Sharanagati

(idézetek a Szent Névről – Szvámí Tírtha 2013 júliusában Ludastón elhangzott tanításából)

Miután tudatosítottuk, hogy a szent nevek dicsőítése valamennyi különböző kultúrában évszázadokon keresztül jelen volt, a következő kérdés az, hogy vajon milyen sajátos érzést kelt bennünk? Hogy ezt mélyebben megérthessük, szeretném néhány ácsárja gondolatait idézni a szent nevekről. Arról már beszéltünk, hogy a dharma elvei szerint kell élnünk, és a rasza elvei szerint kell éreznünk; s furcsa módon ez a kétszintű gondolkodás mestereink magyarázataiban is jelen van. Például Bhakti Pramód Puri Gószvámí Mahárádzs két magyarázattal szolgál a szent névről: az egyik a szádhana–bhakti, a másik a rága-bhakti szempontjából. Tudomásom szerint Sríla Raghunáth dász Gószvámí a szent név egyetlen értelmezését adta – nem a szádhana, s nem is a rágánuga síkján, hanem a rágátmika-bhakti síkján. Éppen ezért jobb nem belemenni abba a magyarázatba.

          De ki a filozófus a gószvámík közül? Dzsíva Gószvámí. Sokat írt a különböző tattvákról, szilárd háttérrel támogatta filozófiánk különböző állításait, s a szent nevet is többféle módon dicsőítette.

          Három különböző mahá-mantra magyarázat található itt. A mantra ugyanaz. Az első magyarázat az aisvarja-guna, vagyis a Jóisten nagyságának tudatában íródott. A második édes lelki nektárral van teli, míg a harmadik emlékezés az Isteni Párra. Lássuk hát, mit is mond Dzsíva Gószvámí!

          A mahá-mantra a fenség hangulatában: „Mivel elveszi az őrá emlékezők háromféle szenvedését és számtalan születésből származó bűneit, ezért Harinak nevezik. A „krs” létezést jelent, a “na” az elcsendesülés örömére utal, e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krsna. A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek, ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.”

          Ezek tehát a mahá-mantrát alkotó három szó: Haré, Krsna, Ráma jelentései – egy bhakta érzései Isten fenségének a tudatában. Hari elveszi a szenvedéseket és a bűnöket, Krsna a békés elcsendesülés öröme, a lélek pedig a misztikusok boldogsága – ezért Ráma. Ez elegendő? Vagy próbáljuk meg megtalálni az édes raszákat, az édes lelki ízeket az értelmezésben?

          „Az isteni igazságot, a Legfelsőbb Lélek gyönyör-formáját felfedve elveszi a tudatlanságot s annak következményeit, ezért Harinak nevezik. Rádhá elrabolja Krsna elméjét, gyönyörének megtestesülése ő, kit Krsna Harának nevez. A gyönyör, s a páratlan boldogság e sötét testű mesterét, Nanda lótusz-szemű fiacskáját, Gókula megörvendeztetőjét, Krsnának hívják. A szépség és elmésség mindenek felett álló teljességét, a szerelmes kedvtelések uralkodó istenét, a Rádhikát mindig boldoggá tevőt, Rámának nevezik.”

          Ez volt a szent nevek lelki ízekkel teli magyarázata, s végül következzen a magyarázat az Isteni Párra emlékezve: „Krsna gyönyörének megtestesülése, Rádhiká elrabolja Krsna elméjét, ezért Harának (elragadó) nevezik, megszólítása ezért Haré. Krsnának hívják, mert fuvolájával csábítja magához Vradzsa leányait, elvéve szemérmességüket, erényességüket, józanságukat és büszkeségüket. Csodálatos szépségével szüntelenül boldoggá teszi Vradzsa hajadonjainak szívét s érzékeit, ezért nevezik Rámának.”

          Tehát itt van három különböző magyarázat, három különböző látásmód. Az első a fenség hangulatában íródott: Hari a Legfelsőbb Úr, aki felszabadít minket és minden akadályt eltávolít. Itt Hari férfi. A második, raszikus magyarázat szerint Ő azért Hari, mert felfedi szépséges formáját, s ez által megszabadít a tudatlanságtól. E magyarázat második fele szerint nem Krsna az, aki eltávolítja az akadályokat, hanem Rádhárání, aki elvonja Krsna figyelmét – ezért Krsna itt Őt Harénak hívja. Az Isteni Párra emlékezve Rádhá neve Hará, az elragadó, hiszen Ő az, aki elrabolja Krsna elméjét, s Ő ennek az áldásos energiának a megtestesítője.

          Ki Krsna a fenséges megközelítés szerint? Maga a békés létezés. A lelki ízekkel teli magyarázat szerint Ő a gyönyör sötét Ura, s végül Ő az, a aki Vradzsabéli gópíkat magához vonzza fuvolájával.

          Míg ki Ráma az első, fenséges megközelítés szerint? Ráma a Legfelsőbb, akiben a misztikusok meglelik a boldogságukat. A második raszikus magyarázat szerint Ő a szerelmi ügyek uralkodó istensége, aki Rádháránít boldoggá teszi. S végül az Isteni Párra emlékezve – Ráma az, aki a gópík szívét és érzékeit megörvendezteti.

          Ha kimondjátok, hogy „Haré Krsna”, nektek mi jut az eszetekbe?

(folytatása következik)