Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaJun
25
(Szvámí Tírtha 2016. július 30-án reggel Szófiában elhangzott tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
Tehát fohászkodjatok úgy, ahogy Ardzsuna tette! De ő akkor mit kapott? Egy tanártól azt várnánk el, hogy mindig nagyon elnéző, nagyon derűs, nagyon bölcs legyen, s még sok ilyesmit. Hosszú az elvárásaink listája: ‘Figyelnie kell rám, stb.’ De mit kapott akkor Ardzsuna, amikor kifejezte a hajlandóságát, hogy tanulni akar? Nagyon udvariasan Krsna ezt mondta: „Ó, Kedves barátom! Valami olyan miatt bánkódsz, ami általában az intelligens embereket nem befolyásolja.” Mit jelent ez? ’A legnagyobb tökfilkó vagy.’ – hogy egyenesebben fogalmazzak. Ám Krsna udvarias Isten, tehát azt, hogy ’ostoba vagy’, nagyon szépen fejezi ki.
De ez az, amit kaptok, ha kifejezitek, hogy hajlandók vagytok tanulni. Miért? Mivel egy igazi tanár soha nem mulaszt el egyetlen lehetőséget sem, hogy kijavítsa a hiányosságaitokat és a hibáitokat. Milyen oktatót szeretnétek? Aki hagy benneteket a sötétségben bolyongani és pátyolgatja a hiányosságaitokat? Vagy valaki olyat, aki átvágja az illúziót, még ha fájdalmas is? Nem kell guru azoknak, akik itt akarnak maradni. Nekik jobb, ha nem követnek, nem fogadnak el gurut. Guru azoknak kell, akik nem akarnak itt maradni. Akik készek továbbmenni, legalább a hajlandóságuk megvan rá. S akkor Krisna természetesen elkezdte oktatni Ardzsunát az isteni tudásra.
Tehát a Gítában láthatjuk Krsnát természetfeletti isteni lényként. Láthatjuk Őt tanárként, mentorként. Mivel tökéletesen elemez és bemutat mindent, láthatjuk Őt, mint bölcselőt. De végső soron Krsnát mint koldust is látni fogjuk. Hiszen mindig a valódi arcát mutatja – még akkor is, ha tanárként, bölcselőként, vagy Istenként akar cselekedni. Mit mond gyakorlatilag minden fejezet végén: „Amivel rabul tudsz Engem ejteni, az a bhakti.” Amikor például a jógáról beszél, leírja a jógik és a jógaiskolák különböző fajtáit – mit mond a végén? „Az összes jógi közül az a legkiválóbb, aki a legmeghittebben egyesül velem a prémában, az odaadásban.”[1] Még ebben a kozmikus kinyilatkoztatásról szóló 11. fejezetben is ezt mondja: „De a bhakti által lehet Engem megismerni, úgy ahogyan vagyok.”[2] Ily módon még a Gítában is úgy találkozhattok Krsnával mint a szeretet koldusával, mint a szeretetetek koldusával. Miért javasolja azt, hogy „Az odaadás, a szeretet által érhetsz el Engem”? – miért? Mivel szüksége van a figyelmedre, azért hív így: „Jöjj Hozzám! Ha Velem jössz, Én veled megyek!”
Összefoglalva, nagyon sok különféle módon mutatkozik meg a Legfelsőbb – mint Isten, mint tanár, mint jóakaró. De végső soron nagyon közel lehet kerülni Hozzá, és lehet, hogy Ő is közel kerül hozzád. S amikor ez megtörténik – az a találkozás a Jóistennel. Az az igazság győzelme az illúzió felett. Az a lélek győzelme az anyag felett. Az az ékádasí napja egy bhakta számára.
Álljatok készen a találkozásra a Jóistennel! Törekedjetek az önfegyelmezés, az osztozás és az áldozatosság gyakorlására! Ám ácsárjáink szerint ezeknek a különféle lelki gyakorlatoknak a csúcsteljesítménye a Szent Nevek tiszta zengésében koncentrálódik és egyesül. Az a legjobb áldozat, az a legjobb önfegyelmezés. Az a legjobb osztozás. S ha számunkra a Jóisten egy tiszta képviselőjén keresztül nyilvánul meg, akkor Naróttam dász Thákur bhadzsanja a mérvadó. Ebben Srí Rúpa Manydzsaríhoz fohászkodik: srí rúpa manydzsarí-pada, széi móra szampada/ széi vrata széi tapa, széi móra mantra-dzsapa – „Srí Rúpa Manydzsarí lótusz lába – számomra ez a tapa, ez a vezeklésem, ez a vrata, ez az esküvésem, ez a mantrám, a meditációm és ez a dzsapám, a mantrazengésem.” Tehát ez a megvalósítása mindezen spirituális gyakorlatnak.
(folytatása következik)
[1] Bhagavad-gítá 6.47.
[2] Bhagavad-gítá 11.54.