Sharanagati

A megvalósítás, amivel az odaadó szolgálatot gyakorló bhakták rendelkeznek, egy másik titok. Ezért nem nyilvános, ne hirdessük megvalósításainkat. A megfelelő körben azonban, útmutatás által, isteni védelem alatt, keveseknek feltárhatjuk a titkokat, hogy lássuk helyesek-e vagy nem. A vallás tökéletessége az, hogy megfelelő megértéssel rendelkezzünk saját korlátozott voltunkról és az istenségről.

Kérdés: Mik a titkok őrzőjének és a titkok kutatójának jellemvonásai?

Tírtha Mahárádzs: A titkok őrzőjének bölcsnek kell lennie, aki nem okoz aggodalmat másoknak. Habár ő maga nagyon jól tudja, mit kéne tenni, elég türelemmel rendelkezik. Kétfajta őrzője van a titkoknak: az egyik az édes típus, a másik a keserű típus. A keserű típus a gjání: ismeri a titkot, de fösvény, nem áll készen megosztani azt. Azt mondja: „Én biztonságban vagyok, más nem érdekel!” A titkok édes őrzője azt mondja: „Nem tudok semmit! Nem értek itt semmit! De őket ismerem, és ők tudnak segíteni, ők csinálják, én csak a szolgálójuk vagyok.” Bhakti Vaibhava Puri Mahárádzs leírja, hogy a vaisnavák általában a Hariból szampradája. Ha felmerül egy filozófiai kérdés, a bhakták így válaszolnak: „Hariból! Menjünk és tiszteljük meg a praszádamot!”

A Hariból szampradája tehát a titkok édes őrzője, nem a keserű. De akárhogy is, ez nem jelenti azt, hogy buták lennének. Ha az elején buta vagy, nem probléma. De ha úgy is maradsz, az nem tölti el túl nagy büszkeséggel a gurudat.

A titkok őrzőjének is képesítettnek kell lennie. Persze sok követelmény van, de nem akarok részletekbe bocsátkozni a titkok őrzőjét illetően. A titkok kutatójának szintén képesítettnek kell lennie, vágyakoznia kell, de magasabb szinten, pusztító típusú vágyra van szükség, sóvárgásra. A szanszkrtban ezt hívják lóbhának; ha rendelkezünk ezzel a sóvárgással, akkor természetesen más követelményeknek is meg kell felelünk, követnünk kell a szabályokat. De egy szóban is összefoglalhatjuk a kutató jellemvonását: „igen”. Vagy ha két szóban szeretnéd: „igen, Gurudév”. Elevenen kell tartani a kutatást.

Dani: Hogyan tartsuk elevenen?

Tírtha Mahárádzs: Azáltal, hogy nem érjük el.

Hogyan tartsuk elevenen? Társuljatok igaz keresőkkel. Társuljatok olyanokkal, akik igazán meg akarják szerezni, el akarják érni. Ezért azt tanácsolják, hogy társuljunk a szentekkel, társuljunk bhaktákkal, de különösképp azokkal, akik nem akarnak itt maradni, akik haza akarnak menni, vissza Istenhez.

Azonban a társulásnak is vannak különböző szintjei. Egy tanítvány élhet nagyon közel a guruhoz, de ez nem jelenti azt, hogy tényleg közel van hozzá. Amíg mások lehet, hogy nagyon messze élnek, mégis teljes odaadással rendelkeznek. És ha a kapcsolat elég intenzív és személyes, akkor a mester teret ad annak, hogy éljünk; időt, hogy tapasztalatokat szerezzünk; isteni türelmet, hogy keresztülmehessünk személyes fejlődésünk különböző szintjein. Mert ha alkalmi szolgáló vagy, akkor a mester megpróbál nagyon közel tartani. Ha azonban hosszú távú szolgáló vagy: „Rendben, bármikor visszajöhetsz.” És ha azt mondod: „Gurudév, a következő életben újra találkozunk,” teljes szabadságot ad, hogy azt csinálhasd, amit akarsz. Mert nincs magasabb dolog, amit egy tanítvány fel tud ajánlani a gurujának, mint „Ismét eljövök.” Ha ezt a fajta odaadást ajánlod lelki tanítómesterednek, nézd csak meg nagyon óvatosan, hogy mi a reakciója. Ha azt mondja: „Ah, Istenem! Megint!” Akkor visszavonhatod felajánlásod.

Azt mondják, hogy van egy határ, amit saját erőnkből elérhetünk; de azon túl csak egy speciális erő által jutunk, és ez az erő a kegy. Ez az odaadó szolgálat időugrása. Ha a megfelelő pillanatban kapod az energiát, a megfelelő módon, a megfelelő mennyiségben, akkor egy magasabb szintre ugrasz. De ez az igazi metafizika.

Jamuná: Amikor valaki azon gondolkozik, hogy vajon megtegyen-e valamit, vagy sem, négy pontot kell megvizsgálnia, hogy szilárd legyen a döntésben: guru, sásztra, szádhu és paramátma.

Tírtha Mahárádzs: Hrdój, szív.

Jamuná: A kérdésem azokra a ritka esetekre vonatkozik, amikor a guru mond valamit a szív pedig valami mást diktál. Tudom, hogy elsősorban az útmutatás követendő…

Tírtha Mahárádzs: Guru.

Jamuná: …de lehetséges az, hogy a tanítvány azzal a kéréssel fordul a guruhoz, hogy ne vegye sértésként, ha ezúttal a szívét követi, különösképp ha hasonló szituáció történt a guruval is korábban?

Tírtha Mahárádzs: Nos, a guru élete, az az ő dolga. Amin keresztül ment az szintén az ő dolga. Ne utánozzuk, hanem kövessük. Van egy hosszú történet és most már elég késő van; nem akarom most elkezdeni a történetet, amely nagyon pontosan leírja ezt a szituációt, amikor még a félistenek is eljöttek és azt mondták a tanítványnak: „Ah, csináld csak, Gurudévád is ugyan ezt csinálta ebben a helyzetben.” És a tanítvány végül az mondja: „Nem. Ő azt mondta nekem, hogy ne csináljam.”

De nemrég néhány bhakta megkérdezett: „Mit csináljunk, ha a guru túl szigorú?” Olyannyira, hogy néhány bhakta el is hagyta a folyamatot, mert olyan szigorúan fenyítette őket. És valaki azt mondta: „Ah, én tudok egy alkalomról, amikor a Guru komolyan vitázott a tanítvánnyal és a tanítvány azt mondta: „Gurudév, ne légy ilyen szigorú!” a guru pedig így válaszolt: „Oh, elnézést, kicsit szigorú voltam.” Ez is bizalmi kérdés. A sásztrákban ez áll: szidást kapni a felsőbb szintekről nem könnyű. Egy kívülállóval nagyon udvarias vagy: „Igen, prabhu! Oh, mátádzsí, isten hozott…” – udvariasan. De egy családtagnak azt mondod: „Hé, mi ez az ostobaság, amit csinálsz? Buta városlakó!” Családon belül szabadon vitatkozhatsz.