Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Már sokszor beszélgettünk a különböző születésekről. Vannak olyan élőlények, akik csak egyszer születnek, és ahogy mondják, vannak akik kétszer, ők a kétszer születettek. Kiket hívunk annak? Alapvetően a bráhmanák, és a madarak is, hiszen  nekik is két születésük van. Az egyik, amikor a tojás a világra jön, a másik pedig, amikor a tojásból kikelnek. Tehát, ha hamis büszkeség tölt el benneteket a kétszer születettség miatt, akkor ne feledkezzetek meg arról, hogy a madarak szintén kétszer születnek ! 

Hozzászólás: És valószínűleg a kígyók is.

Szvámí Tírtha: Az egy speciális eset, mert egy dühös madarat még el tudunk fogadni, de egy dühös kígyóval nem szívesen találkoznánk. Tehát ezek az állatok minden különösebb erőfeszítés nélkül, szintén kétszer születnek . 

 Ellenben, mi genetikailag testben születünk. Számunkra a második születés a rituális beavatás által történik. S lehet, hogy megadatik számunkra a misztikus élmény általi harmadik születés is. 

A bhakták családjához való csatlakozás is olyan, mint egy újjászületés. Meglehet, hogy kissé kellemetlenül érezzük magunkat a felavatás során az első sorban ülve, viszont körülöttünk mindenki örül és izgatottan várakozik. Előfordulhat, hogy kissé elérzékenyülünk, de körülöttünk mindenki nagyon boldog. Talán nem is igazán értjük, hogy mi történik velünk, mondunk valamit, amit aztán elfelejtünk, kapunk valamilyen üzenetet, amit szintén elfelejtünk, az egész teljesen zavaros. Azonban nagyon emelkedettnek éljük meg az egészet, mintha egy új élet kezdődne. Ezért szoktam azt mondani, hogy nagyon fontos ilyenkor fényképet készíeni az úgymond, újonnan született bhaktákról. Csak nézzétek meg az arcotokon látható boldogságot, hiszen ekkor nagyon közel vagytok az eredeti lelki önvalótokhoz. Olyan ártatlanok vagytok, mint egy gyermek. Szóval ez egy nagyon emlékezetes pillanat az életben, mint egy második esély.

S tudjátok, néha a bhakták beszélgetnek arról, hogy mit csináltak korábban, a bhaktákkal való találkozásuk előtt: ‘Milyen foglalkozásuk volt, mit csináltak, és így tovább.’ Érdekes történeteket mesélnek, s be kell vallanom, hogy még 20-30 év után is meglepődök néhány bhakta előéletét illetően, pozitív, negatív módon egyaránt. „Mi volt a munkád mielőtt találkoztál a bhaktákkal?” S általában elmondják, hogy: ‘Ezt, meg azt csináltam’. Viszont különleges esetek is előfordulnak, amikor van olyasvalaki, aki azt feleli, hogy: „Vártam, hogy találkozzak a bhaktákkal”. Na ez az! Ez a mi várva-várt feladatunk. Tehát mi volt a legfontosabb az életetek korábbi részében? Ez a vágy, ez a remény, hogy meg fogjuk találni az életünk értelmét.

Nos, ezután már csak egy igazán szép életet kell megvalósítanunk, hogy ne csak véletlen legyen az idevaló leszületésünk, hanem a beteljesülés reményét magában hordozó út kezdete. Ez kell, hogy legyen az életünk célja – ideérni, majd megérkezni. Néhányatok ma azt kérdezte, hogy milyen volt az utazásunk? Mire azt feleltem, hogy „Épp most érkeztünk meg, anélkül, hogy észrevettük volna, hogy elindultunk”. Jobb, mint fordítva, hogy elindultok valahová, de nem érkeztek meg. Tehát jobb, ha megérkeztek, anélkül, hogy észrevennétek azt, hogy egyáltalán elindultatok. Szóval Gurudév, Maháprabhu tanácsa szerint, meghívott bennünket erre az utazásra, és ha végül megérkezünk, akkor ez a születés dicsőséges születéssé válik. 

(folytatása következik)