Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.14-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„A főtt rizst mind palása levelekre halmozták, amelyek a földre terített új vásznakon feküdtek. A halomnyi főtt rizs körül csapátik tornyosultak. A zöldségeket és zöldségleveseket edényekbe szedték, s köréjük rakták. A joghurttal, tejjel, íróval, sikharinível, tejberizzsel, tejszínnel és kemény tejszínnel teli köcsögöket a zöldségek mellé tették. Így mutatták be az annakúta szertartást, és Mádhavéndra Purí gószvámí mindent személyesen ajánlott fel Gópálnak. A sok vizeskorsó mind színültig volt illatos ivóvízzel, s az Úr Srí Gópál, aki oly hosszú ideig éhezett, megevett mindent, amit felajánlottak Neki. Noha Srí Gópál megevett mindent, amit felajánlottak Neki, transzcendentális kezének érintésére mégis minden megmaradt.”[1]

Hála Istennek, hogy valami azért maradt! Egyszer Nandafalván csoda történt. A főpúdzsárí a legkiválóbb mantrákkal és nagyszerű odaadással felajánlotta az ételt, majd visszavonult, hogy Krisna nyugalomban elfogyaszthassa az ételt. Mikor újra belépett a templomszobába, hogy kivigye a tálat, azt látta, hogy: „Ó, üresek a tányérok! Az Úr elfogadta.” Mire a többiek, akik a konyhában voltak azt mondták, „Jajj Prabhu, már megint elfelejtetted kitálalni az ételt az edényekbe.” De ki tudja, hogy a csodák hogyan működnek! Lehet, hogy Krisna elfogadja, és mégis otthagy mindent. Vagy lehet, hogy nem tesztek Neki semmit a tányérra, és Ő azt is el tudja fogadni, és teljesen elégedett lesz vele. Egyesek azt mondják, hogy a csodák nem valóságosak, én meg azt mondom, hogy a valóság az egy csoda!

„Mádhavéndra Purí gószvámí transzcendentálisan érzékelte, hogyan evett meg Gópál mindent, annak ellenére, hogy az étel ugyanannyi maradt. Az Úr bhaktái előtt semmi sem maradhat rejtve. A csodálatos ünnepség és Srí Gópáldzsí beállítása egy nap alatt zajlott le, s nem kétséges, hogy Gópál hatalmának köszönhetően valósulhatott csak meg. Ezt csakis egy bhakta képes megérteni.  Mádhavéndra Purí  vizet ajánlott fel Gópálnak, hogy megmoshassa a száját, és bételdiót adott Neki rágni. Ezután, miközben folyt az árati, az emberek mind énekelni kezdtek: „Dzsáj, dzsáj, dzsáj Gópál!” [„Minden dicsőséget Gópálnak!”] Hogy gondoskodjon az Úr pihenéséről, Srí Mádhavéndra Purí egy új ágyat hozott, s egy tiszta ágyterítővel letakarva megvetette. Az ágyat gyékényekkel vették körül. Egy átmeneti templomot építettek így, melyben ott állt az ágy, s felülről is gyékény takarta el. Miután az Urat lefektették, hogy pihenjen, Mádhavéndra Purí összehívta a bráhmanákat, akik a praszádamot főzték, és így szólt hozzájuk: „Most pedig a gyerekektől kezdve az öregekig mindenkit bőségesen vendégeljetek meg!” Az összesereglett emberek mind leültek, hogy megtiszteljék a praszádamot, s ahogy telt az idő, mindannyian ettek. Először a bráhmanák és feleségeik kaptak az ételből. Nemcsak Góvardhan falu népe evett a praszádamból, hanem azok is, akik más falvakból jöttek. Ők is megnézték Gópál múrtiját, és őket is megkínálták praszádammal. Amikor tanúi voltak Mádhavéndra Purí erejének, az összegyűltek mind megdöbbentek. Látták, hogy kegyéből az annakúta szertartásra, amelyet hajdanán, Krisna idejében mutattak be, most újra sor került. Mádhavéndra Purí minden jelenlévő bráhmanát beavatott a vaisnava hitbe, és különféle szolgálatokkal bízta meg őket.[2]

Szóval az annakúta, ez a tengernyi praszád ceremónia. Azt hiszem a szent hagyományinknak ezt a részét mindenki kedveli. „Filozófia? Elmélet? Hú, az bonyolult. Tapaszja?  Jújj, az kellemetlen. Praszád? Igen! Jövök!”

De legalább valamilyen úton-módon megérzi az ember, Krisnának ezt a vonzó erejét. És igaz, hogy az Urat bonyolult elméletekkel, filozófiával úgysem tudjátok megfogni. A vezeklésetek elöl is elfut. De ahogy láttuk tegnap, amikor Jasódá anya már feladta, akkor Krisna segített neki, hogy összeköthesse a kezét. Ezért, amíg csak egyik kezedet tartod fel, az még csak fél odaadás, ha mind a kettőt feltartod, az már a teljes odaadás.

(folytatása következik)

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.72-77.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.78-87.