Calendar

May 2019
M T W T F S S
« Apr    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



May

5


53287-jesus-garden-2-1200.1200w.tn

(Szvámí Tírtha 2013 májusában, Szófiában elhangzott esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Jézus halála és feltámadása a keresztény hit gyakorlatilag legnagyobb misztériuma, valóság a hívők számára, és megkérdőjelezhető tény a történészek számára, de ez nem igazán számít. A világ bűneinek kompenzálásáért és az emberiség javára hozott isteni áldozat. Egy kijárathoz hasonlatos: ha áldozat által megváltanak, megtisztítanak bennünket, akkor rálelhetünk a tökéletesség felé vezető útra.

Hol találhatjuk meg az áldozatnak ezt az elvét a mi hagyományunkban? Sok fontos példára lelhetünk ezzel kapcsolatban, de van egy sarkalatos pont, amelyet a Rg-véda tartalmaz – az ősi, eredeti áldozatról beszél. A teremtés kezdetén az ősi szentek és rsik nagyon intenzív meditációjának közepette az Úr, aki minden emberi elképzelés fölött áll, kész volt rá, hogy feláldozza Magát a az eljövendő teremtésért. Isteni teste a rsik meditációjában áldozati felajánlássá vált.

Láthatjátok, Jézus áldozata volt a végső – a világ, az emberiség megmentésére. A mi Urunk áldozata pedig a teremtés kezdetén volt– azért adta oda Magát, hogy a teremtés megfelelően menjen végbe. Az áldozatnak ezt az elvét láthatjuk a kezdetekben és a végén. Azt mondhatjuk tehát, hogy nem csupán a megváltás isteni tett, hanem a kezdet is.

’Jó, ez mind nagyon szép, most bővítettük a tudásunk a keresztre feszített Jézusról, a végén és az elején meghozott áldozatról. Látjuk hát a párhuzamokat a különböző vallási hagyományok között – ez nagyon szép: az áldozat Istennek való, most már megértettük. A Jóisten keresztény fia az életét áldozta fel, a hindu Isten pedig Önnön Magát – az egyik a teremtés végén, a másik a kezdetén. Ez már az Ő dolguk; boldogan élhetünk.’

S mi van a mi áldozatunkkal? Hogyan áldozzuk fel önnön magunkat? Ha a mi Istenünk kész odaadni Önmagát, akkor mit tegyünk mi? Sokan akarják a munka gyümölcseit élvezni, vagy mások áldozatát, de nagyon kevesen készek arra, hogy áldozatot hozzanak. Mindannyian szeretnénk élvezni a feltámadást, de ne feledjétek el azt sem, mi történt két nappal előtte! Halál nélkül nincsen születés! Keresztre feszítés nélkül nincsen feltámadás, de azt is mondhatjuk, hogy feltámadás nélkül nincsen keresztre feszítés sem! Érzitek a két kifejezés közötti különbséget? Pedig csupán a szavak sorrendje változott. De késznek kell lennünk egyéni áldozatainkat hasonló mentalitásban meghozni, hogy elnyerjük a feltámadás boldogságát, az örök élet boldogságát.

A kereszt meghívás az örök életre, arról szól, hogy ’a halál nem létezik, az élet győzedelmeskedett a halálon.’ Ha a kezdetek isteni áldozatán meditáltok, az ismét arról szól, hogy ’csupán a létezés létezik, a nem-létezés nem létezik.’ Az üzenet ugyanaz, s ha készen állunk egy ilyen intenzív áldozatra, ha készen állunk életünket az egész világ vagy a következő teremtés javának szentelni, vagy ha készek vagyunk életünket mások bűneinek megváltásáért feláldozni, akkor elérhetjük az örök életet vagy a feltámadást. Tehát ha az örök életet szeretnénk élvezni, akkor egy kis áldozatot kell hoznunk. Egyetlen élet az örökkévalóságért- az nem nagy ügy.

S ha készen álltok erre, akkor fog eljönni az átalakulás, a transzformáció. Ebben a dalban[1] a legfontosabb versszak az, hogy „Szíved mindig az Úr Góvinda pihenőhelye, az Úr Góvinda pedig azt mondja: „A vaisnavák a szívemben laknak.”

Látjátok, a kereszt a szívcsakrára mutat, ez az a fontos gázló, amin átkelhettek a folyón. Itt vannak a titkok, itt van az áttörés módja! Az Úr a tiszta szívekben lakozik, Krsna ott van a vaisnavák szívében, s ami még nagyobb misztérium: a tiszta vaisnavák szintén ott vannak Krsna szívében. Tehát szívében mindegyikük magához öleli a másikat, ezért áll ez a Gítában: „Minden lény bennem van, de én nem vagyok Bennük. És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett[2]. Tehát a szívetekben ott van Krsna, és Ti is ott vagytok az Ő szívében – ez tehát a szívek találkozása! Hogy jussunk át ezen a csatornán: Az örök élet szent mantrájának éneklésével: Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré

 

[1] éi-báró karuná kóró

[2] Bhagavad-gítá 9.4-5.



Leave a Reply