Sharanagati

Emlékezzetek csak a kőfaragó történetére. Nehéz élete volt, egész nap faragta a köveket. Aztán így gondolkodott: „Olyan szegény és haszontalan vagyok, erősebb akarok lenni.” Azért kezdett tehát imádkozni, hogy király lehessen. Király lett és aztán rájött, hogy a nap milyen nagyon perzsel, ezért nap akart lenni. De később rájött, hogy a felhő még a napnál is erősebb, mert képes eltakarni a napot. A felhőből pedig jött az eső. Az esőcseppek pedig elvágják a hegyet. Végül pedig megérette, hogy semmi értelme királynak, napnak, felhőnek lennie, visszatért tehát a vízhez. A víz pedig ugyan abban a helyzetben volt, mint ő azelőtt, vágta a köveket.

Egy csepp víz nagyon gyenge a kőhöz hasonlítva, de mégis képes áthatolni rajta. Hosszas gyakorlás által…

A rétegek az adott személy helyzetétől függenek. Minél közelebb állunk lelki önazonosságunkhoz – szat-csit-ánanda-vigraha – annál jobb a kommunikációnk, a megértésünk. Ha tehát fejlődünk, az segít helyzetünkön. Ha megtisztulunk, könnyebb a helyzet; az önmegvalósítás segít. Krsna segít. Olyan szituációba helyez ahol meg kell értened, igent kell mondanod!

A feltételekhez kötött élőlények olyanok, mint a dió. Kívül kőkemény, belül édes. A Gítá azt mondja: a kitartó gyakorlás és lemondás eredményre vezet. De ez a kezdőknek való. A haladó gyakorlóknak ott van a Náma (a Szent Név). Úgy mondják: „A szív vasból, kőből és jégből áll, amely nem olvad meg azonnal a Szent Névtől.” Ha tehát gyakoroljuk a Szent Nevek zengését, végül az összes réteg elolvad. És akkor feltárul a szív természetes állapota.

Gondolhatjátok úgy, hogy ez egy általános mondanivaló, úgy értem standard prédikáció. De nem az. Végre, végre, ez a bejárat a magasabb valóságba.