Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2015.09.06-i szófiai délutáni tanításából)                                                             

(az előző hétfői pénteki tanítás folytatása) 

Nincs magasabb tudás, nincs felsőbb tudomány, mint az a tudás, mely Krsna odaadó szolgálatára vonatkozik. Azt hiszem már sokszor elmondtam nektek, de újra el kell ismételjem azt, hogy 64 féle kelléke vagy eleme van az imádatnak, amiket felajánlhattok. S az én személyes kedvencem az, amikor olyan dolgot is felajánlhattok, ami nektek kedves, amit ti szerettek – hogy azt is odaadhassátok Istennek. Azt hiszem ez teszi nagyon személyessé. S mi a ragaszkodásunk végső tárgya?

Válasz: Önmagunk.

Szvámí Tírtha: Tehát, végül ezt a számunkra nagyon kedves tárgyat szintén oda kell adnunk, fel kell ajánlanunk. Mert ettől válik igazán személyessé. Láthatjátok, hogy ez nem egy elméleti tudomány, hanem ez az élet. Ez az odaadó élet! „Uram, kész vagyok átadni magam Neked!” A tudomány mindig eleven. Az igazi tudomány mindig gyakorlati.

Rendben, most megértettük, mi az a legfelsőbb tudomány. De „Mi nyújtja a világon a legdicsőbb hírnevet?”[1] Általában nagyon ambiciózusok vagyunk. Mások figyelmének a középpontjában akarunk lenni. Élvezni akarjuk mások figyelmét, híresek akarunk lenni. Tehát, mi a legnagyobb hírnév?

Mahábháva: Bhaktának lenni. A szolgák szolgájának lenni.

Szvámí Tírtha: Nos, azt hiszem téged megfertőzött ez a vaisnavizmus. Mert valahogy a válasz nagyon hasonló ahhoz, amit említettél. „Az élőlény legnagyobb dicsőségére az válik, ha Srí Krsna híve lesz.” Tehát, bhaktának lenni – ez egy nagyon kivételes helyzet. S például miért imádjunk egy tiszta bhaktát? Mert nekik ott lakozik valaki a szívükben. Az Isteni Pár van a szívükben. Tehát, ha meg akarjátok találni Őket, kerüljetek egy szádhu közelébe. Akkor majd könnyen ráleltek a mi drága szeretett Isteni Párunkra. Ez teszi a szádhut, a tiszta bhaktát olyan értékessé a számunkra. Ezért olyan magasztos helyzet bhaktának lenni.

De azt mondhatjátok erre: „Bár én bhakta vagyok, a Földön senkinek sincs tudomása a szolgálataimról, olyan jelentéktelen vagyok. Mit ajánlhatok én fel Krsnának? Neki mindene megvan.” De a lelki valóságban más mércével mérik a dolgokat, mint itt a Földön. Nem a számok, a dolgok súlya és hossza az, ami számít a lelki világban, hanem ez egy sokkal finomabb minőség. Ez a finomabb minőség, valamennyi apró, jelentéktelen szolgálat érzelmi túlfűtöttsége. A teremtett világon mindennek az Úr Krsna a birtokosa. Csupán egy dologra van szüksége – a szeretetetekre. Ezért olyan áldásos dolog bhaktának lenni. Még, ha senki sem tud itt a földön végzett szolgálatotokról, ne aggódjatok, a lelki világban jegyzik ezeket a dolgokat.

Folytathatjuk a harmadik kérdéssel? „Mi a legértékesebb a világ minden kincse közül?” Ki számít gazdagnak, más szóval: Mi a legnagyobb kincs?

Válasz: Préma.

Szvámí Tírtha: Igen. „A legértékesebb kincset az birtokolja, aki a Rádhá és Krsna iránti szeretetben a leggazdagabb.” Hová helyezed magad a gazdagság mércéje szerint?

Válasz: Koldus.

Szvámí Tírtha: Koldus? Milyen ragyogó pozíció! Nemrégiben találkoztam egy elég befolyásos személlyel, aki azt mondta: „Nos, én meglehetősen gazdag vagyok”. Tehát, a világ gazdagsága sem tudja kielégíteni a vágyaidat. Ha nincs valamid, akkor meg akarod szerezni. Ha megszerezted, akkor többet akarsz. Ha több van, akkor még többet akarsz. Ennek a történetnek nincs vége. S azt mondom nektek, hogy ez az anyagi világ az eredeti tükörképe – ugyanígy működik a lelki világban is. Ha nincs benned istenszeretet, akkor szeretnéd, hogy legyen. Ha már kaptál egy cseppet, akkor kettőt akarsz. S ha két cseppet kaptál, akkor egy pohárnyit, majd egy óceánnyit akarsz. Ez a kapzsiság, ez az alapvető kielégíthetetlen kapzsiság, ami mindannyiunknak a birtoka. S úgy hiszem, mindannyian ismerjük ezt az érzést, ugye – többet akarni! Csupán át kell ültetnünk ezt az anyagi elégedettségre irányuló érzést a lelki szolgálatra.

Mi az univerzum időkerete? Brahmának egy élete. Ez egy nagyon hosszú időintervallum – mintegy háromszáztizenegyezer milliárd év. De azt mondják, hogy ez Krsna számára csupán egy szempillantás. Hasonló módon, ha az egész teremtés összes vagyonát fel is halmozzuk ez teljesen jelentéktelen az istenszeretetnek ehhez a kincséhez viszonyítva. Ezért nem tudjuk megvásárolni azt. Lehetetlen kompenzálni vagy akár megvásárolni. Ez nem egy árucikk. Ez valami más, ez egy olyan kincs, melyet ingyen osztogatnak.

(folytatása következik)

[1] Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád: Az élet végső célja