Sharanagati

(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. szeptember 3, Szófia)
Krsna egy furfangos fickó. A csalók közt a legkiválóbb. Ő a legnagyobb csaló, azt is mondhatjuk, hogy ő az isteni csaló. Azonban egyszer – azt hiszem már elmeséltem nektek ezt a történetet, elnézést tehát az ismétlésért, de ez egy szép történet – Krsna arra vágyott, hogy napközben találkozhasson Rádhikával. És tudjátok, az éj leple alatt nincs semmi probléma, mindenki alszik, senki sem figyel. Napnyugta után úgy találkoznak, ahogy csak akarnak. Napközben azonban ez egy kissé problémás. A falu összes lakója láthatja, és megpróbálják megtiltani, és tudjátok, az erkölccsel is ellenkezik, Krsnának azonban ellenállhatatlan vágya támadt „Most akarok találkozni Vele, itt és most!” Ebben a pillanatban egy bizonyos láz, egy egyfajta betegség nyilvánult meg benne.
Krsna általában a barátaival, a gópákkal játszott. És Szudhámá azonnal megértette, hogy Krsnának fájdalmai vannak, azonnal megváltozott. „Ó Krsna, mi történik veled?” Krsna pedig így szólt: „Megszakad a szívem ha nem láthatom Rádhikát most azonnal! Hozd ide, látni akarom!” Aztán Szudhámá így válaszolt: „Most?! Hogyan is tehetném?! Ez lehetetlen!” Krsna erre így szólt: „A lehetetlen csak az ostobák szótárában létezik! Csinálj valamit! Hozd ide Őt! Meghalok ha nem láthatom”
Szudhámá egy csinos ifjú volt és szerencsére nagyon hasonlított Rádhikára. Megközelítette tehát Rádhárání otthonát és titokban ezt mondat neki: „Krsna találkozni akar Veled! Mit tegyünk?” Rádhiká így válaszolt: „Most?! Ez lehetetlen, itt vannak a szüleim és mindenki más, nem mehetek el. De… van egy ötletem.” Mivel tehát nagyon hasonlítottak egymásra kicserélték a ruháikat. Úgymond álruhába öltöztették egymást, Szudhámá Rádháránínak öltözve otthon marad és Rádhárání Szudhámának öltözve épp menni készült. Akkor jelent meg Dzsatilá és Kutilá, akik mindig megpróbálják megakadályozni, hogy találkozhassanak. És így szóltak Rádhikához: „Hé Szudhámá, hát te itt vagy? Milyen jó, mond csak mi újság?” Neki pedig ki kellett találnia valamit: „Tudjátok hiányzik az egyik borjú és Krsna nagyon aggódik e miatt, eljöttem hát egy kis segítséget kérni.” Krsna, Góvinda tehát egy kisborjút keres, aki hiányzik a csapatból. Ismét felismerhetjük a szimbolikát. Adtak neki egy borjút és így szóltak: „Rendben, elviheted, ily módon Krsna elégedett lesz. De ne zavard a mi Rádhikánkat! Ő itt marad velünk, nem megy sehová.”
Rádhiká pedig Szudhámának öltözve elment. Hamarosan találkozott Krsnával. Krsna így szólt: „Ó Szudhámá! Nem tudtad elhozni Rádhikát?” Rádhiká így válaszolt: „Nem, nem, nem, ez úttal lehetetlen volt elhoznom Őt.” Így kezdett tehát játszadozni Krsnával. Ha azt mondjuk, hogy Krsna furfangos, akkor elmondhatom nektek, hogy Rádhiká meg kegyetlen néha. Mert aztán egy ajánlatot tett: „Tudod, nem tudtam elhozni Rádhikát, de Csandrávalí el tud jönni.” Tudjátok Csandrávalí mindig engedelmes Krsnával szemben. Mindig „igent” mond. Rádhiká azonban kész „nemet” mondani Krsnának.
Megint csak próbáljátok megérteni a történetet, valaki „nemet” mond Istennek. Vallásos tanulmányaink kezdete óta mindenki azt mondta, hogy mondjunk „igent” Istennek. Így van? Most pedig arról beszélünk, sőt imádatunkat fejezzük ki valaki felé, aki „nemet” mond Istennek! Ez aztán az észbontó gondolat!
Krsna azonban majdnem belehalt az elválásba. És akkor Szudhámá jön ezzel a Csandrávalí ötlettel? Olyan volt ez számára mint az utolsó csapás. Alig tudott válaszolni hát, de azt mondta: „Tejet akarok; nem elégszem meg a joghurttal.” Akkor Rádhiká megkönyörült rajta: „Hé Te! Nem ismersz fel! Én vagyok az.”
Azt gondolhatnánk, hogy ez egy idilli történet. Ha azonban megvizsgáljátok, megérthetitek, hogy miről is szól a bhakti.
Be tudja bárki is csapni Őt (Rádhikát)? Ha képes becsapni a csaló Istent… azt gondolom nem Krsna a legjobb, hanem Ő. Krsna a végső forrás, azonban energiáinak legjava Benne nyilvánul meg. Saját maga legjavát, leghatalmasabb részét ruházta Őrá. És abban a pillanatban amikor Rádhiká megjelent, Krsna szolgává vált. Elveszítette függetlenségét.
Tehát… ha még maga Krsna sem tudja becsapni Rádhikát, nekünk sem kéne megpróbálni. Legyünk inkább jó bhakták, mert nem csaphatjuk be Őt. Ellenőrzi a szíveket. Mert Krsnát is védi. És ha valaki tisztátlan szándékkal közeledik, megvédi Krsnát, nem engedi be az illetőt.