Sharanagati

Kérdés: A dal[1] első versszakának vége: „Kérlek szabadíts meg a személyem iránti tiszteled minden vágyától! Nem tudom, hogy helyesen van-e lefordítva. Személyem iránti tisztelet?

Tírta Mahárádzs: Tisztelet abban az értelemben, hogy mindannyian elismerésre vágyunk. Kreált idtentitásunk finom elégedettsége: „Ha szépen bánnak velem, boldog vagyok. Ha nem bánnak szépen velem, nem vagyok boldog.” Ebben az értelemben.

Kérdés: A kérdésem a következő: Miért szükséges megszabadulni ezektől a vágyaktól? Természetes módon vágyakkal érkezünk, és természetes, hogy mindannyian megpróbáljuk az öt érzék vágyait kielégíteni és ezen keresztül élvezetet és boldogságot szerezni. Elsőre ellentmondásosnak tűnik, mert amikor alászállunk ide, feltöltenek ezekkel a vágyakkal, és aztán azt várják tőlünk, hogy itt és most megszabaduljunk ezektől.

Tírtha Mahárádzs: Nos, nem itt és most! Ez egy lassú folyamat, de hatásos.

Megjegyzés: Ez az, ahogy én megértettem, és még kegyért is fohászkodunk ebben a tekintetben.

Tírtha Mahárádzs: Igen! „Ha az önző vágyak hibák, akkor kérlek segíts megszabadulnom ezektől a hibáktól!” És az érzékek elégedettsége az igazi elégedettség árnyékát adja csupán. A lelki, belső elégedettség sokkal elégedettebbé tesz. Mindenki az érkékek kielégítése után fut, és mégsem boldog senki. Mindenki többet, mást, a másikat akarja. Az igazi elégedettség tehát akkor jön, amikor nem kifelé, hanem befelé fordulsz. Nem utasítjuk el ezeket az érzékszerveket, de megpróbáljuk őket az Úr szolgálatában használni. Látjuk az oltár szépségét, hallgatjuk a bhadzsant. Habár tudjuk, hogy a szem néha erre-arra jár, mégsem szedjük ki, azért mert néha hibázik, hanem megpróbáljuk fókuszálni, jóga alá terelni azokat – jóga azt jelenti felügyelet. És gyakorlatilag minden más érzéket el tudunk foglalni a Legfelsőbb szolgálatában, mert az érzékeken keresztül csak az anyagi szférát tudjuk érzékelni. Ha túllépünk az érzékeken, akkor meglátuk, ami azokon túl van. Atah srí-krsna-námádi na bhvéd gráhjam indrijaih / szévónmukhé hi dzsihvádau szvajam éva szphuratj adah[2] – „Csupán az érzékek által lehetetlen meglátni a Legfelsőbb Urat, azonban ha felébred a szívben a szolgáló hangulat, ezen tisztulás által képesek leszünk érzékelni.” A szuper-érzékekkel tehát, a megtisztult érzékekkel, képesek lehetünk érzékelni egy másik világot, egy másfajta elégedettséget is. De ez egy folyamat.

Megjegyzés: Ez egyre inkább érthető a számomra, és el tudom fogadni. De az élet odakinn pontosan a másik irányba tart. Sajnos ez az, ahogy jelenleg megnyilvánul.

Tírtha Mahárádzs: Mi azonban megpróbáljuk, keményen dolgozunk, hogy megváltoztassuk azt a helyzetet.

Kérdés: Meg tudod magyarázni, hogy a világban miért az öt érzék megnyilvánulása a többség, és a többi dolog, amit próbáltok gyakorolni nincs túlsúlyban? Miért van ez így?

Tírtha Mahárádzs: Nos, nem úgy van. A legtöbben Istenért dolgoznak. Mert a Föld bolygó nagyon jelentéktelen, néhány milliárd ember itt meg ott, műveli az illúziót. Azt mondják a kuruksétrai csatában hatszáznegyvenmillió ember halt meg. És azt is mondják, hogy amikor Krsna felügyeli a teheneket, milliárdnyi tehénről gondoskodik. El tudod képzelni, hogy egy kis földdarabon milliárdnyi tehén? Azt fogod mondai: „Óh, igazán szép történet.” De az Úr csodatevő. Bármit megtehet, amit akar. És környezete is olyan, mint egy másik dimenzió. Nem csak egy kis falu, hanem az egész teremtés középpontja.

A dimenzók a látásmódodtól függenek. Most úgy tűnik, hogy egy néhány bhakta ül itt, kint pedig másfélmillió ember rohangál. De azt kell, hogy mondjam: ez a csoport itt, képes megmenteni mindazokat odakint. Ha telihold van az égen, mi haszna a milliónyi jelentéktelen csillagnak? Valójában Isten szolgái sokkal többen vannak, mint azok, akik elutasítják a szolgálatát. Kérlek, segítsetek ezt elmagyarázni másoknak! Aztán legközelebb új ásramot kell keresnünk, mert nem fogunk beférni ebbe a szobába.

Krsna a Gítában azt mondja: „Sokezer közül, egy keresi a tökéletességet”[3]. Ne lepődjetek meg tehát, hogy az emberek gyakorlatilag tudatlan életet élnek. Egyszerűen csak az érzékek, az ösztönök, az anyagi tradíciók befolyása alatt rohannak, vagy neveltetésük szerint cselekednek. Ha megfigyeled hogyan élnek, azt látod majd, hogy olyan ez, mint egy bábszínház – nincs egyéni életünk, hanem különböző erők irányítják őket. Nem jelenti azt, hogy ha látod ezt, akkor te jobb vagy. De azt jelenti, hogy szerencsésebb. Mert ha látod a játék rejtett szabályait, akkor megtört az anyagi illúzió mátrixa. És beléphetsz az anyagi élet erdelyébe, és eléred a legfelsőbb célt.

Amit érzékeinkkel érzékelünk az az egész létezésnek egy nagyon kis szegmense. A többség, a nagyobb rész, túl van az érzékek felfogásán. Azt mondhatom, hogy ez a fontosabb rész. Folytassátok tehát a kutatást, és egyre többet értünk majd meg, és egyre inkább átadjuk magunkat a magasabb célnak. És akkor ennek megfelelően leszel jutalmazva.

[1] Bhaktivinód Thákur: Kripá bindu díjá című dala

[2] Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.234.

[3] Bhagavad-gítá 7.3.