Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.08.17-i ludastói reggeli tanításából)

A kedvező feltételrendszertől indult a közös gondolkozásunk, hogy vajon hogyan lehet megteremteni az eszményi feltételeket a bhakták számára a Legfelsőbb Úr, szeretett Krisnánk imádatához. Ehhez természetesen vannak külső feltételek. Sríla Prabhupád nagyon részletesen leírja, hogy mik azok a szükséges feltételek, hogy a Szent Neveket az ember békésen és lelkesen tudja zengeni. Elmondja, hogy egy szent és elvonult környezetetet kell keresni, mely legyen nagyon békés, tiszta és gyönyörű, lehetőség szerint egy tó partján, tele ludakkal, hattyúkkal. Illetve kacsáknak és más madaraknak is feltétlenül kell lenniük, akik gyönyörűen énekelnek és úszkálnak a vízen. Legyen minden nagyon szép, ahol az összes külső feltétel adott, mint például a gyönyörű természet, mely ezt a szépséget és békességet nyújtja.

Az elvonultság vagy az elzártság az itten megvan Ludastón, ez a világ vége. Megtalálható bizonyos fokú természeti szépség is, van tó, bár az csak időszakos formában nyilvánul meg. Csupán a kacsák hiányoznak, mint, ahogy a víz is. Egy tó partján ülünk, azonban ebben sajnálatos módon nincsen víz. Hattyúk viszont vannak, hiszen itt ültök ti is, tiszta szívű bhakták, akik gyakoroljátok ezt a folyamatot. Tehát úgy hiszem, hogy a külső feltételek nagyon is adva vannak.

De vajon mik a megfelelő mantrázásnak a belső feltételei? Úgy gondolom az mindig nagyon hasznos, ha emlékeztetjük magunkat a Szent Név természetére, gyakorlatára, fontosságára, hiszen ez a hitünknek, utunknak egy nélkülözhetetlen összetevője. És ahhoz, hogy ezt a gyönyörű isteni szolgálatot jól tudjuk csinálni, ehhez külső és belső feltételekre is szükség van. Kívül szépség, belül békesség.

Most pedig, hadd idézzek néhány gondolatot  Sríla Prabhupád egy szenior tanítványától, Gour Góvinda Szvámítól, „A Náma legfőbb áldása”.

„Mi a Szent Nevek legfőbb áldása? Azt mondhatjuk, ha a Szent Nevekről beszélünk, hogy háromféle mantrázás létezik: a vétkekkel terhes, a námábhásza – a Szent Név árnyéka, és a tiszta mantrázás. Aki vétkekkel terhesen mantrázik, annak minden anyagi vágya teljesül – ‘ez nagyon csábító lenne sokak számára’. Tehát az úgynevezett vallásosság, a gazdasági gyarapodás és az anyagi vágyak beteljesülése mind-mind elérhető a Szent Nevek vétkekkel teljes zengése által. Aki a námábhásza, a Szent Név árnyéka szintjén van, az elnyerheti a  muktit, az üdvösséget. A Szent Név tehát megadja ezt a négyféle dolgot: a dharmát (vallásosság, magasabb életcél), az arthát (anyagi gyarapodást), a kámát (érzéki vágyak beteljesülését) és a móksát (üdvösséget). Azonban ezek nem a legfőbb áldásai, erényei a Námának, a  Szent Névnek . Ezek másodlagos eredmények és automatikusan teljesülnek éppúgy, mint a mangófa esetében. Ha mangófát ültettek az elsődleges cél az, hogy mangót szüretelhessetek majd róla. De hogyha kiterebélyesedik ez a fa, akkor automatikusan ad árnyat és tüzelőt is. Ha az első cél megvalósul, akkor automatikusan a többi cél is beteljesedik. Az elsődleges célunk, hogy érett mangóhoz jussunk, de ezáltal a másodlagos célunk is automatikusan beteljesedik. Hasonlóképp a Szent Név is megadja számotokra a dharmát, arthát, kámát és a móksát, azonban ezek nem a legfőbb áldásai a Námának.

 A Szent Név zengésének elsődleges gyümölcse, fő áldása, az Krisna szeretete. Ha tiszta és vétek nélküli a mantrázásotok, akkor elnyeritek a Krisna-prémát, a Krisna iránti rajongó szeretetet, azaz magát Krisnát is. Különösképpen a kali-jugában, mivel a Szent Név az Krisna inkarnációja és ez a legfőbb avatár, a legfőbb megjelenés.  

„Nincsen különbség Krisna és a Neve, saját maga között, vagyis a tiszta Név, a suddha-náma szintjén. Hogyha az ember Krisna Neveit tisztán zengi, akkor elnyeri majd az Istenszeretetet, és ezáltal, magát Krisnát is. Ez a fő gyümölcse, fő áldása a Szent Neveknek.  A dharma, artha, káma és móksa automatikusan be is teljesedik, de egy tiszta bhaktát ez nem nagyon érdekel.”

Nem csupán arról van szó, hogy milyen gyakorlatot folytattok, hanem arról is, hogy milyen minősége van a gyakorlásotoknak. Egyszer Gurudév mesélte, hogy Indiában még a politikusok is nagyon tisztában vannak a mahámantra erejével. Amikor Indira Gandhi már nem birtokolta tovább politikai hatalmát, elvesztette a választásokat, akkor az egyik tanácsadója felment a Himalájába, hogy egy adott tapaszját, mahámantra áldozatot végezzen, azért hogy újra visszakerülhessen a hatalmi pozíciójába a főnökasszonya. Erre Gurudév azt mondta, hogy: Ez egyfajta politikai mantrazengés, nem a tiszta Náma, mert a célja valami más, egy titkos választási kampány.

Tehát nem egyszerűen a gyakorlatról van szó – mint a mantrázásról – hanem arról, hogyan mantrázunk, mivel annyiféle mentalitással lehet zengeni a Szent Neveket. Hare Krishna Hare Krishna Krishna Krishna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare.

(folytatása következik)