Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01. 06-i szófiai esti előadásából)

Ezekben a napokban a különböző kapcsolatokról beszélgettünk, amelyek meghatározzák magát az embert, hiszen ezektől vagyunk igazán emberek. Kapcsolatok hiányában hogyan is érthetnénk meg valakit? A különböző kapcsolatainkból meríthetjük a legintenzívebb boldogságot és ezekből erednek a legnagyobb bonyodalmak is. Mindez azt jelenti, hogy a kapcsolatok nagyon fontosak az életünkben.

Kötődéseink nem csak az emberekre korlátozódnak, hiszen a kutyánkkal is van kapcsolatunk. Talán könnyű átlátni, hogy akár egy állattal való kapcsolatban is sok szolgálatot kell végeznünk, de mindezt szívesen tesszük. Néha előfordul, hogy vérszívó szúnyogokkal kerülünk kapcsolatba, ami nem túl kellemes érzés, de ezt is egyfajta kapcsolatnak tekinthetjük. Máskor pedig különféle emberek vesznek körül bennünket, akik közül néhányan barátként, mások ellenségként, a harmadik típusuk pedig vérszívóként viselkedik. Vannak, akikkel hittestvéri viszonyban vagyunk, őket Isten rendezte körénk, hiszen a Legfelsőbb Úr úgy gondoskodik rólunk, hogy szenteket küld lelki társaknak mellénk. Ez nagyon kivételes dolog, és szintén túlmutat az emberek körén, mivel ők pedig angyalok. Nagyon csodálatos dolog, ha angyalok a barátaink, a jóakaróink.

Kik is az angyalok? Isten küldöttei. És valamennyi körülöttünk lévő angyali és szent személy közül, van egy rendkívül különleges, az arkangyalunk. A megmentőnk, aki megváltoztatja az életünket, elesett helyzetünkből, felemel bennünket. Ezt az arkangyalt, ezt a legfőbb angyalt egyenesen kegyes Urunk küldte hozzánk, a mi megmentő mesterünkként. A Guru is ilyen, egy mentőangyal.

Egyszer, amikor fiatal voltam Gurudév meglátogatott otthon, és ahogy belépett a szobámba, tényleg olyan volt, mint egy angyal. Vékony volt, teljesen fehér ruhát viselt és bár nem mutatta meg a szárnyait, de éreztem őket. Ez transzcendentális élmény volt! Ugyanaz a szoba, ugyanaz az élet, én is ugyanaz voltam, viszont egy rendkívüli személy érkezett oda. És kedves testvéreim, ez az esemény megváltoztatta az életemet. Azelőtt nagyon elveszett voltam, bár igaz, hogy még most is az vagyok, de akkor még inkább az voltam.

Az igazat megvallva, nagyon elégedetlen voltam ezzel az élettel. Ugyan mindenem megvolt ahhoz, hogy elégedett lehessek, de nem láttam és nem találtam az okát, hogy miért kell itt élnünk, miért kell végigmennünk ezen a rengeteg ránk váró tapasztaláson? Ha a feledés homályából jövünk és oda is térünk vissza, akkor mire való az itt töltött cirka 60 év? Teljesen értelmetlen. Aztán megértettem, hogy angyalok igenis léteznek, és hogy van öröklét, egy olyan valódi élet, ami túl van ezen a korlátozott tapasztaláson. És ha ki tudunk jutni az élet labirintusából, akkor miért kellene benne maradnunk? Inkább találjunk ki belőle.

Örökké hálás vagyok lelki tanítómesteremnek, aki mint egy angyal besétált az életembe, kézen fogott, és megadta mindazt, amim most van. Mestereink azt tanácsolják, hogy kövessük az angyalokat! Mi történik, ha hagyjátok, hogy egy angyal kézen fogjon és vezessen benneteket? Ha elkezdtek követni egy angyalt, valószínűleg ti is angyallá váltok. Lehet, hogy még rejtegetitek a szárnyaitokat, de az első tollak már növekednek.

Nos, ez egy nagyon romantikus bevezető volt, de óriási szükségünk van valami valódira, valami szépségesre. Angyalokkal szeretnék együtt élni, ezért kérlek egyre inkább váljatok olyanokká, mint az angyalok, hogy mindig együtt maradhassunk.

(folytatása következik)