Archives

Calendar

November 2022
M T W T F S S
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. november 25, Szófia)

A hit az emberi lény egy természetes dimenziója. Hit nélkül nem is igazán tudjuk emberi lényként azonosítani. Már beszéltünk róla, hogy mi az a hit. Különböző vélemények léteznek ebben a témában. Van a klasszikus magyarázat – a hit az a szilárd meggyöződés, hogy Krsna szolgálatával az ember minden egyéb kötelességének eleget tesz. Ez egy kissé elméleti. Ez a tattva szerinti definíció, tattva azt jelenti, hogy az alapelvek szerint. Elöszőr meg kell tanulnuk ezt a definíciót, hogy Istent szolgálva, minden más kötelességnek is eleget teszünk. Ha egyet értünk ezzel a ponttal, annak van néhány következménye. Általánosságban véve azt gondoljuk, hogy magunkat szolgálva, minden kötelességnek eleget teszünk. Ez az emberi lény rejtett mozgatója, hogy Istenként tetszelegjen. Mert e szerint a definíció szerint ez a fajta gondolkodás Istenre vonatkozik.
Igazából a haladó szintnél kezdtük a beszélgetést, mert az emberek nagy részének a hit azt jelenti, hogy hiszek valamiben, amit nem ismerek. Így van? Nem ismerem, ezért hiszek. A materialisták azt mondják majd: „Hiszem, ha látom.” Egy lelki ember pedig azt mondja: „Látom, ha hiszem.” Csak megcseréltük a szavak sorrendjét és máris teljesen más a jelentés.
Számunkra a hit nem egy ingatag meggyőződés. Nem valami, amit nem ismerek, ezért egyszerűen csak hiszek benne. Nem, legalább annak a szilárd meggyőződésnek meg kell lennie, hogy Isten szolgálatával, minden egyéb kötelességnek is eleget teszünk. De túl ezen az elméleti megfogalmazáson van egy raszikmagyarázat is. Ez pedig az örökké-friss vágy arra, hogy kapcsolatban legyünk azzal a forrással, ahonnan az isteni boldogság származik. Óh, ez a hit egy nem vár definíciója! Az isteni boldogság abból a forrásból származik?! Kapcsolatba lenni?! Ez pedig, hogy kapcsolatban legyünk a forrással, egy örökké-friss inspiráció a számunkra?!
Ilyen legyen a hitünk – élő. Ez az igazi hit, ez az igazi változás – amikor élővé válik a hited. Nem elég az elmélet, hogy igen, van Isten, de mégis kétségbe vonod a létezését. Ne így! Egy élő megtapasztalásnak kell lennie. Az elméleti meggyőződésen túl, Isten ezen megtapasztalása nagyon fontos. De hogyan szerezzünk lelki tapasztalatokat? Hogyan érjük ezt el? Nos, adjátok át magatokat az isteni kegynek. Ne bujkáljatok, legyetek bátrak!
Először az alap szintjét kell megtanulnunk ennek a tudománynak. Aztán haladókká kell válnunk és előbb vagy utóbb el kell jutnunk a felsőfokig. Felsőfok, de nem abban az értelemben, hogy „most már kész hittel rendelkezem”. Sokkal inkább abban az értelemben, hogy „alkalmazni tudom a gyakorlati életemben”.
Ha a hit teszi emberré az embert, akkor ápolnunk kell a hitet. Hogyan ápoljuk a hitet? Először is tele vagyunk kétségekkel: „Miért kéne hinnem ebben? Ez teljes mértékben ellenkezik azokkal a szabályokkal amik jelen vannak az életemben. Harminc évig lassan olvastam, most meg akarják tanítani nekem a gyorsolvasást?! Miért kéne hinnem benne? Megvannak a saját szokásaim. Ragaszkodom hozzájuk. Miért is adnám fel ezeket? Miért higgyem el, hogy működik ez a módszer?” Ha legalább egy picit bízol a folyamatban, akkor elkezded kipróbálni. És ne feledjétek, hogy az illúzió befolyása nagyon erős! Ő nagyon erős, nagyon is jól végzi a dolgát. Az egész világ arra próbál megtanítani, hogy ide tartozunk, ez a mi otthonunk. Aztán a hívő emberek elkezdik elmagyarázni, hogy „Nos, lehet, hogy itt vagy, de ez nem az igazi otthonod. Keresd meg az otthonod, a haza vezető utat, vissza, vissza Istenhez.”
Igazából azt mondhatjuk, hogy a vallás olyan, mint amikor egy házat otthonná változtatunk. Érzitek a különbséget? Itt olyanok vagyunk, mint a partra vetett hal. Meg kell találnunk az életelemünket, az otthon érzetét. Először tehát adjunk egy kis bizalmat a folyamatnak – teszteljük – minden rossz és korlátozott kondíció ellenére, ami az életünkben jelen van. Minden azt sugallja: „Próbálj élvezetet meríteni!” Aztán jön valaki és azt mondja: „Próbálj meg szolgálni!” Ez ellentétes üzenet! Megdöbbentő! „Légy alázatosabb egy fűszálnál. Béketűrőbb egy fánál. Adj meg minden tiszteletet másoknak, anélkül, hogy azt magadnak elvárnád. Ez által méltóvá válsz arra, hogy szüntelenül zengd a szent nevet.” *  Elég teljesíthetetlennek tűnik. De épp ez a bizonyíték arra, hogy valami rejlik benne. Ha kicsi a távolság a mindennapi élet és a tanítás között, ne higgy benne. Ha azonban hallasz valami hihetetlent, amit lehetetlen teljesíteni – ragadd meg! Ahogy tanítóink mondják, „Ha vadászni mész, vadássz orrszarvúra.” Ne vadássz kisnyulakra. Fel vagy szerelkezve egy nagy fegyverrel, különleges lencsékkel, melyekkel éjszaka is látsz, speciális Rambo késsel, és aztán rálősz a célra és egy kisnyulat találsz el?! Ez nevetséges, kedveseim! Nem, vadásszatok orrszarvúra.
Ne válasszatok nagyon alacsony célt az életetekben. Mert az emberi természet egyik aspektusa a hit. A másik az, hogy hibákat követünk el. Ha tehát alacsony a cél, elhibázzátok. Válasszatok magas célt! Akkor lehet, hogy elértek valamit.
Mint amikor kapsz valamilyen szolgálatot a gurutól. Egy szolgálatot. Akkor adott a lehetőség, hogy felhasználd minden tehetségedet, hogy kifogásokat találj és képes vagy megmagyarázni neki és saját magadnak is, hogy „Gurudév, ezt az adott szolgálatot egyszerűen lehetetlen megcsinálni.” Ha azonban elég okos a guru, akkor tíz vagy száz féle különböző feladatot ad. Nagyon jól tudja, hogy nem fogod mind a százat megcsinálni. De már ha a felét megcsinálod, az már ötven eredmény. Ha csak egy szolgálatod van, és azt sem teljesíted, az száz százalékos kudarc. Ha azonban százféle elfoglaltságod van, és csak a felét viszed véghez, az ötven százalék siker! Ezért működnek a guruk ezen elv szerint. Nagyvonalúan elfoglalják a tanítványokat. Sok nehéz feladatot adnak. Legalább néhányat valósítsunk meg.
Ez a hit, amikor az addig lehetetlen elkezd természetessé válni a számunkra. Most nevettek! Pedig ez igaz, kedveseim! Ez igaz! Gondoltátok volna valaha, hogy lesz esélyetek rá, hogy Isten szent neveit zengjétek?! Adtok rá esélyt, hogy csoda történjen az életetekben? Vagy annyira feltételekhez kötöttek vagytok, hogy elutasítjátok a csodát?! Álljunk készen, adjunk esélyt a csodának, hogy magához öleljen.
Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy a hit az emberi lény legerősebb képessége, ami által hihetetlen szakadékokat hidalhat át. Gondolkodjatok az erőtökről! Nagy erő rejlik bennetek! Hited által az anyagtól eljuthatsz a lélekhez. Saját magadtól az Egyetemes Énhez. Az eszedtől a szívedig. Kis távolság – hosszú út.

*„Siksástaka”, 3



Leave a Reply