Sharanagati

A hit a módszer arra, hogy megértsük létezésünk végső célját. A hit az ember legnagyobb ereje. Ismételgethetjük: „Isten szolgája vagyok”, vagy rendelkezhetünk valódi, mély megvalósítással efelől. A felszínen ismételgetni az semmit nem jelent. A mesterséges ismételgetés nem segít. Ha azonban mély odaadásban élünk, valóban az Úrtól függünk és nem a saját elképzeléseinktől, akkor a dolog elkezd működni.

A következő kérdésnek ennek kell lennie: hogyan érhetjük el ezt a hitet? Ha a hit oly erős és olyan fontos, hogyan kaphatjuk meg, hogyan érhetjük el?

A Bhagavad-gítában, Sríla Prabhupád egyik magyarázatában, azt olvashatjuk, hogy a hit a bhaktákkal való társulásból származik *. Azoktól kaphatunk tehát hitet, akik rendelkeznek vele, Srí Guru áldása által, és az által, hogy követjük javaslataikat. Ezek mind nagyon fontos összetevők. Mert ha olyanokkal társulunk, akiknek mély hite van, nekünk is lesz hitünk. Ha olyanokkal társulsz, akik tétováznak, te is tétovázni fogsz. Ha iszákosokkal társulsz, te is iszákos leszel. Így van? Válogassátok meg tehát, hogy kikkel társultok. Próbáljatok meg magasabb, lelki társulást találni. Legyen a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is az, hogy társulunk a bhaktákkal.

Egyszer megkérdezték Sríla Bhakti Pramód Puri Gószvámí Mahárádzsot –  egy körülbelül száz éves tiszta szent volt: „Mahárádzs, te már nyolcvan éve gyakorolod a bhaktit, milyen következtetésre jutottál?” Várt egy percig, majd így szólt: „Nos… a bhakták társasága nélkül nem működik.” Ez volt az ő következtetése. Kérlek titeket, figyeljetek erre a jótanácsra. Jó, lelki, emelkedett társulás nélkül nagyon-nagyon nehéz. Ezért hát keressük a pozitív környezetet, olyan társaságot, amely segíti növekedésünket, amely megvéd, segít és táplál bennünket… Tápláló társaság. Miért? Mert ha ellenséges körülmények között kell növekedned, akkor legtöbb energiádat a túlélésre kell pazarolnod, nem tudod a növekedésre használni.

De ez is igaz, egyik barátunk mondta ma: „Az immunrendszerem nagyon erős, mert nagyon sok rossz hatás érte már. Azért vagyok ilyen erős, mert nehéz életem volt.” Ez is igaz, ez is segít. Ha azonban olyan szerencsés vagy, hogy megtalálod ezt a tápláló környezetet, akkor mondj köszönetet az Úrnak. Ha ilyen körülmények közé helyez, légy hálás és örülj neki. Ha pokoli viharba helyez téged, légy hálás és örülj neki.

És ne feledjétek, a mesterséges ismételgetés nem elég. Mindig emlékezzetek az egyszerű asszonyok történetére, akik vizet cipeltek. Egy nagy guru ült egy folyó partján. Nagyszámú hallatóságnak tartott leckét. Figyelmes hallgatóság voltak, lelki emberek, mindenki teljes figyelemmel hallgatta. Mint ahogyan ti most, várjátok a történet üzenetét. A guru így szólt: „Ne feledjétek, a Ráma-nám segítségével, Ráma szent neve által, átszelhetitek az anyagi lét óceánját.” A hallgatóság meg volt babonázva: „Fantasztikus! A gurudzsí fantasztikus!” Mindenki elégedetten tért haza. A hölgyek pedig, akik a fejükön cipelték a nagy vizes korsókat, éppen akkor haladtak arra, amikor a gurudzsí a nagy mondatot mondta: „Ráma neve által átszelhetitek az anyagi létezést.” Legközelebb tehát a hölgyek ismét a folyóhoz mentek és át akartak kelni a másik oldalra. A csónakos azonban aludt, így nem volt lehetőség csónakba szállni. Elkezdtek hát gondolkodni: „Mit tehetnénk?” És egyikük így szólt: „Hé, emlékeztek? A szvámídzsí azt mondta, hogy a Ráma-nám által átkelhetünk a létezés óceánján! Próbáljuk ki, ez csak egy kis folyó.” Meg is egyeztek: „Ah! Ez egy nagyon jó ötlet, próbáljuk ki! Ráma! Ráma! Ráma…” átkeltek a folyón! Ők tehát figyeltek. Hittel gyakorolták, és átkeltek a folyón. Éppen akkor a gurudzsí a folyó másik oldalán meditált. Látta amint a hölgyek a folyón sétálva Ráma nevét zengték. Így szólt: „Igen! Olyan nagyszerű vagyok. Láthatjátok, egyszerűen csak az által, hogy követték a tanácsomat, vízen járnak. Olyan hatalmas vagyok! Én is tudok vízen járni!” Azonnal felpattant és megpróbálta átszelni a folyót, de ott helyben elmerült. Mert igazából nem hitt abban, amit mondott. Ezért ez egy nagyon fontos szabály: neked magadnak is komolyan kell venned azokat a tanácsokat, amiket másoknak osztogatsz. Először csináld, aztán beszélj.

Ilyen a hit ereje. Ilyen a tiszta gyakorlat ereje. Ez a módszer az anyagi létezés szenvedésóceánjának átkelésére.

*9.3. kommentár