Sharanagati

(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. november 25, Szófia)

Ha rendelkezünk odaadással Krsna felé, még a hibák is dicsővé válnak. Ezért azt mondhatjuk, hogy egy vaisnava, vagy bhakta mindig jó, nincs rossz bhakta. A bhakta jó, jobb és legjobb. Még egy fiatal, kezdő bhakta is olyan mint a nyers, csiszolatlan gyémánt. Még ebben az állapotban is nagyon értékes. De amikor a csiszolás, fényesítés után briliáns válik belőle, akkor fog teljes valójában ragyogni. Ha a bhakták mind csiszolatlan gyémántok, mesterre van szükségünk, aki briliánssá változtatja őket.
Azt mondhatjuk, hogy a briliáns a gyémánt eszenciája. Akkor mi a gyémánt? A grafit eszenciája és végső soron szén. Mégis valamit hozzá kell adni a szénhez, hogy gyémánt legyen belőle. Mi az? Idő és nyomás. Erős nyomás. Mindkettő szükséges. Nem jelenti azt, hogy sok szenvedéssel jár, de ez egy folyamat. Meg kell fizetnünk az árát. Mert a kályhában is használod a szenet, de csak a melegét. A brilljeidet azonban nem égeted el. Mert a briliánsnak más a rezgése. Egy hölgy sem olyan buta, hogy fekete széndarabokkal dekorálja magát. Tudjátok ezért hoz a szerelmi viszony elején a jövendőbeli férj egy brillgyűrűt. Néhány karát, még egy gramm sincsen. Ha azonban tíz kiló szénnel állítanál be, hogy meghódítsd a hölgyet, az nem működne. A szénnek és a gyémántnak más a rezgése. Mindannyiunknak csiszolt gyémántokká kell válnunk. Ne maradjatok szén. Nincs értelme megmosni a szenet, akkor is fekete marad. Azonban, ha nyomás alá teszed és adsz neki időt, akkor a sötét fekete szénből átlátszó gyémánt lehet.
És hogyan használjuk a rossz oldalt ebben a lelki folyamatban? Fel kell ismernünk a rossz oldalt, hogy mik életünk rossz összetevői. Mi a hat ellenségünk? Káma (kéj), kródha (düh), lóbha (mohóság), móha (illúzió), mada (őrület), és mátszarja (irigység). A káma, kródha, lóbha a három fő ellenség. Hogyan használjuk őket? Hogyan alkalmazzuk a lelki folyamatra a kámát?! Vegyétek Kubdzsá példáját. Kubdzsá egy púpos hölgy volt. De szenvedélyesen szerette Krsnát. És olyan erős volt a szeretete, annyira szerette volna szolgálni Krsnát, hogy egy nagy változás állt be az életében. Tudjátok Krsnának különleges az ízlése. Nem szereti a púpos hölgyeket. A szépségeket szereti. Ezért amikor Kubdzsá eljött, hogy egy edény szantálpépet ajánljon fel Krsnának, imáival együtt, akkor Krsna eldöntötte: „Nem tetszik ennek a fiatal lánynak az alakja, jobb ha némi változtatás végzek rajta.” Rálépett Kubdzsá lábára, ezzel rögzítve, és megragadta a nyakát. Kubdzsá pedig púposból hírtelen egyenes hátúvá változott. Az isteni érintés által egy megkérdőjelezhető szépségből hihetetlen szépségűvé kezdett válni. Ha tehát ilyen szenvedélyes szeretettel, ezzel a kámával közelítesz Isten felé, nem probléma, ezt használhatod.
És mi a helyzet a kródhával, a dühvel? Légy dühös a hibáidra. Legjobb módja a düh használatának! És a lóbha, kapzsiság? Korábban már beszéltünk róla, hogy igazi kapzsiság nélkül, nem tudod megfogni Krsnát. Lelki mohóságra van szükség, légy mohó a bhakti tekintetében. Aztán a móha, illúzió. Hogyan használjuk az illúziót a bhaktiban, ami a megvilágosodást hirdeti?! A cél a megvilágosodás és az illúziót használjuk az eléréséhez, ez lehetetlen! Nem, még az illúziót is használhatjuk és imádhatjuk, mert el akarjuk felejteni Isten nagyságát. Egy személyes Istent akarunk, egy barátságos Istent, akit könnyű megközelíteni. Ez egyfajta illúzió, de isteni illúzió. Aztán ott a mada, őrület. Őrüljünk meg Krsnáért. Ne amolyan jólnevelt extázissal! Ez olyan, mint egy kontrollált vad tűz. A vad tűz legyen vad. És végül az irigység, mátszarja. Ezt nem tudjuk használni. Az irigységet nem lehet a lelki fejlődésben felhasználni. Ez az egyetlen, amit ki kell hagynunk a folyamatból. Az összes többi hibánkat fel tudjuk használni. Még ezeket az ellenségeket is felhasználhatjuk a fejlődésben.