Sharanagati

(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. 11. 26., Szófia)

„Leborulok házad előtt, feladván mindenemet Szent lábaidnál. Te vagy a legfelsőbb Úr. Kérlek fogadj el házőrző kutyádként.”

Ez az ének Bhaktivinód Thákur könyörgése. Nagyon magas mércét állít. „Mindenem, amim csak van, felajánlom Neked. Van testem, elmém, házam. Mindenem Neked adom. Semmit nem tartok meg magamnak.”
Szép szavak! Repdes a szívünk – igen, ez az, én is ezt szeretném tenni! De amikor elérkezik az idő és vendéget kell hívnod, és egy hétvégénél tovább kell elviselned őket, akkor kezd bonyolult lenni. „Neked adom az otthonom” – tényleg komolyan gondolod?! „Neked ajánlom a testem” – érted, hogy ez mit jelent?! „Neked adom az elmém. Többé már nem az enyém – Neked adom.”
Mit jelent ha felajánlod az otthonod? Azt, hogy te egy vendég leszel a házadban; vagy maximum egy szolga. Nem vagy többé tulajdonos. Ezért Bhaktivinód azt mondja: „Hadd legyek házőrző kutya az ajtódnál.” A kutya nem bent lakik, hanem kint. Ha tehát fel akarjuk ajánlani az otthonunkat Krsnának, álljunk készen a kinti életre.
És mivel mindannyian vendégek vagyunk ebben az univerzumban, van egy házigazda. Ki a házigazda? Az Úr maga. Az Ő otthonában élünk. Nem arról van szó, hogy Ő lakik a mi otthonunkban, hanem, hogy mi lakunk az Övében.
Először felajánlod az otthonod – ez könnyű, mert rajtad kívül álló dolog. Felajánlani valamit, ami nem mi vagyunk, az könnyű. Aztán Bhaktivinód Thákur azt mondja: „De a testemet is felajánlom. Még a testem sem az enyém.” Ez az áldozat többet követel. Mert a test oly közel áll hozzánk. Ez az eszközünk az önkifejezésre. Ez az, amit leginkább a tulajdonodnak érzel. Büszkék vagyunk rá, hogy van ez a test. Ezt felajánlani, azt jelenti, hogy minden cselekedeted az isteni szolgálatba ajánlod. Könnyebb ez? Felajánlani a testet, mint a házat? Sokkal nehezebb. De a legnehezebb az elmét felajánlani.
„Neked ajánlom az elmémet. „Hogyan ajánljuk fel az elmét? Hogyan tudod valaminek ajánlani az elmédet? Hogyan tudod odaszentelni valaminek? A szeretet egyik definíciója az, hogy „gyakran az eszembe jutsz”. Ez a módja ez elme felajánlásának. „Nem gondolok magamra, hanem az érzelmi kapcsolat miatt rád gondolok.” Ahogyan a kutya összeköttetésben áll a gazdájával a póráz által, ugyan így az elménk is legyen kapcsolatban Krsnával az istenszeretet lánca által.
„Elmém, testem, házam Neked ajánlom. Fogadj házőrző kutyádnak. Rövid pórázon tartasz majd és etetsz, én pedig a küszöbödön maradok. Nem engedem be az ellenségeidet, kívül tartom őket.” A kutyát nem tartják valami elsőrendű állatnak. De néhány jó tulajdonságot tanulhatunk tőle. Például a hűséget a mesterhez. Persze meg kell tanítanunk a kutyát, hogy ki az úr a háznál. Egyszer fölébe kell kerekednek. De aztán már tudni fogja: „Ő a főnök.” Aztán már bármi történjen, követni fog. Akkor is ha megütöd, még jobban fog szeretni, még jobban fog engedelmeskedni. Ha tehát egy kutya vagy Krsna háza előtt, állj készen rá, hogy néha kapsz egy kis fenyítést, ha nem jól viselkedsz. De praszádamot is kapsz. Gondoskodni fog rólad.
„Rövid pórázon tartasz majd.” A rövid póráz azt jelenti, hogy közel vagy mesteredhez. Mint egy bhakta. Lehet egy bhakta hosszú vagy rövid pórázon, ha nincs teljes önátadás, egyik sem segít. Láttam, láttuk a vaisnava történelemben, hogy némely bhakták nagy szabadságot kapnak, bármit megtehetnek, amit csak akarnak. Olyan toleráns a mesterük, hogy nagy szabadságot ad nekik. De aztán felhagynak bizonyos lelki gyakorlatokkal. Mások nagyon rövid pórázon vannak, és ugyanezt csinálják. Nem számít tehát milyen rövid vagy hosszú a póráz, az számít, hogy milyen szintű az odaadásunk.
„Az ellenségeidet kívül tartom, nem engedem be őket. A bhakták praszádamjának maradéka lesz mindennapi ételem. Határtalan boldogságomban nagy lakomát rendezek a maradékokból! Bármikor, ha leülök, vagy lefekszem, lótuszlábaidon fogok meditálni. Bármikor szólíts, ugrani és táncolni fogok. Habár nem törődöm az életemmel, mindig boldog leszek. Téged tekintelek egyedüli fenntartómként.”
Habár ezek a szavak egy másik ének magyarázatai, ha tényleg felajánljuk testünket, elménket és otthonunkat, ez lesz a helyzetünk. Nem kergetünk semmiféle tekintélyes helyzetet, mint például Brahmáé, de „ha szükség van arra, hogy újra megszülessek, egy vaisnava otthonában szeretnék élni. Nem vonz az anyagi élvezet vagy a felszabadulás. Egyetlen vágyam van csupán – hogy életről-életre örök szolgád legyek.”
Ezért Bhaktivinód Thákur így fohászkodik, hogy emlékeztessen minket arra, hogy hogyan vegyünk fel egy alázatos pozíciót az által, hogy felajánljuk mindenünket, amink csak van és, hogy abban az odaszentelt hangulatban élhessünk.

*Gurumahárádzs a „mánasza déhó géhó című dalt magyarázza egy másik dalt – a „szarvaszva tomár csarané szampijá”  – segítségül hívva.