Archives

Calendar

September 2021
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




20883026_10155605320315489_1441111248175560339_n (1)

Mahádév kérdése: Úgy kell tekintenünk a gurura, mint egy egyedüli ’eszközre’ vagy összekötőre a Jóistennel, vagy egészen másképp kell ránéznünk?
Szvámí Tírtha: A tanítvány tudatosságán múlik, hogy mit fog érzékelni a mesterből: vajon egy félelmetes tanítót lát benne, avagy Isten hírnökét, hogy úgy mondjam, avagy a felsőbb valóság sokkal bensőségesebb, finomabb aspektusát? Ám ahogy mondtam, ez isteni védelem alatt áll. A guru isteni funkció, nem pedig emberi. Ha ez az isteni érintés beléphet az életünkbe, szerencsések vagyunk. Később pedig a piciny részleteket a magunk számára kell összeraknunk, magunknak kell megérteni. De ez nem azt jelenti, hogy a guru egy mágus, és nagy hirtelen a semmiből megtisztítja a tudatunkat, mindennel ellát az életben, és megment az örökkévalóságnak. Ám ez egy folyamat, azon múlik, mennyire műveljük; s lassan-lassan a valóság egyre mélyebb rétegeibe kell eljutnunk, ezáltal a mesterről alkotott képünk is egyre árnyaltabbá válik, és közelebb kerülhetünk a valósághoz.
Mahádév: Sok ősi fohász vagy mantra van, mely a lelki tanítómestert dicsőíti. Az egyik leghíresebb indiai mantra így hangzik: „Aszató má szad gamaja”, melyet csak napkeltekor szoktak mondani, de megvizsgálhatjuk egy kicsit szimbolikusan ezt a mantrát? Mint mikor a fényt dicsőítjük, és a fény tudatában magát a gurut is? A mantra mélyebb értelmét tekintve olyan, mint egy kiáltás a guruért.
Szvámí Tírtha: Nos, általában keleten mindenki tudja, hogy a mestert szolgálva bizonyosan belépést nyersz a magasabb valóságokba. Éppen ezért a mester képviseli a kapcsolatot az emberi és az isteni birodalom között. Ebben az értelemben bármi, amit érzékelünk, ennek a kapcsolatnak a része. Vagy bármi, amit gyakorlunk, segíteni fog nekünk abban, hogy észrevegyük ennek az isteni kapcsolódásnak a jelentőségét.
Léteznek közvetlen mantrák, melyek a mester áldásait dicsőítik, amelyek azt fejezik ki, hogy hogyan viszonyulunk a megváltónkhoz. Talán más mantráknak más a szövegezése, ám mentalitásunk szerint fel fogjuk majd ismerni a különböző mélyebb vagy misztikusabb jelentéseket. És természetesen, ha a lelki tanítómesterünkre összpontosítjuk figyelmünket, akkor mindenütt őt fogjuk látni. Semmi sem hiányzik a képből.
Ebben az értelemben az Aszató má szad gamaja – „A valótlanból vezess a valóságosba!”….ki fog engem a valóságba átvezetni? Valakinek fel kell vállalni azt a szerepet. És mi a valóság az én számomra? A valóságot a mester képviseli, aki már látta a valóságot. Ő annak a világnak a része, és én ennek a világnak vagyok a része, az óceán két oldala között valakinek be kell töltenie a hírvivő szerepét, akárcsak egy révész, aki segít majd nekem átkelni.
Vagy: „A sötétségből vezess a világosságra!” Természetesen a ’fény’ az örök fény, és a guru az az ember, aki képes elhozni a fényt még a sötétségben is, ez tehát tulajdonképpen egy neki szóló fohász is egyben. És végül: „A mulandóságból vezess a halhatatlanságba, vezess az örökkévalóságra!”– ez a legjobb fohász, amit mondhatunk, ha valamiféle pozitív eredményt szeretnénk.
Mahádév: És végül milyen lelki tanítómesternek lenni? Nagyon nehéz elviselni az összes egyéniséget, akik körülötted vannak, viselni az összes felelősséget más emberekért; vagy ez csupán az emberiség üdvéért végzett boldog szolgálat?
Szvámí Tírtha: Hát, miféle választ szeretnétek – a hivatalosat vagy a valósat?
Mahádév: Mindkettőt.
Szvámí Tírtha: Rendben, akkor a hivatalos így hangzik: ó, ez egy boldog szolgálat! Ha az emberi véleményemre is kíváncsiak vagytok: természetesen ez néha elviselhetetlen. De az igazán valódi válasz ez: fogalmam sincs, mert én nem vagyok mester. Én a mesterem szolgája vagyok, tehát jobban teszitek, ha őt kérdezitek erről.
S ez most nem vicc. Szeretném fenntartani ezt a mentalitást – hogy annak ellenére, hogy néhányan egyfajta lelki vezetést várnak el tőlem, a szolgájuk szeretnék lenni, a segítőjükként tevékenykedni, mint ahogy Sríla Srídhar Máhárádzs mondta: „Tanítványok vagyunk, s örökké azok is maradunk.” – ez az én törekvésem. Köszönöm szépen a figyelmeteket!

 

 



Leave a Reply