltődik, mégis lassan-lassan elfelejtjük, elveszítjük ezt a lelki töltetet. Gyere el ismét, kapcsolódj, és töltődj fel.
A lelki változás, vagy lelki fejlődés misztikus folyamat. Nem látod, nem tudod hogyan működik, de működik. Minél többet gondolunk rá, minél többet emlékezünk rá, annál több helyet foglal el tudatunkban. És persze időről-időre ápolnunk kell. Ápolni, de mit? Először adjunk esélyt magunknak a megértésre.
Hitünk egyik alap elve, hogy Isten ott lakozik minden szívben. Mi ennek a következménye? Hogy ő mindig veled van. Ha azonban realisták vagyunk, be kell ismernünk, hogy mi néha nem vagyunk Vele. Igaz? Az ő figyelme mindig veled van és a tiéd nincs mindig Vele. A lelki élet tehát gyakorlatilag azt jelenti, az igazi fejlődés azt jelenti, hogy összpontosítod a figyelmed. Ha szeretünk valakit, akkor nem tudunk megfelejtkezni róla. Ha szeretjük Istent, hogyan tudnánk megfelejtkezni Róla? Ha egyre jobban megszilárdítjuk ezt az igazságot a tudatunkban, hogy „Ő velem van”, akkor a mondat második felét is hozzá kell tennünk: „Veled vagyok. Velem vagy és én Veled vagyok.” Mert van egy nagyon szép lelki útmutató: „Ha Velem jössz, én is veled megyek.” Milyen egyszerű üzenet! „Ha Velem jössz, veled megyek.” Az egységnek milyen szépséges kifejeződése az isteni szeretetben. Van azonban egy apró feltétel – Vele kell mennünk. Gyakorlatilag ez az egyetlen dolog, amit tökéletesítenünk kell az életünkben. Annak érdekében, hogy segítsük az emlékezést, jó Isten üzenetét hallgatni, dicsőíteni Őt a neveinek zengése által, és gyakorlatilag az összes többi lelki gyakorlat is segíti ezt az isteni tudatosságot meggyökerezni a szívünkben.
Itt tehát (a „Mánasza déhó géhó” kezdetű dalban) útmutatást találunk, hogyan gyakoroljuk, hogyan tartsuk fenn, és hogyan meditáljunk. Vannak kérdések?
Paramánanda kérdése: Hogyan legyünk alkalmasak egy féregnek?
Tírtha Mahárádzs: Hogyan…?! Mantrázz többet! Valójában legyetek konstruktívak az alázatosságotokban. Ha elég őszinték vagyunk, be kell vallanunk, hogy nem érezzük magunkat jelentéktelenebbnek, mint egy ürülékben élő féreg. Legtöbbször nem érzünk így. És ez nem rossz. A költészet néha extrém példákat használ. Ha azonban ezt az extrém példát, ezt a költői kifejezést át akarod tenni a napi cselekedetekbe, nem illeszkedik valami szépen. És ha alacsony a célod, egy nagyon egyszerű cél, akkor még azt sem fogod elérni. Magasabb célt kell tehát kitűznünk – mint például egy légy, vagy egy kutya a bhakták közelében, vagy ilyesmi.
De félretéve a tréfát, ha megkaptuk a lehetőséget, hogy emberi formában szülessünk meg, a legjobban kell használnunk ezt. Az életnek ebben a formájában elérhető a megtisztulás és a tökéletesség. Ha felfelé mászol a csakra létrán, elérhetsz a felső szintre. Vannak csapdák, az alacsonyabb csakrák kis csapdákként viselkednek. Ha azonban fejlődésünk állandó, és jó az irány, akkor a létezés egyre magasabb szintjeire jutunk. És egyszerűen, ha közelebb jutunk eredeti tudatunkhoz, vagy helyzetünkhöz, és ha megértjük, hogy örök lelkek vagyunk (átman tudatosság), hogy örök lelki szikrák vagyunk, a tudatosság részei, akkor másként fogjuk látni mindennapi életünk jelentéktelen apró dolgait. Mint egy kirándulás; de van célunk, és van otthonunk, ahová visszatérünk.
Egyszerűen az által, hogy egyre jobban megszilárdítjuk ezt a látásmódot, a tudatosságot létezésünk örökkévalóságáról, sokat segít. És kell, hogy legyenek magasabb céljaink. Mi volt Sríla Prabhupád receptje a vadászathoz? Ha vadászni mész, vadássz orrszarvúra. Nem nyulakra! Ha gurud a kezedbe adta a brahmásztrát, ne nyulakra vadássz. És a lelki élet gyakorlásának lehetősége a brahmásztra –, hogy lerombolja saját anyagi illúziódat. Orrszarvúra vadászunk tehát – a tökéletességre és a teljes meghódolásra. Nem holmi nyulakra – név, hírnév, dicsőség és tekintély
[1] Mitikus nukleáris fegyver melyet mantrákkal működtetnek