Archives

Calendar

June 2022
M T W T F S S
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2007.02.26, Szófia)
Az idő három fázisa a múlt, jelen és a jövő. És habár beszélünk erről a három fázisról, igazából nem léteznek. Megfogható a múlt? Nem. Az már elmúlt, tehát nem létező. A jövő még megnyilvánulatlan, ezért nem létezik. Csak a jelen van, de amikor azt mondom „jelen pillanat”, már el is múlt. Összefoglalva tehát: semmi sem létezik. Nincs tehát idő. Vagy mégis van? Acsintja bhédábhéda tattva – igen és nem egyszerre. Abszolút értelemben az idő nem létezik, mégis érezzük, hogy jelen van, és múlik. Lehet, hogy az emberek az mondják, az idő múlik, az idő meg nevetve nézi, ahogyan az emberek múlnak el.
Meg kell értenünk, hogy az idő a Legfelsőbb Úr egyik energiája mely az anyagi szinten nyilvánul meg mint bevégző energia. Az idő az a tényező, ami biztosítja a dolgok történésének sorrendjét. A jelen a múlt jövője és jövő múltja. Ha megérted a jelen pillanatot, megérted a múltat és a jövőt is. Ha teljes tudással rendelkezel a jelent pillanatról, akkor megértheted, ami elmúlt, és aminek még jönnie kell. Használjuk megfelelően az időnket! És ha a jelen pillanatot az Úr dicsőítésére használjuk, akkor ismerjük a múltat és ismerjük a jövőt. Ezért legyen ez az állandó elfoglaltságunk.
Az idő megértésének különböző szintjei vannak. Mégis kell lennie valami állandóságnak. A Krsna szolgálatában való állandó elfoglaltság teljes odaadást jelent. Teljes odaadás, teljes szabadsággal kombinálva; mert a teljes odaadás a világban különböző szervezetekben érhető el. Például ha bevonulsz a hadseregbe, teljes elfoglaltságot kapsz. Vagy ha börtönbe kerül valaki, akkor is teljesen le van foglalva. Vagy ha a rácsok másik oldalán vagy – a májá börtönében, amit „szabadságnak” hívnak – akkor is teljes mértékben elfoglalt vagy. Mindig elfoglaltak vagyunk. De az egyszerű elfoglaltság és az odaadó elfoglaltság különbözik. Mert az a fajta elfoglaltság, melyet ezek a szervezetek nyújtanak, erőszakkal való. Parancsot kapsz, és meg kell csinálnod. Az illúzió nagyon trükkös, mert olyan formában osztogatja a parancsokat, hogy szabadnak érzed magad. Az gondolod „Megtehetem! Szabadon választhatom meg, hogy mit teszek.” De igazából a természet erői irányítanak és az illúzió bűvöletében élünk. Ezért az, hogy erőszakkal vagyunk lefoglalva, vagy ilyesfajta varázslat által, nem elég. Saját szabad akaratunk áltál kell elfoglalttá válnunk. „Igen”-t kell mondanunk Krsnának. Ha a szolgálat erőszakkal van kikényszerítve, akkor az lesz a meditációnk tárgya, hogy hogyan adhatnánk fel azt. De ha mi mondjuk, és mi egyezünk bele: „Igen! Én akarom csinálni! Én akarok itt lenni, én akarok segíteni, mond meg mit tegyek.” akkor, ha értelmes emberek vagyunk, meg is fogjuk tenni. Teljes szabadág teljes elkötelezettséggel: ez a legjobb kombináció az odaadó szolgálatban. A múltban, a jelenben, és a jövőben – állandó elmerülés Krsna gondolataiban, tetteiben és szavaiban. Bármikor, amikor bajban vagy, vagy éppen boldog, azt kiálthatod: „Dzsáj Rádhé Sjám!” A helyzet megváltozik. Megszűnik a szenvedés. És a boldogság is? Nem. A boldogság növekszik.
Az Úr szent neveit zengve, minden, ami kedvezőtlen eltűnik. Sok ember szeretné megváltoztatni a sorsát. Tudjátok, hogy a múltatok meg van írva a bal tenyeretekben a jövőtök pedig a jobban. Ha szeretnétek megváltoztatni a múltatokat és a jövőtöket, van egy javaslatom. Csak tapsoljatok a kírtanon. Mert akkor megváltoznak a tenyereteken lévő vonalak, és minden, ami kedvezőtlen eltűnik.
Állandó elfoglaltság az Úr szolgálatában, ez a bhakti-jóga célja. Elfoglaltság, de nem erőszak által, hanem szabad odaadásból. „Itt vagyok, foglalj el a szolgálatodban.” A Haré Krsna mahámantra olyan, mint egy meghívó. Amikor vendégeket vársz, készítesz egy szép feliratot, feldíszíted a bejáratot és azt mondod „Isten hozott”! Aztán megérkezik a vendég és még egy pohár vizet sem adsz neki. Hogy fogja magát érezni? Azt fogja mondani: „Nos, nagyon szép meghívás, de nagyon rossz vendéglátás. Legjobb lesz, ha hazamegyek. Nem is igazán akarják, hogy itt legyek.” Ugyanígy, a szívedet is a „Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré” poszterrel dekorálod, de amikor Krsna belép, még egy kis szolgálatot sem ajánlasz Neki?! Mint ahogy a Gítában mondja: „Csak egy kis vizet, egy kis gyümölcsöt, egy kis levelet és elégedett vagyok.” Ha meginvitáljuk az Urat, hogy foglaljon el minket a szolgálatában, készen kell állunk arra, hogy csatlakozzunk a szolgálathoz. Nem elég csak mondani, készen kell állnunk. Ha Krsnának adjuk a szabad akaratunkat, a hajlandóságunkat: „Igen, csatlakozni szeretnék, gondoskodj rólam,” Ő gondoskodni fog. És ne feledjétek, ez az önzetlen odaadás egy örömteli dolog. A bizonyítékát nem csak a könyvekben olvashatjátok, hanem a bhakták arcán is.
Egyszer valaki megkérdezett egy tanítót: „Hogyan lehetséges, hogy a szent név édes nektárja megkeseredett az ajkaimon?” A tanító így válaszolt: „Nos, az nem a szent név volt.” Ha valami megváltoztatható, vagy kapok némi tapasztalatot, de aztán elveszítem, akkor az nem volt igazi tapasztalás. Kezdet, változás, vég – a mi megértésünk szerint ezt az anyagi természet. De a lelki dolgok állandóak, örökkévalóak, mindig-növekvők. És időről-időre át kell gondolnunk – mit tapasztaltunk, mit értünk el, mennyi megértéssel rendelkezünk, milyen fokú a meghódolásunk. Mert tíz százalékos meghódolással, nem fogsz kilencven százalékos eredményt elérni. Így van? Krsna jobb üzletember ennél. De szerencsére van egy hivatalos viszonteladótok, ez pedig Csaitanja Maháprabhu. Csak tíz százalékot fizetsz és száznyolc százalék hasznot kapsz. Mert Ő a kegy nagykereskedője. Hozzatok hát néhány tíz százalékot az odaadásotokból a templomba és tegyétek lótuszlábai elé. Többszörösen lesztek jutalmazva.


Comments are closed.