Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Beggar

Hogyan őrizzük meg a boldogságunkat? Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy gyakorlatilag valamennyi élőlény a boldogságot keresi. Igen, mindenki boldog akar lenni. Zárójelben azért megjegyezném – nem ez a végső célunk számos magasztosabb eszme is létezik ennél. Azonban a boldogság nagyon általános vágya valamennyi emberi lénynek. Amennyiben neofiták vagyunk a boldogság tudományában, abban az esetben kívül fogjuk keresni a boldogságot – például a tárgyak birtoklásában. Nem szeretnék propagandát csinálni a Serdika Mall-nak (bolgár bevásárlóközpont), de ők arra törekszenek, hogy mindent rendelkezésre bocsássanak a birtokló mentalitásunkhoz. És van egy ígéret is, amely így szól: „Ha ezt megvásárolod, boldog leszel.” Azután ez elkezd pszichológiai betegséggé válni, különösen a hölgyeknél. Amikor stresszesek, vagy egy picit is frusztráltak, elmennek vásárolni. Szegény férjeik, valakinek a számlát is ki kell fizetni…

Máskülönben, ha kívül keressük a boldogságot, ugyan birtokolhatjátok, azonban a boldogság mégsem lesz a tiétek. Egyszer végeztek egy kutatást, mely szerint egy átlagos nyugati háztartásban 10000 tárgy vesz körül bennünket. Csak menjetek haza, és ellenőrizzétek! Akár egy bevásárlóközpont! Boldogok vagytok? Nem, tudjuk jól, hogy a boldogság egészen más forrásból származik.

Megoszthatok veletek egy nagyon érzelmes, személyes történtet? Egyszer meglátogattam Indiában egy szent helyet. Tudjátok, hogy a szent helyeken sok zarándok van és koldusok is akadnak. Ha az ember hosszabb időt tölt Indiában, idővel közömbössé válik az emberi élet néhány szenvedése iránt. Annyi mozgássérült és beteg ember van Indiában, hogy nagyon nehéz ezt állandóan látni és érzékelni, illetve valamennyi alkalommal szánalommal viseltetni irántuk. De amit abban a pillanatban láttam, az megrázó volt számomra. Egy férfi gyakorlatilag a mellkasán mászott, lábai félig eltörve és egészen eltorzulva, és – minden, ami csak maradt a lábaiból- a nyaka köré volt tekeredve…Gyakorlatilag a felszíntől 30 cm-es magasságban tengette életét. Képtelen volt felemelkedni, mászott. Ez annyira szokatlan és nagyon keserű élmény volt – gyakorlatilag mások lába porában létezett Ezért elgondolkodtam, mit is tehetnék. Fogjam meg ezt az embert és vigyem vissza Európába? Szakítsam ki őt a természetes környezetéből, úgymond, hogy jobb életet biztosíthassak számára? De azt kellett mondanom, hogy NEM. Valószínűleg nem tudok számára jobb helyet biztosítani, mint a szülőföld. Ezért nem maradt más megoldás, minthogy adjak egy kis adományt ennek az embernek. Valamennyi pénzt. Amikor pedig lehajoltam hozzá – mivel a földön volt – felnézett rám, és abból a szörnyen eltorzult testből egy gyönyörű arc tekintett felfelé. Boldogságtól ragyogó szemekkel! Teljesen megdöbbentett, és megértettem, hogy jobban teszem, ha mélyebben elgondolkozom arról, mit is jelent a boldogság, és mi is az a szenvedés.

Látjátok, ebben rejlik a nagy titok. Van otthon 10 000 darab tárgyunk és panaszkodunk. Ő 30 cm-rel él a föld fölött, semmije sincs, amit birtokolna, de mégis tökéletesen boldog. Megtalálta a titkot. És ez a titok, ez a misztérium, amit nekünk is meg kell tanulnunk!

Mindaddig tehát, amíg úgy gondoljuk, hogy a boldogság a dolgok birtokolásából ered, nagy hibát követünk el. A barátok birtoklása – az már más. A barátok és az emberi élőlények sok boldogságot hozhatnak az életünkbe. De természetesen ők lehetnek legnagyobb szenvedéseink okozói is. Tehát más módon kell keresnünk a boldogságot, megtalálni az örök kapcsolatot. Ez a jóga misztikus ösvénye. Ha egyre közelebb kerülünk az eredeti identitásunkhoz, érzékelni fogjuk az örökkévalóságunkat, tudatosságunkat és boldogságunkat.

Az örökkévaló jelenti az életet, a létezést. De van értelme a létezésnek tudatosság nélkül? Létezni tudatosság nélkül olyan, mint uborkaként vegetálni. Tehát a tudatos létezésre van szükségünk, és ha létezésünk tudatos, akkor fel tudjuk használni tudatosságunkat ahhoz, hogy megleljük az örök boldogságot.

A boldogság tehát nem a dolgok birtoklásából fakad. Akkor talán a törekvéseinkért való harcból? Vagy céljaink eléréséből, véleményünk másokra erőltetéséből? Igen, ezektől valóban nagyon hatalmasnak érezhetjük magunkat. De kérhetnék most két önként jelentkezőt egy kis bemutatóhoz? Nem fájdalmas! Igen, tessék! És még egy valaki? Gyertek csak! Egyikőtök fogja meg ennek a szalagnak az egyik végét, a másiktok pedig a másikat. Ez olyan, mint egy barométer, a boldogság fokmérője. És most próbáljuk meg: ha mindketten nagyon elszántak vagytok, hogy a másik véleménye ellenére elérjétek a célotokat, húzzátok meg a szalagot. Mert nagyon elszántak vagytok a véleményetekben. Mi lesz az eredmény, mit éreztek?

Önként vállalkozó: Feszültséget.

Tírtha Mahárádzs: Igen. Nagy feszültséget. Akkor engedj egy kicsit te és te is engedj egy kicsit. Mit éreztek most?
Önként vállalkozó: Békét.

Tírtha Mahárádzs: Nyugalmat, ugye? Tehát, ha nagyon kitartotok a véleményetek mellett, feszültséget fogtok érezni. Ha tudtok egy kicsit engedni – nyugalmat. Vagyis ez a szalag a száj szimbóluma, mit is mond? „Nagyon elszánt vagyok”. Ha készek vagytok engedni, ez egy mosoly. Ezért ez a családi boldogság előmozdítója. Ha mindenki ragaszkodik a saját véleményéhez a másik véleménye ellenére, akkor a szájunk becsukódik és elkeskenyedik. Ha egy kicsit is készek vagyunk feladni, akkor mindenki boldog lesz. Akkor hogyan is őrizzük meg a boldogságunkat? Hát, nem mondanám, hogy „adjuk fel”, csupán azt, hogy legyetek rugalmasak és nyugodtak. Köszönöm a bemutatót!



Leave a Reply