Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2016. 08. 26-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Legendás volt Sríla Prabhupád arról, hogy ugyanúgy viselkedett egy Nyugati luxusszállodában, mint egy egyszerű szalmakunyhóban Indiában. Független volt. Ha valami megadatik az is jó, és az is, ha nem. Nem háborgatta semmi. Sokszor kritizálták azért, mert elegáns karórákat, gyémántgyűrűket vagy hasonlókat fogadott el. Azonban számára ez szolgálat volt. El akarta fogadni tanítványaitól az ily módon jövő felajánlásokat, szolgálatokat. Elfogadta és gyakorlatilag azonnal tovább is adta. Nem volt szüksége luxus karórákra. Ő az örökkévalóságban élt!

S amit még nagyon szerettem benne, az a tréfás, viccelődő hangulata. Általában, amikor megérkezett Amerika különböző repülőtereire, interjút készítettek vele a VIP szekcióban, ahol nagy virágfüzéreket kapott. Egyszer egy fiatal, miniszoknyás hölgy interjúvolta meg. Kissé tapintatlan volt ez a ruhaviselet, de ez volt a divat a 60-as években. Majd a hölgy feltette az utolsó kérdését: „Miért van leborotválva a feje?” Milyen komoly kérdés! Mire Prabhupád visszakérdezett: „S önnek miért van leborotválva a lába?” Ekkor mosolyogva így szólt: „A mi filozófiánk: hűvös, (higgadt) fej és meleg lábak”. Annyira vicces! Ha kaptok egy ostoba kérdést, azonnal adjatok egy frappáns választ. Nagyon-nagyon különleges ember volt!

Amíg Sríla Prabhupád jelen volt itt a Földön, azt mondják, hogy egy nagyon különleges fény csillogott a tanítványai szemében. A szívükben mindig velük volt Prabhupád. 1977-ben úgy tervezték, hogy Magyarországra is ellátogat. Azonban Krisnának más tervei voltak és elszólította e nagyon kedves bhaktáját. Mégis a Gurudévvel való találkozásunk által, mindig azt éreztük, hogy Sríla Prabhupáddal is találkoztunk. Később, amikor nem volt lehetőségünk, illetve csak párónknak adatott meg találkozni Sríla Srídhar Mahárádzzsal, ugyanez az érzésünk volt, hogy Gurudév által Vele is találkozhattunk. Ez a parampará rendszere. Egy igaz tanítvány mindig képviselője, megtestesítője mesterének.

Végül hadd idézzem fel a legkedvesebb történetemet Róla és a mindenhová vele tartó titkárával kapcsolatban! Akárhová is érkezett, a bhakták nagyon extatikus hangulatban fogadták. Nézzétek csak meg a róla készült filmben, hogy némelyek valóban elájultak! Ugráltak, táncoltak, hatalmas kírtant tartottak, virágesőt szórtak, virágfüzérekkel fogadták Őt. Valaki mesélte, hogy amikor Prabhupád elhaladt mellette és a virágfüzéréről lehullott egy virág azonnal odaugrottak, hogy megkaparintsák. Történt egyszer, hogy a személyi titkára, aki mindenhová magával kísérte, bizalmasan feltárta a szívét mesterének. Így szólt: „Prabhupád, téged annyira szeretnek a bhaktáid! Mindig táncolnak, ugrálnak és potyognak a könnyeik. Annyira szeretnek Téged!” Mindezt akkor mondta, miközben Prabhupádot masszírozta, s Ő erre nem szólt egy szót sem. Majd a bhakta tovább folytatta: „Nekem nem potyognak a könnyeim, nincs ugrálhatnékom, semmi. Nem érzek semmit sem Irántad”. Erre se szólt semmit Prabhupád. Befejeződött a masszázs, Prabhupád kiment és lezuhanyozott. Eközben a bhaktánk elkészítette a vacsoráját és behozta a tányért; Prabhupád nem szólt semmit. Nekilátott a vacsorának, a titkár pedig az ajtónál várakozott. Majd végül Prabhupád megkérdezte: „Örülsz, hogy szolgálhatsz engem?” Mire a barátunk így válaszolt: „Igen, persze, hogyne! Szeretlek szolgálni!” „Látod, ez a szeretet! Ugrálni és táncolni mindenki tud, de szolgálni?”

Sríla Prabhupád a lelki dédatyátok. Tudjátok az apa néha szigorú, mert az ő felelőssége a gyerekek felnevelése. De a nagypapák mindig nagyon kedvesek. Ezért a puspándzsali alkalmával, próbáljátok meg ennek a szerető dédatyának a szívetek legjavát is felajánlani a virágszirmokkal együtt, hogy a felajánlásotok eljusson Őhozzá! S fohászaitokban kérhettek is Tőle, egyben felajánlva mindazt lótuszlábainál!

 



Leave a Reply