Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A védák alapvetően a Legfelsőbb Isteni Valósághoz való közeledésnek háromféle módját javasolják.  Az első a karma-kánda, a második a gjána-kánda és a harmadik az upászaná-kánda.

A karma-kánda áldásos jócselekedetet jelent, például: ‘Ha áldozatot mutattok be, akkor a Mennyei bolygókra juttok’. És ez így működik, ahová szeretnétek elérni, oda juttok majd. Ahogy a Gítá mondja: „A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, akik a szellemeket és hasonlókat imádják, azok közéjük születnek majd, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni!”[1] Ez mind megvalósulhat. ’Akció – reakció’, tett – következmény, ezek mindig együtt járnak. Megválaszthatjátok az utatokat, megválaszthatjátok, hogy hova szeretnétek jutni és el is érhetitek azt – ez nem probléma, ezek megadatnak. Természetesen itt a ‘karma’ nem hétköznapi cselekedeteket vagy a karma törvényét jelenti, hanem a rituális cselekedeteket.

A második út a gjána-kánda vagyis a védikus tudományok művelésének összessége. A dolgok analitikus, tudományos megközelítése, mely általában egy nagyon magas szintű, erősen aszketikus lemondással jár együtt. Ez egy spekulatív, teoretikus módszer – mely itt nem kimondottan negatív értelmű, hanem egyfajta gondolkodásmódot jelent.

Míg a harmadik módszer az upászana-kánda, ami az odaadás útja.

Tehát, ha ezt a hármas felosztású rendszert akarjátok követni, akkor vagy tetteket végző áldozathozók lesztek, vagy tudást gyakorló tudósok, de előbb-utóbb úgyis bhaktákká váltok. Ez nem jelenti azt, hogy egy bhakta nem cselekszik, vagy nem rendelkezik kellő tudással, hanem inkább azt, hogy ezekkel a képességekkel már rendelkeztek, sőt még valami pluszt is hozzátesztek – ami az odaadásotok. Emlékeztek olyasmire az életetekből, amikor nagyon rajongtatok valamiért? Csak úgy szárnyaltatok, semmi nem korlátozott benneteket. Egyfajta szerelem, amikor a mennyekben jártok. Majd, nem sokkal ezután leszálltok a földre. De legalább ily módon egy kis ízelítőt kaptatok abból a többletből, hogy milyen is lehet az upászaná-kánda. Mivel, ha valóban lelkes bhakták vagyunk, akkor a Legfelsőbbhöz teljesen más szinten közeledünk. Az igazság közvetlen ismerete – az istenélmény, Isten megtapasztalása, hiszen ameddig egy számítgató folyamatot követünk, addig ez nehezen valósulhat meg.

„Amíg az élőlény elméjét az anyagi természet három kötőereje (a jóság, a szenvedély és a tudatlanság) szennyezi be, addig ez az elme olyan, mint egy gazdátlan, szabadjára engedett elefánt, s nem képes túllépni azon, hogy érzékeit használva jámbor és bűnös tetteket hajtson végre. Ez azt eredményezi, hogy az élőlény az anyagi világban marad, hogy élvezze és elszenvedje az anyagi cselekedetekből származó örömöket és fájdalmakat.

Mivel az elmét a jámbor és bűnös cselekedetek iránti vágy tölti ki, természetes, hogy a kéj és a düh a hatalmába keríti, s így vonzódni kezd az anyagi érzéki élvezetekhez. Az elmét tehát a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerői irányítják. Tizenegy érzék és öt anyagi elem van, s e tizenhat dolog közül az elme a legfőbb. Az elme az oka, hogy különféle testeket öltünk a félistenek, az emberi lények, a négylábúak és a madarak között. Aszerint, hogy az elme magasabb vagy alacsonyabb rendű helyzetben van, magasabb vagy alacsonyabb rendű anyagi testet fogad el.”[2]

Rendben, ha az elménk által a félistenek közé születhetünk – az egy jó üzlet. Ha számítgattok, akkor ezek várhatóak: hosszú élet, nagy boldogság, csupa élvezet, nem létező öregség.

Baladév: De ez véges!

Szvámí Tírtha: Ez igaz, de ne legyünk ilyen negatívak! Azonban, ha az elménk a madárfajok közé vezet bennünket… nos, tulajdonképpen szívesen elfogadnék egy madár születést. Mivel, a szadhanájuk igencsak optimális. Napkelte előtt ébrednek, ami nagyon áldásos, könnyedén, szabadon mozognak, tudnak repülni és mindenki szereti, ahogy énekelnek! Csupán az étkezésükkel van némi problémám, mivel időnként bogarakat enni…?! Viszont, ha éppen egy olyasfajta madár születést sikerül elcsípni, akik csak magokon élnek – akkor az rendben van. Ráadásul általában rövid ideig élnek – ha nem éppen varjúnak vagy papagájnak születtek, mivel nekik hosszabb az életük, tehát ez nem annyira szerencsés. Azonban a varjak teremtésével kapcsolatban van egy nagyon érdekes titok, bár nem annyira kedvező születés, de bizonyos értelemben nagyon okosak, igen éles elméjűek. Például az utakon, gyakorlatilag mindenféle madarat lehet látni elütve, kis testűt és nagy ragadozót egyaránt, de varjút sohasem. Láttatok valaha egyet is elütve? Nem, szóval nagyon, nagyon különleges madarak.

Viszont komolyra fordítva a szót a vizsgált témával kapcsolatban: az elme minden bizonnyal elvezet bennünket életünk következő fejezetéhez. Az idézett versben az elme és a cselekvő, informatív érzékek vannak megemlítve – az elme a tizenegyedik; plusz az öt anyagi elem, mint érzéktárgyak. És ezek között az elme olyan, mint egy központi feldolgozó egység.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 9.25.

[2] Bhágavata purána 5.11.4-5.



Leave a Reply