Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2017.10.02-ai szófiai esti tanításából)

Ma Sríla Srídhar Mahárádzs[1] Centenáriumi antológiájából fogok felolvasni. Annyiszor beszéltünk már a ‘guru’ kérdésről, azt javaslom ma beszéljünk egy kicsit a ‘tanítványságról’.

„Makulátlan tisztaság. Kérdés: Mahárádzs, mit jelent a tisztaság egy valódi tanítvány számára? Sríla Srídhar Mahárádzs: A tisztaság a hűséget jelenti ahhoz a feladathoz, amiért jöttünk. Ez relatív: az abszolút értelemben vett tisztaság a Krisna-tudathoz való szilárd ragaszkodás. De létezhet relatív tisztaság is, például amikor valaki őszintén követi az érdeklődésének megfelelő témát egy bizonyos területen.  Ez a fajta komolyság azonban nem teljes. Úgy gondoljuk, hogy az őszinteség csak akkor lehet teljes, ha valaki elfogadja a Krisna-tudatot. Az tisztaság más formái mind relatívak. Nincsen Krisnától független tudás, ami tiszta lenne. A Krisna-tudattal kapcsolatban se gondoljuk azt, hogy amint kapcsolatba kerülünk vele már miénk az egész. Amikor megkapjuk a tiszta eszmét, a homályos elképzeléseink szertefoszlanak. A tiszta Krisna-tudaton belül is az önmegvalósításnak különböző fokozatai vannak, ahol az eszmélésünk mértéke szerint válunk egyre tisztábbá.”

Szerintem a tisztaság egy jó téma, mert a tanítvány így tudja kifejezni háláját és hűségét a lelki tanítómestere iránt. Természetesen ennek sokféle aspektusa létezik. Srídhar Mahárádzs azt mondja: „A tisztaság az igazsághoz való ragaszkodásunkat jelenti, ahhoz, amelyet a Krisna-tudat által ismertünk fel. Ez nem egy véges valami, amit az ember a kezébe fog és bekebelez, hanem végtelen. A Krisna-tudat fokozatos és széles lehetőséget ad a fejlődésre. Azt mondhatjuk, hogy valaki a saját őszinte fejlődése miatt tiszta, nem pedig a formához való ragaszkodása miatt. Vjászó vétti na vétti vá – milyen erőteljes megfogalmazás: …Vjásza vagy tudja, vagy nem…”[2]. Bár Vjásza a guruk archetípusa, talán tudja az igazságot, talán nem. Bár a mi elvárásunk egy feljebbvalótól, hogy tudja az igazságot, de mivel a bhakti határtalan, így  természetesen minden joga megvan arra, hogy valamit ne tudjon. Mégis van lehetőségünk rá, hogy a bhaktit a maga hamisítatlan tisztaságában fogjuk fel, mert az ácsárják így adták át nekünk. Egy új diáktól, akit épp felvettek a főiskolára, nem várható el, hogy mindent tudjon. Rendszeres tanulásra és megfelelően alkalmazott tudásra van szüksége.

Sokan vannak a közösségünkben, akik csak részben hallották meg Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád szavait, tanácsait. Egyik nap egy idősebb férfi és egy szannjászí idéztek fel valamit, amit Sríla Prabhupád mondott. Bár az egy adott időre és helyre vonatkozott, mégis általánosságban akarták alkalmazni tanítását. Tiltakoztam: „Mahárádzs! Az igaz, hogy Sríla Prabhupád ezt mondta, de ez így nem teljes, mivel más dolgokról is beszélt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tanácsának a további részét! El kell jutnunk Srí Gurudév szavainak alapos megértéséhez és megfelelő alkalmazásához.”

Miért? Mert a helyes megértés életmentő! Ehhez szükség van egy kis gyakorlásra, és hogy képesek legyünk megfejteni a mesterek nyelvét. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, de amikor én először vettem részt egy vaisnava tanításon, nem értettem belőle semmit. Nagyon elvarázsolt, de…

Egyszer volt egy idős házaspár, akik évek óta rendszeresen látogatták az Akadémia előadásait. Rendkívül érdeklődők voltak és nem hagytak ki egyetlen alkalmat sem.Végül odamentem hozzájuk és megkérdeztem: Hasznosnak találják az itt elhangzottakat? ” Amire ők azt felelték: Hát, nem igazán tudunk visszaemlékezni semmire, de szép és jó érzés itt lenni.” Nos, mit is mondhatnék, nem tudok ezzel vitába szállni, hiszen mindannyian az érzést keressük és nem a tudást. Tehát valójában igazuk van. Nem értem, de szép.”

(folytatása következik)

1. Sríla Srídhar Mahárádzs, Centenáriumi antológia

2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 24.313. A vershez egy történet is tartozik: Srídhar szvámí megírta a Bhágavatam-kommentárját, ám a benáreszi szerzetesek kételkedtek annak következtetéseit illetően, és úgy határoztak, a templomban Siva lábai elé helyezik a kérdést: helyénvaló-e Srídhar szvámí Bhávártha-dípikája? És Siva válaszolta ezt: Suka tudja, Vjásza vagy tudja vagy nem, (ám) Srídhar hiánytalanul érti, Srí Nrszinha kegyéből.

 



Leave a Reply