Sharanagati

Az indus szentírások egy egészen különleges szerkezete az, hogy hatalmas tudást adnak, sok esetben több száz vagy több ezer versekből állnak, a lényeg azonban néhány cseppen van összesűrítve. És röviden beszélni a lényegről, ez az igazi ékesszólás.

Az egész hatalmas védikus tudás lényege benne van Isten neveiben. És nem csak a védikus szentírások, hanem minden vallásos gyakorlat megtalálható Isten neveiben. És nem csak a vallások lényege, hanem az élet lényege. Mert az élet a legszélesebb koncepció. Krsna azt mondja a Bhagavad-gítában: „Én vagyok az élet lényege.”

De a Bhagavad-gítá egy csodálatos irodalmi mű része, melyet Mahábháratának hívnak. Mahá-Bhárata. Azt jelenti „A Nagy Bhárata[1] történet”. Vagy azt is mondhatjuk „Bhárata nagysága”. Vagy pedig „A Nagyszerű India”. Vagy „India nagysága.” Vagy röviden – India nagyszerű. És úgy mondják: bármi is hiányozzon ebből a könyvből, az nem is létezik igazán. Olyan, mint az élet enciklopédiája. Százezer verset tartalmaz. Elég terjedelmes! Hétszer hosszabb, mint az Iliász és az Odüsszea együttvéve. Ennyire hosszú! Hogyan tudod elolvasni a Mahábháratát?! Túl hosszú! Ezért az Úr kegyes volt és azt mondta: „Rendben! Nyugodj meg. Odaadom neked a lényeget. Adok neked hétszáz verset, a Bhagavad-gítát – ez a Mahábhárata lényege. De aztán jött a kali-juga és a 21. század. És ma azt mondod: „Óh! Hétszáz vers! Ez túl hosszú! Adj nekem valami rövidet és egyszerűt.”

Isten minden tud, így van? Már előre ismeri a hozzáállásunkat. Ezért habár a történet nagyon hosszú volt és sosem volt vége, négy versben foglalta össze a lényeget. Mondhatjuk tehát, hogy az emberi létezés, az élet, és a tudatosság lényege a Mahábhárata. A Mahábhárata lényege pedig a Bhagavad-gítá, az Isteni Ének. A Bhagavad-gítá lényege pedig a négy vers, melyet a 10. fejezet tartalmaz. [2]

A lényegi üzenetnek kicsit rejtve kell lennie. Ezért nem az elején található, nem is a közepén, és nem is a végén, hanem valahol elrejtve.

Minden más különféle szentírás, az isteni irodalom részei, szintén néhány versben vannak összefoglalva. Például a Srímad Bhágavatam, mely tizennyolcezer verset tartalmaz, négy versben van összefoglalva. És a Brahmá-szanhitá, mely Isten csodálatos dicsőítése, öt versben foglalja össze a leglényegét. A Védánta-szútra pedig, mely ötszázötvenöt szútrát tartalmaz, az első tíz szútrában van összefoglalva. Láthatjátok tehát, hogy a különböző írások mind ugyan ezzel a szerkezettel rendelkeznek – ad egy széles, gondosan kidolgozott tudást, és néhány összesűrített cseppet.

Ez nagyon fontos – ez a példa a cseppel és az óceánnal. Mert az egyik iskola azt mondja, hogy ha visszateszed a cseppet az óceánba, az eltűnik, elveszti az identitását, mint csepp és óceánná válik. Ők ezt terjesztik. De nézzük meg a másik irányból: ha veszel egy cseppet az óceánból – megérted, megismered az óceánt. Ha tehát fogod a Bhagavad-gítá ezen négy versét, tudni fogod a lényeget, mindent tudni fogsz a Bhagavad-gítáról. Mindent tudni fogsz a Mahábháratáról! Ez azt jelenti, hogy mindent tudni fogsz az életről, úgy ahogy van.